Petri Sándor 24 éves korában tette le a játékvezetői vizsgát. Hat esztendővel később debütálhatott a legmagasabb osztályban a Győr–Tatabánya mérkőzésen. 1977-ben, azaz 19 (!) évvel később vezette az utolsó, 167. NB I-es mérkőzését, a Kaposvár–Bp. Honvéd találkozót. Közben bejárta a fél világot, és rengeteg élményt, elismerést szerzett önmaga és a honi játékvezetés számára.

FIFA-kerettag volt 1968 és 1977 között, összesen 41 nemzetközi mérkőzést vezetett. Még aktív játékvezető korában, 1972-ben a Magyar Labdarúgó-szövetség főtitkárának választották. Ez olyannyira ritka, hogy mindössze kétszer fordult elő: valamely ország labdarúgó szövetsége játékvezetőt választott a főtitkári tisztségre. Sir Stanley Rous nem pusztán az angol Labdarúgó-szövetség főtitkára volt, később a FIFA elnöke lett, az olasz dr. Artemio Franchi pedig később az UEFA elnöki pozíciójába került. Petri Sándor sem érte be a főtitkári titulussal, 1979–1981 között az MLSZ játékvezetői bizottsága elnökeként is tevékenykedett.

Nemcsak játékvezetőként és sportvezetőként alkotott maradandót, hanem krónikásként is. Feldolgozta a 19. század végétől a honi játékvezetés históriáját. Az 1959-től rendszeresen megjelenő Játékvezető című lap felelős szerkesztője volt 1985 márciusáig.

A legnépszerűbb rejtvényújság, a Füles „Mit ítélne Ön?” című rovatának szerkesztője 1974–1992-ig. A Labdarúgás-Gól elnevezésű magazinban 1989–1994-ig az Oldalháló rovat szerkesztő-írója. A Füles-Bagoly rejtvénymagazinban az „Ön mit ítélne?” és a „Havi focinotesz” című rovat tartozott hozzá 1993–1996-ig. A Sportvezető folyóiratban 1994–1997-ig írt cikkeket a játékvezetésről, a szabályok alkalmazásáról.

Petri Sándor a Népsport által Az év legjobb játékvezetője részére kiírt címet és kupát két alkalommal (1975, 1976) nyerte el. 1979-ben Aranysíppal jutalmazták. Az MLSZ jb 2003-ban díszserleget adományozott részére 50 éves játékvezetői jubileuma alkalmából.

Temetésének időpontjáról a család később ad tájékoztatást.