HIRDETÉS
HIRDETÉS
PIETSCH TIBOR
PIETSCH TIBOR
2018.02.02 09:50 Frissítve: 2018.02.02 10:00

„Futballozni úgy érdemes, ha az ember képes meghalni a pályán”

A Budapest Honvédhoz szerződő horvát védő, Tonci Kukoc a mentalitásáról, a magába vetett hitről, a remélt kispesti sikerekről és híres nagybátyjáról is beszélt a Nemzeti Sportnak.

HIRDETÉS
Tonci Kukoc szerint odalesznek egymásért a szurkolókkal (Fotó: Török Attila)

 

– Tíz hárompontos kísérletből hányszor találna be?
– Sokszor biztosan nem, ugyanis életemben nem kosárlabdáztam – indította a Nemzeti Sportnak adott interjúját Tonci Kukoc, a Bp. Honvédhoz két és fél évre szóló szerződést aláíró horvát balhátvéd.

– Csupán azért kérdeztem, mert két hete, amikor megérkezett Kispestre, az első információ az volt önről, hogy a korábbi NBA-sztár, Toni Kukoc unokaöccse, és ha nem tévedek, korábbi állomáshelyein is erről szóltak a hírek eleinte. Zavarja, ha a nagybátyja kapcsán írnak önről?
Cseppet sem. Toni nagy bajnok volt, ráadásul családtag, nincs bajom azzal, ha róla cikkeznek. Sajnos ritkán találkozunk, de amikor mindketten Splitben, azaz otthon vagyunk, jókat beszélgetünk. Remek fickó!

TESTHEZ ÁLLÓ MEZSZÁM

A Dorog és a Vasas elleni edzőmérkőzést követően szerződtetett Tonci Kukoc nem csupán a jó játékával vétette észre magát, hanem a tetoválásaival is. Ami azt illeti, szép számmal van belőlük...

„Davide Lanzafame és Baráth Botond azért többel dicsekedhet nálam – újságolta mosolyogva a mezszámát, a 33-ast is magára varrató bekk. – Kizárólag olyan motívumok és idézetek díszítik a testem, amelyek a családomhoz, a feleségemhez és hozzám kapcsolódnak, vagyis fontosak számomra. Úgy gondolom, azért mert valaki tetoválást hord, még nem árt senkinek, ellentétben azokkal, akik szigorú megkötések szerint élik az életüket.”

– Ha a bácsikája afelől érdeklődne, hogyan került Magyarországra, mit felelne?
Az őszi szezont a bosnyák Zrinjski Mostarnál töltöttem, de mivel nem kaptam elég játéklehetőséget, elvágyódtam onnan. Éppen egy másik csapat ajánlatára vártam, amikor a menedzserem jelezte, hogy a kispestiek szeretnének tesztelni, a szakmai stáb kíváncsi arra, milyen fizikai állapotban vagyok. Hogy felvetődött a nevem, abban Sandro Tomicnak (a Debrecen és a Honvéd volt kapusának – a szerk.) is volt része, amikor rólam kérdezték, csupa szépet mondott, ezt ezúton is köszönöm neki. Azzal tisztában voltam, hogy neves klub a Honvéd, amiként azzal is, hogy az előző bajnokságot megnyerte. Több se kellett nekem, másnap már edzésre jelentkeztem.

– Hallottam, mindjárt az első foglalkozáson vérben forgó szemekkel zakatolt fel és alá...
Ilyen a mentalitásom. Nem száz, de még csak nem is kétszáz, hanem háromszáz százalékot próbálok kiadni magamból! Vallom, futballozni kizárólag úgy érdemes, ha az ember képes meghalni a pályán a csapatáért és a társaiért. Bízom magamban, és bízom abban, hogy a Honvéddal sikereket érhetek el.

– Mire fel ennyire derűlátó?
– Ha én nem hiszek magamban, akkor senki!

– A magabiztosság a legerősebb pontja?
Nem, az őszinteségem. Soha nem hazudok. Tisztelet és becsület – ez a két fogalom mindennél többet ér számomra. Nem az az ember vagyok, aki szemtől szemben hízeleg neked, a hátad mögött viszont elhord mindennek. Ha van közölnivalóm, a szemedbe nézek, úgy mondom el. Mindenkit respektálok, ugyanakkor senkitől nem félek! Egy életem van, és azt úgy élem le, ahogy én akarom.

– Támadt gondja valaha az egyenességéből?
Soha.

– Miután eljött Comóból, alaposan kiosztotta volt klubját. Azt sem bánta meg?
Hogy mindenki értse, miről van szó: kétezer-tizenhat tavaszát írtuk, a csapatom a Serie B-ben a kiesés elkerüléséért küzdött. Tény, a dolgunkat anyagi problémák nehezítették, de engem akkor is felháborított a vezetőedző és néhány játékos hozzáállása. Szombaton vívtuk a bennmaradás szempontjából létfontosságú Cesena elleni meccset, a pénteki tréningről mégis távolmaradt az edző és tíz futballista. Amikor ezzel szembesültem, úgy döntöttem, nem vagyok hajlandó ebben a klubban játszani. Mondok önnek valamit! Egy futballista lehet ideges amiatt, hogy nem kapja meg a pénzét időben, csakhogy egy futballista soha nem takarózhat azzal, hogy rossz napja van. És tudja, miért nem? Azért mert például a hazámban, Horvátországban sokan havi háromszáz euróért dolgoznak, és gyakran fogalmuk sincs arról, hogyan húzzák ki a hónap végéig. Na, ezeknek az embereknek lehetnek rossz napjaik, nem a labdarúgóknak.

– Valóban nem adódott soha kellemetlensége az őszinteségéből?
Higgye már el, hogy nem! Klubelnökkel és edzővel éppúgy nem, mint játékossal vagy szurkolóval. Bárhol futballoztam eddig, mindenki szeretett.

– „Egy vagy közülünk!” – üzenték önnek a Zrinjski hívei. Ennyire szoros volt a kapcsolatuk?
Nemcsak velük. A drukkerek mindenhol imádtak, mert azt látták, hogy megfeszülök a csapatukért. Arról már értesültem, hogy a Honvédnak is hatalmas szívvel megáldott szurkolói vannak, nincs kétségem afelől, hogy odaleszünk egymásért. Azt azonban szögezzük le, nem azért igyekszem háromszáz százalékot nyújtani, hogy megkedveltessem magam a fanatikusokkal, sokkal inkább azért, mert szerintem az a normális, ha valaki kiköpi a tüdejét a játéktéren.

– Viselte már a Hajduk, a Brescia, a Livorno és a CSZKA Szófia mezét is. Elnézve a múltját, némelyek úgy vélik, az NB I-nél színvonalasabb bajnokságban is megállná a helyét. Egyetért velük?
Huszonhét múltam, a legjobb korban vagyok. És jelen pillanatban a legjobb helyen: mint mondtam, a Honvéd nagy klub, és meggyőződésem, hogy bőven lesz részem sikerélményben. Azt pedig, hogy túl jó lennék a magyar bajnoksághoz, a pályán kell bizonyítanom, nem újságcikkekben.

– Akad gyenge pontja?
A vérmérsékletem...

– Feltehetőleg lesz, aki lenyugtassa: a csapatkapitány Djordje Kamber vagy honfitársa, Ivan Lovric szavaira Kispesten illik odafigyelni.
Erről már megbizonyosodtam. Ivan ugyanúgy spliti születésű, mint én, az első perctől fogva segítségemre van, amiért roppant hálás vagyok neki. Ahogy a tulajdonostól kezdve a vezetőedzőn át a játékosokig mindenkinek, megtisztelő, hogy bíznak bennem. Ezt érzem abból, ahogy viszonyulnak hozzám. Több nyelven beszélek, kommunikációs gondjaim nincsenek, de nem vagyok az a szószátyár típus. Ha valamit mondani akarok, könnyedén megértetem magam, ám jobbnak látom, ha nem az öltözőben hangoskodom, hanem a gyepen – a játékom beszéljen helyettem!

– A teljesítménye korábban elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a horvát U21-es válogatottban pályára lépjen. Arról nem ábrándozik, hogy az A-válogatottban is megmutassa magát?
Amíg a mostani vezetők irányítanak, nem érdekel a válogatott! Horvátországban senki nem szereti őket. Ha eltűnnek onnan, talán változhat a helyzet, de ez még odébb van. Szóval, ha valamiről ábrándozom, az nem a válogatottság. Legyen mindenki egészséges, én meg futballozzak jól és élvezzem az életet, ennyi a kívánságom.

– Ha egyszer továbbáll Kispestről, milyen élményekkel távozna?
Nagyon nem szaladnék előre, de mindent elkövetek azért, hogy ha eljön a váltás ideje, a Honvéd jó pénzt kapjon értem. Addig csak az lehet a célom, hogy minden héten győztes csapatban szerepeljek. Ha együtt vagyunk, senki nem lehet jobb nálunk, mindent megnyerhetünk! Én legalábbis szentül hiszek ebben.

HIRDETÉS
HIRDETÉS
2018.11.14 18:28:49

Labdarúgó NB I nemzetisport.hu

Aláírták az üzemeltetési szerződést, extra programokkal várják a szurkolókat az új stadionban.

2018.11.13 22:04:30

Labdarúgó NB I THURY GÁBOR

NS-VÉLEMÉNY. Megerősítették az izomzatot, hogy átvegye a szalagok szerepét.

2018.11.13 12:04:43

Labdarúgó NB I nemzetisport.hu

Rózsa Dániel 2016-ban Djuricin 11-esét is kifogta. A Vidi mintha nem ugyanaz a csapat lenne a kupameccsek után.

2018.11.12 10:25:38

Labdarúgó NB I nemzetisport.hu

A Vidi-edző szerint az alapemberek hiánya nem lehet kifogás. A 14. forduló mestermérlegei.

2018.11.12 00:49:01

Labdarúgó NB I SOMOGYI ZSOLT

NS-VÉLEMÉNY. Szurkoljunk azért, hogy a Vidi tavasszal is érezze a kettős terhelést.

HIRDETÉS
HIRDETÉS