Fehérvár: A legjobb megoldás az orrom előtt volt! – Nikolics

A Fehérvárra 2015 után visszatérő 32 esztendős csatár bejegyzését tartalmi változtatás nélkül közöljük.


„Eljön a pillanat, amikor a homlokodra csapsz, mert rájössz: végig ott volt a legjobb megoldás az orrod előtt!

Az elmúlt három hónapban valamiféle érzelmi hullámvasúton ültem. Eljöttem Amerikából – megnyugodtam. Aztán reménykedtem. Majd izgultam. Feszült lettem. Türelmetlen. Aggódtam, hiszen nem csak rólam volt szó, számomra a család boldogsága az elsődleges szempont. Nem bírsz aludni. Éjjel a plafont bámulod, és jár az agyad. A szerződés feltételeit nézzem? Vagy a bajnokság színvonalát? A várost? A csapatot? Az iskolát, ahova be tudom íratni a gyerekeket? Az edző személyét? Nem titkolom: voltak lehetőségek. Ezért is kértem a sajtót és a szurkolókat is, hogy adjanak nekem időt, hadd ne a nyilvánosság előtt kelljen mérlegelnem az ajánlatokat. Nem akartam, hogy csapatneveket dobjanak be, hogy mások adjanak tanácsot. Ezt a döntést nekem kellett meghozni, 32 évesen, 3 gyerekes családapaként.

Mindig is az őszinte beszéd híve voltam. Én már a nyáron kijelentettem, ha egyszer hazaigazolok, csak a Vidibe jövök. Ez különleges kapcsolat köztünk. Fehérváron lettem felnőtt férfi, itt alapoztam meg a későbbi légióséletemet. Nem volt kérdés, hogy a családdal Székesfehérvárra költözzünk haza, ez a mi otthonunk, itt akartunk letelepedni. És ez az én klubom. Ez az én csapatom. Ez minden, amire én vágyom. Aki ismer, tudja, hogy önfejű, makacs ember vagyok, akinek vannak becsípődései. Engem speciel vonzanak a címek, a rekordok. 3 országban voltam 5-ször gólkirály.

Engem az motivál, hogy a Vidivel bajnok legyek, nemzetközi kupában szerepeljek, és én legyek a klub történetének legjobb góllövője. Tartozom a fehérvári szurkolóknak. Elképesztő erőt és inspirációt adott, hogy a távozásom után is követtek, drukkoltak – és visszavártak. De itt az összes magyar futballszurkolót említhetném, mert azt a figyelmet, szeretetet, amit én kaptam a magyaroktól a Legiában és Chicagóban, nos, azt csak irigykedve nézték a lengyelek és az amerikaiak. Ezért nagyon hálás vagyok. Rajtam a sor, hogy megmutassam, nem volt hiábavaló a bizalmuk. Hazajöttem, motivált vagyok, túrni fogok a pályán, zakatolok, amíg bírok, és örömet fogok okozni a szurkolóknak. A Vidihez tartozni egy rang, a múlt kötelez, a jelen pedig példaértékű. Én büszkén és boldogan térek ide vissza.

Itt volt az orrom előtt, amire vágytam.

Megkaptam. Bebizonyítom, hogy jól döntöttem!”