Élt a Kecskemét emberelőnyével a Haladás ellen

A Horváth Ferenc által irányított Kecskemét azzal a szándékkal fogadta a Haladást, hogy egy győzelemmel eltávolodjon a kiesőzónától. A mérkőzés előtti nyilatkozatok szerint a vendégek is a három pontért érkeztek, nem pedig bunkerfocira készültek, ennek ellenére az első félidő 44 percben az volt a legizgalmasabb, mondhatni legégetőbb kérdés, hogy ki és miért éppen most gyújtott valami nagy-nagy tüzet a stadion szomszédságában, füstbe borítva a kispadokat és mögöttük pár szektort.

Ellenben az is szentigaz, hogy a bajnoki iramától és színvonalától egyébként nem lábadt volna könnybe a nézők szeme...

A szünet előtt viszont némi szerencsével megszerezte a vezetést a Haladás (Nagy Dániel jókor volt jó helyen Forró Gyula peches megmozdulásánál), és abban bíztunk, hogy végre a mérkőzés is „lángra kap”. Simon Ádám erről rögtön az újrakezdés után maga is gondoskodott, de aligha úgy, ahogyan az öltözőben megbeszélték, mert a 46. percben kiállította őt Erdős József játékvezető.

A rendkívül feszült, sárga lapokkal – tegyük hozzá gyorsan: megérdemelt sárga lapokkal – szépen kidekorált mérkőzésen azonban csak nem akartak sorjázni a helyzetek. A 71. percben aztán a bűn rosszul játszó Jorginho helyére beállt Tarabai az ötös bal sarkától lőhetett kapura, de éppen Rózsa Dániel ölét találta el.

Ettől eltekintve nyugodtan számolgathattuk a sárga lapokat és az ápolások miatt elszivárgó perceket, egészen a 84. percig, amikor az aprócska Tarabai bólintott közelről a hálóba.

A ráadás harmadik percében a győzelmet is kicsikarta a hazai csapat: Francis Litsingi egy méterről kotorta a labdát egy szöglet után a Haladás hálójába.

Továbbra is veretlen tehát Horváthtal a KTE, pontokat engedett ki markából a Hali.