DVTK: „Van még erő a diósgyőri futballcsapatban”

VINCZE ANDRÁSVINCZE ANDRÁS
Vágólapra másolva!
2018.11.17. 09:25
null
Sántha Gergely azt szeretné, ha nagyobb lenne az összefogás, és a DVTK így hosszú távon lehetne mind sikeresebb klub (Fotó: Nemzeti Sport)
Vita a sportcsaládon belül: Sántha Gergely ügyvezető lapunknak elmondta, mi a helyzet a DVTK klubcímerével, és milyen remény van arra, hogy sikeresebb legyen a diósgyőri futballcsapat.

Aludtak rá egyet, kettőt, sőt hármat is, mielőtt reagáltak volna.

A diósgyőri futball kapcsán még a hét közepén meglehetősen szikrázó tartalmú közlemény jelent meg, amelyben Kriza Ákos, Miskolc polgármestere a klubműködéssel kapcsolatos fenntartásairól írt (a miskolci önkormányzat az egyesületet működtető Diósgyőr FC Kft. kisebbségi tulajdonosa), így többek között arról, hogy „külföldi kézbe került a futballcsapat; eladták a DVTK címerét; a többségi tulajdonos nem kíván kétszázaléknyi tulajdonrészt adni a szurkolóknak; gazdasági, vezetői és szakmai válság van…”.

Az online médiumokban, a nyomtatott sajtóban, így a lapunkban is megjelent önkormányzati vélemény után a többségi tulajdonos Borsodsport Invest Kft. ügyvezető igazgatója, Sántha Gergely beszélt a Nemzeti Sportnak a DVTK, sőt a teljes észak-magyarországi sportrégió jelenéről, és jövő is szóba került.

„Kezdjük talán azzal a témával, amely a polgármesteri közlemény kapcsán érzelmileg érintette meg leginkább a diósgyőri futballért és a sportért rajongó embereket: minden ellenkező híreszteléssel ellentében a diósgyőri klub tulajdona a brand, azaz a sportmárka, így tehát a csapatcímer is, és ez a jövőben is így marad – mondta Sántha Gergely. – Szorosan idetartozik, hogy a DVTK gazdasági helyzete stabil: a közös klubzászló alatt működő sportvállalkozásokra fordított összeg a beruházásokra szánt források nélkül is évi két és fél milliárd forintot tesz ki, ebből ötszázmillió forint az Arago Befektetési Holdingtól származó támogatás. A maradék összeg kilencven százalékát a központi sportfinanszírozás, a szerencsejáték-támogatás, a televíziós jogdíjak, a taoforrások, valamint a sportszövetségi mecenatúra adja. Csupán öt-tíz százalék jelenti azt a bevételt, amely az ország északkeleti részének gazdasági szereplőitől folyik be. Talán mondani sem kell, ahhoz, hogy a DVTK csupán középtávon is eredményes legyen, szükség lenne arra, hogy a régiós bevételi források tovább növekedjenek. Hosszú távon viszont – ebben a gazdasági szerkezetben – valóban sportos összefogással és a mostaninál is hatékonyabb együttműködéssel lehet előrébb lépni, amihez nyilván szükség van a régióban a gazdasági és a politikai szereplők tenni akarására.”

Ha a futballcsapat sikeresebben szerepelne a bajnokságban, aligha lenne vita az együttest működtető sportvállalkozás taggyűlésén, ugyanakkor megkerülhetetlen téma, hogy a labdarúgók elmúlt évekbeli igencsak küzdelmes szereplése, a tucatnyi edzőváltás, a szakmai útkeresés miatt a szurkolók, a kívülállók okkal aggodalmaskodnak.

„Az új tulajdonosi kör, az Arago Befektetési Holding Zrt. kétezertízben kapcsolódott be a DVTK életébe, amikor a labdarúgócsapat az NB II-ben szerepelt, s az első csapaton, valamint néhány utánpótlás-korosztályon kívül más nem tartozott a DVTK-hoz. Viszont az Arago-csoport nem kizárólag a legendás futballklub, hanem a régió sportéletének fellendítésére is vállalkozott. Nem csupán Borsodban, hanem a szomszédos Heves és Nógrád megyében is egyazon stratégia szerint zajlik a szakmai munka, tehát immár igencsak széles területe és bázisa van a sportági fejlesztéseknek. Ha csak a futballcsapatot nézzük, a jelent nem lehet a múlt hagyatéka nélkül kezelni, vagyis figyelembe kell venni, hogy a DVTK labdarúgói az elmúlt száz évben nagyrészt a másodosztályban szerepeltek, és csupán tizenkilenc alkalommal tudták magukat beverekedni az ország tíz legjobb klubja közé. Az is tény, hogy míg korábban a város az acélművek révén a labdarúgás s egyáltalán a sport bázisa volt, jelen korban Miskolcnak nincs a múlthoz mérhető gazdasági lehetősége, és ennek hatása kihat a sportéletre, ezzel párhuzamosan a rövid távú eredményességre is. Nem véletlenül említettem tehát, hogy a középtávon elérhető sikerességhez is sokkal erőteljesebb összefogásra lenne szükség a régióban. Ugyanakkor ha szigorúan a futball területét nézzük, az országban a DVTK-val együtt összesen hét olyan klub van, amelynek profi és utánpótláscsapatai e pillanatban egyaránt az élvonalban szerepelnek, és ezt szerintem téves megközelítés eredménytelen szakmai munkaként értékelni. Ha pedig a vidéki megyeszékhelyek kapcsán vizsgálódunk, azt láthatjuk, hogy a DVTK igencsak széles versenybázisain kívül csak Debrecenben és Székesfehérváron van olyan aktív és egyben sikeres sportélet, mint amilyen az északkeleti régióban, és ez nem csekély mértékben a DVTK hatékony sportszakmai és klubmenedzseri munkájának köszönhető. A DVTK kere­tében több mint háromezer sportoló versenyez, és bár a futballcsapat alaposan megküzd az élvonalban, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a jégkorongozók – az előző szezon ezüstérmes helyezését megelőzően – sorozatban háromszor voltak bajnokok, a női kosárlabdázók nemzetközi kupában szerepelnek, női labdarúgásunk szintén élvonalbeli, az egri NB I-es férfi kézilabdacsapat is DVTK-címer alatt versenyez, s a frissen alakult diósgyőri női röplabdacsapat is NB I-es, ezenfelül a küzdősportokban is nagyszerű, nemzetközi szinten is kiemelkedő eredményeket elérő versenyzőink vannak. A DVTK futballja a labdarúgást szeretők legendás fanatizmusa miatt is kiemelt jelentőségű Miskolc, a megye, sőt az ország sportéletében, s mi azt látjuk, abban bízunk, hogy az együttesen belüli egység, a most zajló szakmai munka gyümölcsözőbb lesz, mint amit a bajnokság eddigi eredményei és a tabellán elfoglalt helyezés mutat, úgyhogy nem csupán a legutóbbi, DVSC elleni egygólos győzelem mondatja azt, hogy a csapatban igenis van erő.”

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik