Détári Lajos: Nehogy már a futballisták keresete legyen ismét a fő téma

Vágólapra másolva!
2020.04.09. 12:12
null
Détári Lajosnak határozott véleménye van a bércsökkentésekről (Fotó: Földi Imre)
A korábbi világválogatott szerint nem a játékosok zsebében kellene turkálni, s mostanában a focisulija miatt is aggódik, ugyanakkor bízik abban, hogy májusra visszatérhet az élet az utcákra, a sporttelepekre.

 

– Hogyan viseli a jelenlegi nehéz helyzetet?
– A körülményekhez képest jól – mondta lapunknak Détári Lajos, a 61-szeres válogatott korábbi labdarúgó, hétszeres világválogatott irányító. – Köszönöm jól vagyok, és ami a legfontosabb, a családomban is mindenki egészséges. Siránkozni nem szeretnék, senkinek sem könnyű ezekben a hetekben.

– A futballal mi a helyzet?
– Figyelem, követem, de a profi futball már nem érdekel annyira.

NÉVJEGY
DÉTÁRI Lajos
Született: 1963. április 24., Budapest
Nemzetisége: magyar
Posztja: középpályás
Válogatottság/gól (1984–1994): 61/13
Klubjai: Aszfaltútépítők (1972–1973),Bp. Honvéd (1973–1987), Eintracht Frankfurt (NSZK, 1987–1988), Olympiakosz Pireusz (Görögország, 1988–1990), Bologna (Olaszország, 1990–1992), Ancona (Olaszország, 1992–1993), Ferencváros (1993), Genoa (Olaszország, 1993–1994), Neuchatel Xamax (Svájc, 1994), Sankt Pölten (Ausztria, 1996–1998), BVSC (1999), Dunakeszi (1999–2000), SC Ostbahn XI (Ausztria, 2000–2001), Druzstevník Horná Poton (Felsőpatony – Szlovákia, 2001), Unione FC (2004–2012)
Csapatai edzőként: FC Bihor Oradea (Nagyvárad – Románia, 2000–2001), Csepel (2001–2002), Bp. Honvéd (2002), LG-ACB Ha Noi (Vietnám, 2002–2003), Lombard FC Haladás (2003–2004), Tatabánya (2004), Diósgyőr (2004), Nyíregyháza (2004–2005), Panszerraikosz (Görögország, 2005), Unione FC (2005–2006), magyar válogatott (2006 – másodedző), Felsőpakony (2006–2007), Sopron (2007–2008), Porosz (Görögország, 2008), Siófok (2008–2009), Vecsés (2009; 2010–2011), FK Tornala (Tornalja – Szlovákia, 2009–2010), Ferencváros (2011–2012), Felsőtárkány (2013–2014), Balatonszepezd (2015), Nagyréde (2016)
Kiemelkedő sikerei játékosként: 3x magyar bajnok (1983–1984, 1984–1985, 1985–1986), 2x MNK-, illetve Magyar Kupa-győztes (1984–1985, 1993–1994), Német Kupa-győztes (1987–1988), Görög Kupa-győztes (1989–1990), magyar Szuperkupa-győztes (1993), 7x világválogatott, Európa-válogatott, az NB I 3x gólkirálya (1984–1985, 1985–1986, 1986–1987)

– Miért nem?
– Túl sok minden zavar benne, s ha most elkezdeném sorolni, melyek ezek, holnap reggelig nem tennénk le a telefont. Egyébként is, a jelenlegi egészségügyi helyzetben a labdarúgás az utolsó részletek egyike. Folytatódik-e a bajnokság, hogyan avatnak így bajnokot? Őszintén: kit érdekel ez most?! Előbb az kell, hogy a lehető legtöbb ember megússza a járványt, aztán induljon be újra a gazdaság. Az emberek ismét dolgozhassanak, induljon el a termelés, legyen mit magukra költeniük, a labdarúgás ezekben a hetekben sokadrangú. S ha már beszélünk, mondok még valamit, hogy ismét legyen miért szidni Détári Lajost. Ha már nyilatkozom, csináljunk valami „balhét” is.

– Hallgatom!
– Felháborítónak tartom, hogy most mindenki azzal foglalkozik, hány százalékkal csökkentsék a labdarúgók fizetését. Miért csak a labdarúgókét? Miért ezen csámcsog most mindenki? Van sok vagyonos vagy jól kereső ember az országban, nem csak a futballsták, ők miért nem állnak a sarkukra? Adományozzanak lélegeztetőgépeket, kórházi felszereléseket, akár egész mobilkórházat. Nehogy már a focisták keresete legyen ismét a fő téma. Ezerszer elmondtam, és ezt a hétköznapi embereknek is meg kellene érteniük, egyetlen labdarúgó főnöke mellett sem állt senki gépfegyverrel, amikor szerződést kínáltak a játékosoknak. Ki az, aki visszautasítaná a helyükben a jó ajánlatot?

– Jól értem, hogy nem ért egyet a bérek csökkentésével?
– Inkább azzal nem, hogy a ligában mindenkiét azonos százalékkal csökkentsék. Ne hasonlítsuk már össze a különböző csapatok futballistáit a jövedelmük alapján! Nem mindegy, hogy valaki ötszázezer vagy ötmillió forintot keres, és abból vonjuk le a harminc százalékot. Arról nem is beszélve, hogy ezek a tárgyalások véleményem szerint kizárólag a labdarúgóra és klubjára tartozik, és minden játékosnál differenciálva kell csökkenteni a béreket. Arról bezzeg most kevesebb szó esik, hogy melyik sportoló hogyan segít a koronavírus-járvány idején.

– Összefog ilyenkor a sportolói társadalom?
– A sportolók mindig is ilyenek voltak. Akárhol futballoztam a világban, Németországban, Görögországban vagy éppen Olaszországban, a nehéz helyzetekben rendre a sportolók nyújtottak elsőként segítő kezet. Utánuk jöttek a zenészek, színészek, mindenki a saját zsebébe nyúlt. Van, aki milliókkal segíthet, más egy mezt ajánl fel, mindenki a saját pénztárcájához mérten, de az ügy élére áll. Örömmel látom, hogy most is így van ez. Szalai Ádám, Lang Ádám, Juhász Roland, és a neveket hosszasan sorolhatnám.

A korábbi világválogatott bízik abban, hogy májusra 
visszatérhet az élet az utcákra, sporttelepekre 
(Fotó: Tumbász Hédi)
A korábbi világválogatott bízik abban, hogy májusra visszatérhet az élet az utcákra, sporttelepekre (Fotó: Tumbász Hédi)

– Annak idején Észak-Olaszországban futballozott, s most ott súlyos a helyzet. Beszélt valakivel az ottani barátai közül?
– Természetesen. A mai napig vannak ismerőseim, akikkel tartom a kapcsolatot, nagyon sajnálom, ami most náluk zajlik. Remélem, nálunk nem durvul el ennyire a helyzet. Az olaszok esetében figyelembe kell venni a mediterrán emberek szokásait, őket sokkal nehezebb kezelni, mint bennünket, magyarokat. Ott vannak a spanyolok is, náluk nőnapkor, március elején még százezrek tüntettek közösen az utcán, nem lehetett véletlen, hogy gyorsabban terjed a kór. A németek is sokkal fegyelmezettebbek, felkészültebben várták a járványt, mindez látható is a fertőzöttek egészségügyi állapotán. A Bundesliga csapatoknál is kezd visszatérni az élet az edzőközpontokba, alighanem azért teszik, mert a vezetők már sejtik, előbb-utóbb ismét minden rendben lesz, a gazdaság is újraindul.

– Bizakodó a jövőt illetően?

– Nagyon! Rendkívül optimista vagyok. Abban reménykedem, hogy május végére visszatérhet az élet az utcákra, a futballpályákra. Elég nagy az ismeretségi köröm, örömmel mondhatom, egyetlen családtagom, barátom, ismerősöm, haverom sem kapta még el a koronavírust. Pedig higgye el, tényleg sok embert ismerek.

– A vállalkozását nem érintette a mostani recesszió?
– A legérzékenyebben a februárban beinduló focisulim szüneteltetése érintett. Alighogy nekivágtunk a munkának, máris szünetet vagyunk kénytelenek tartani. Pedig a gyerekek hihetetlen lelkesek, a legkisebb csoportba öt-, a legnagyobba tizenhárom évesek járnak. Csak nehogy az legyen, néhányuk alig múlt egy méter, amikor megállt az élet a sportpályán, és száznegyven centis lesz, mire újra közös edzéseket tarthatunk. A jövő ezeké a gyerekeké. És örömmel mondhatom, igenis vannak tehetségeink!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik