Casoni, avagy a BL-döntőtől a nagy kettős ugrásig

JÁTÉKOSKÉNT BAJNOKI CÍMEK, BL-GYŐZELEM, VÁLOGATOTTSÁG

Bernard Casoni édesapja, Pierre Casoni a Cannes labdarúgója volt, több mint 200 mérkőzésen lépett pályára a francia másodosztályban – nem véletlen, hogy fia is a filmfesztiválváros együttesének védelmében kezdte profi karrierjét az 1980-as évek elején.

A Cannes után 1984-ben következett a közeli Toulon – és az élvonal. Új klubjában olyan jó teljesítményt nyújtott, hogy 1988-ban megnyílt előtte a francia válogatott öltözőjének ajtaja. Az év februárjában lépett először pályára a „kékeknél”, és 1992-es búcsújáig összesen 30 mérkőzésen játszott a nemzeti csapatban.

Hosszabb időre tervezve igazolt 1988 nyarán a Matra Racingba, csakhogy a nagy terveket szövögető párizsi klub csillaga akkoriban már leáldozóban volt, így egy év után kissé megkeseredve visszatért a Toulonba, amelyben Bognár György személyében immár magyar légiós is szerepelt.

Toulon levegője ismét jót tett, Casoni újabb jó idényt futott, és 1991 nyarán a korszak francia futballjának egyeduralkodója, a Bernard Tapie-féle Olympique Marseille kínált neki szerződést.

Visszavonulásáig hat évet húzott le az OM-nél, amelynél jóban-rosszban egyaránt volt része. Két francia bajnoki címet szerzett (1991, 1992), de a két BEK/BL-döntő közül csak az elveszített 1991-esen lépett pályára – a Crvena zvezda ellen elbukott tizenegyespárbajban ő betalált a kapuba –, a Milan elleni 1993-as diadalt csak a kispadról nézhette.

Egy sérülés miatt veszítette el stabil helyét a kezdőcsapatban – meg a válogatottban is –, és csupán azt követően lett ismét kihagyhatatlan, hogy az OM-et vesztegetési ügyek miatt száműzték a francia élvonalból. A másodosztályban eltöltött szezonban azonban megmutatta, hogyan dobog az igazi OM-szív: ismét alapember lett, és 1996-ban úgy vonulhatott vissza, hogy hozzájárult a gárda feljutásához.

EDZŐKÉNT EGY REMEK KORSZAK, TÖBB IDŐ ELŐTTI TÁVOZÁS

Profiként befejezte 1996 nyarán, ám maradt Marseille-ben: két évig az U15-ös együttest edzette, majd egy évig a felnőtt második csapatot, Rolland Courbis vezetőedző 1999. őszi lemondása után pedig következett a „nagyok” kispadja. Nem volt túl sikeres az 1999–2000-es idény, de legalább nem esett ki vele a csapat.

Változatos időszak következett – a tunéziai Étoile du Sahel (2001), az akkor épp francia harmadosztályú Cannes (2002), megint egy tunéziai klub, a Stade Tunisien (2003–2004), továbbá egy szövetségi kapitányi megbízás Örményországban (2004–2005) –, majd egy hosszabb időszak a Bastiánál (2005–2009), amelyet nem sikerült feljuttatnia a francia másodosztályból.

Sikerült viszont ugyanez az Éviannal, sőt! A 2009–2010-es idény felénél vette át a rózsaszíneket, első lépésben felvitte őket a francia harmadik vonalból a másodikba, majd egy évre rá – klubtörténelmet írva – a másodosztályból az elsőbe! A kettős ugrás eredményeképpen Bernard Casonit 2011-ben a francia másodosztály (Ligue 2) legjobb edzőjének választották.

A Ligue 1 2011–2012-es idényének még vele futott neki az Évian, és bár az újonccsapat a középmezőnyben feszített, januárban, fél évvel szerződésük lejárta előtt elváltak útjaik – Casoni edzői pályafutásának eddigi legfényesebb időszaka ért véget, miután ő és Patrick Trotignon klubelnök nem egyformán képzelte el a jövőt.

2012 nyarán Casoni újra egy tunéziai klubnak írt alá – két évre, aztán csak három hónap lett belőle, a kezdetben egyévnyi csapatépítést ígérő Club Africain vezetősége ugyanis mégis inkább gyors eredményeket akart.

Casoni nem értette a döntést, hazatért, és hamarosan megint a francia másodosztályban vállalt munkát: 2012 decemberétől az Auxerre-t kellett benntartania. Ez elsőre sikerült, ám a második szezonban újra forrósodott a helyzet, és tavaly márciusban.még a bajnoki finis előtt elköszöntek tőle.

Rövidebb volt, de hasonló véget ért Casoni legutóbbi munkavállalása: a tréner a második ligás Valenciennes-hez két évre írt alá tavaly nyáron, csakhogy télen beütött a krach (nyolc forduló során csupán egy pont), és februárban menesztették.

Ez utóbbi állomásától történt távozásához, a téli eredménytelenséghez magyarázatként érdemes hozzáfűzni, hogy már-már elkezdődött a szezon, amikor Casonit kinevezték, felkészülésre alig maradt ideje, és az év elejére (sérülések, eltiltások, valamint az Afrikai Nemzetek Kupája miatt) alaposan megfogyatkozott az egyébként is szűkös játékoskerete. Casoni nem akadékoskodott a szerződésbontásnál, a neki járónál kevesebb pénzzel is beérte, a pénzügyileg kissé megrogyott klub vezetőitől ki is érdemelte a „lovagias” jelzőt.

Most megfelelő időben jött a felkérés és a kinevezés: Casoni elméletileg alaposan felkészülhet edzői pályája egyik legnagyobb kihívására – először irányíthat csapatot a számára játékosként már jól ismert európai kupaporondon.