Bejgli mellé Újpest–Fradi meccs is járt

1945: A POSTÁS-PÁLYÁRA IS KÖDÖT „KÉZBESÍTETTEK”

Alig ért véget a második világháború, 1945 májusában már el is kezdődött a „felszabadulás”, pontosabban a szovjet megszállás utáni első bajnokság. Az I. osztály küzdelmeiben ekkor csak fővárosi csapatok vettek részt, a 22 fordulós bajnokságot három hónap alatt „zavarták le”. Majd néhány hetes pihenő után rajtolt az új idény. Az 1945–1946. évi országos bajnokság – immár a vidéki együttesek bevonásával – huszonnyolc csapattal, két csoportban zajlott, és az ősszel meglehetősen feszített volt a program. Ennek ellenére úgy tűnt, hogy a karácsonyi ünnepek előtt be lehet fejezni a szezont. December 23-án volt az őszi utolsó forduló, ezen a napon tizenhárom mérkőzést (hetet a Nyugati, hatot a Keleti csoportban) kellett lejátszani.
De nem mindegyiket sikerült…

Győrben, Szegeden, Szolnokon és Dorogon nem volt gond, az ETO–Csepel (4:1), a Szeged–Elektromos (4:1), a Szolnoki MÁV–Pécsi VSK (2:2) és a Dorog–Ferencváros (1:3) mérkőzések rendben zajlottak le. A Fradi például Sárosi „Gyurka” triplájával győzött Dorogon, és érdemes idézni a korabeli tudósítás szövegét a zöld-fehérek harmadik találatáról, mert ebből is kitűnik, milyen klasszisok futballoztak akkoriban Magyarországon: „…Kubala jó labdájával Sárosi dr. kiugrik, és a megdermedt Grosics mellett a jobb alsó sarokba lő. 1:3.”

A fővárosban is voltak olyan pályák, ahol semmi sem akadályozta az adott meccs megrendezését. A Keglevich utcában a Szentlőrinci AC 3:2-re nyert a Szombathelyi Haladás ellen, a Latorca utcában a Vasas 6:0-ra kiütötte a Törekvést, az Ady Endre úton az EMTK 4:3-ra kikapott a Kőbányai Barátságtól, míg a Megyeri úton az Újpest – a három-három gólt szerző Nyers és Zsengellér vezérletével – 9:1-re lemosta a Hidegkutival felálló Herminamezőt, és így százszázalékos teljesítménnyel (13 meccsből 13 győzelem, 75:18-as gólarány!) telelt a Keleti csoport élén.

A Millenárison és az Üllői úton viszont nem volt ilyen vidám a helyzet. Mindkét helyszínen a nagy köd hiúsította meg a játékot. A Zuglói Madisz és a Diósgyőr labdarúgói a Millenárisról gyalog átballagtak a Postás-pályára, hátha ott jobbak a látási viszonyok, de a köd ugyanolyan sűrű volt, a játéktér pedig még rosszabb, így szó sem lehetett futballról. Az Üllői úti stadionban pedig kettős mérkőzést rendeztek volna, ám a Dózsa Madisz–Budafoki MTE és az MTK–Újpesti MTE találkozó is elmaradt a tejfehér köd miatt.
A vidéki helyszínek közül Debrecenbe a békéscsabaiak, Salgótarjánba a soroksáriak nem érkeztek meg, így ezeket a mérkőzéseket is elhalasztották.

De nem ám hetekre, hónapokra! Az öt elmaradt meccsből négyet karácsonykor játszottak le…

Salgótarjánban december 24-én feszültek egymásnak a felek, és bár kétszer is vezetett az SBTC, az Er-So Madisz mindkétszer egyenlített. A soroksáriak második találata tizenegyesből esett (a 84. percben), utána a játékvezető az állóhelyen lévő nézőkkel keveredett vitába, emiatt percekig állt a játék. A bíró azzal is felbosszantotta a hazai szurkolókat, hogy néhány perccel korábban fújta le a meccset – szentestére aztán megbékéltek a tarjániak a 2:2-vel.

Másnap, december 25-én az Üllői úton az MTK 7:0-ra kiütötte az UMTE csapatát. A győztes gárda mestere, Csapkay Károly a meccs után meghatódva nyilatkozta: „A legszebb karácsonyi ajándékot kaptam a fiúktól.”

December 26-án két bajnoki mérkőzésre is sor került. Debrecenben a Vasutas 6:1-re nyert a Békéscsabai Törekvés ellen, míg az Üllői úton a Dózsa Madisz 5:1-re legyőzte a Budafokot, amelynek edzője, Sebes Gusztáv (ismerős név, ugye?!) kénytelen volt elismerni, hogy a bajnokságban addig gyengélkedő, csupán egy pontot szerző Dózsa ezúttal lelkesen, időnként jól játszott…

(A Népsport egyébként közölte a karácsonyi angol bajnoki eredményeket is. Íme közülük néhány: Liverpool–Barnsley 5:2, Manchester City–Newcastle United 4:3, Sheffield United–Manchester United 1:0, Sunderland–Burnley 1:1, Backpool–Everton 5:2, Chelsea–Millwall 3:0, Newport County–Arsenal 1:2, Nottingham Forest–Charlton Athletic 0:2, Wolverhampton Wanderers–Aston Villa 1:2, Portsmouth–Fulham 2:2, Tottenham Hotspur–Derby County 2:5, West Ham United–Luton Town 3:4.)

1948: ÖT TALÁLAT A KLASSZIS ÖTÖS FOGATTÓL

Az 1948–1949-es bajnokság őszi szezonja is kissé elhúzódott. Karácsonyra három mérkőzés maradt, sőt az idényzáró Soroksár–Újpest (2:5) meccset még később, december 29-én játszották le.
Mi azonban – témánknál maradva – nézzük a december 26-án rendezett találkozókat.

Az újonc Tatabányai SC otthonába az idősebb Puskás (Purczeld) Ferenc kezei alatt egyre jobb csapattá formálódó Kispest látogatott. Igaz, némileg tartalékosan, hiszen Puskás Öcsi nem játszhatott. Ez meg is látszott Bozsikék teljesítményén, az esélyesebb Kispest ugyanis 2:1-es vereséget szenvedett a nagyon lelkesen futballozó tatabányaiaktól.

Újpesten nem törődtek azzal, hogy a tél kellős közepén járnak, egymás után két találkozót játszottak. Az előmérkőzésen az MTK – amelynek stadionját a háború után évekig nem építették újjá, ezért hol Újpesten, hol a Fradi-pályán fogadta ellenfeleit – 3:0-ra legyőzte a Szombathelyi Vasutast. A fővárosiak első gólját Mészáros szerezte, ő csak azért léphetett pályára, mert Palotás torokgyulladás miatt nem játszhatott. Az MTK-ból még Sándor Csikar és Bodola volt eredményes, Hidegkuti a kiszolgálásban jeleskedett. Érdekesség, hogy nemcsak az MTK (Bukovi Márton), hanem a Szombathely kispadján (Sós Károly) is későbbi szövetségi kapitány ült, valamint a vendégeknél Zámbó sérülése miatt Sarlós került a kezdőcsapatba. Ugyanezek a vezetéknevek két-három évtizeddel később sokkal jobban csengtek a Megyeri úton, mint 1948 karácsonyán.

Az MTK–Szombathely meccs után következett a várva várt rangadó, az Újpest–Ferencváros összecsapás. 22 ezer néző jött össze erre a derbire, és jól is szórakozott a publikum, különösen a ferencvárosi része. A Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor összetételû bombacsatársorral (a klub történetének vélhetően legjobb támadóötösével!) rohamozó zöld-fehérek az első fél óra után Deák „Bamba” két góljával 2:0-re vezettek. Várnai azonban két perc alatt egyenlített. „Ebben az idényben még nem játszott ilyen jól a csapat” – jelentette ki a szünetben az újpesti országgyűlési képviselő, és a meccs után Lyka Antal, a Fradi edzője is azért értékelte nagyra együttese diadalát, mert jól futballozó ellenfelet sikerült felülmúlni. A második félidőben a Ferencváros már megtörte az Újpest lendületét, Czibor, Kocsis és Deák góljával 5:2-re elhúzott, Szusza találata csupán a szépítésre volt elegendő (Újpest–Ferencváros 3:5). A meccs végén azért volt egy kis balhé is, az utolsó percekben ugyanis Szűcs Deák gyomrába ütött – emiatt az FTC gólzsákját ápolni kellett –, és amikor a futballisták levonultak a pályáról, a Fradi szurkolói az újpesti játékos ellen tüntettek.

A Ferencváros ebben a kiírásban veretlenül lett őszi első, 15 meccséből 14-et megnyert (csak az MTK ellen ikszelt: 1:1), a félszezon alatt 76 gólt ért el. A végén a bajnokságot is nagy fölénnyel (ráadásul 140:36-os gólaránnyal!) nyerte meg. A zöld-fehérek csupán egy meccsen maradtak gólképtelenek. A karácsonyi rangadó tavaszi visszavágóján, az Üllői úton kikaptak az Újpesttől – 5:0-ra. Nemes bosszú volt ez a 3:5-ért…

1949: CZIBOR ZOLIT VISSZA A KEZDŐBE!

Az 1949–1950-es bajnokság őszi szezonjának utolsó fordulói is alaposan belecsúsztak a télbe, a záró kör meccseit karácsonykor játszották. A hét találkozóból négyet 25-én, hármat 26-án rendeztek.

December 25-én mintegy hétszáz MTK-szurkoló érkezett különvonattal Salgótarjánba, ahol az akkor éppen Salgótarjáni Tárna néven szereplő hazaiak Csuberda Ferenc találatával 1:0-ra legyőzték az előző szezon ezüstérmesét. Pedig a vendégeknél Sándor, Hidegkuti és Palotás is pályára lépett, a hátvédsort pedig Börzsei és Lantos erősítette. Utóbbi csapatrésszel volt elégedetlen Baróti Lajos, a Győri ETO vezetőedzője, aki egyenesen a katasztrofális jelzővel illette a győriek védelmét. Volt is oka erre, az ETO ugyanis hazai pályán 4:2-re kikapott a Bp. Előrétől.

A magyar futballtörténelem két legeredményesebb, világbajnoki ezüstérmes kapusának párharcát hozta a Szentlőrinci AC–Mateosz találkozó. Igaz, 1949 telén még csak egyikük vitrinjében lehetett ott a díszes medália. A lőrinciek kapuját a veterán Szabó Tóni védte, aki az 1938-as franciaországi vb-n a mieink négy meccséből három találkozón – köztük az olaszok ellen 4:2-re elveszített döntőben – szerepelt. A Mateosz kapujában pedig Grosics Gyula állt, ő később, 1954-ben játszott vb-ezüstérmes csapatban. Ezen a találkozón Grosicsnak ment jobban a védés, teljesítményét kitűnőre értékelte a szaksajtó, míg Szabóról azt írta: a vendégek mindkét góljánál hibázott. A Mateosz megnyerhette volna a találkozót, hiszen 2:0-ra vezetett, ám egyik játékosa, Zsolnai nem éppen karácsonyi hangulatban volt: visszaszólt a bekiabáló nézőknek, ezért már a 25. percben kiállították. A hatvanöt percig emberhátrányban futballozó Mateosz végül örült a pontszerzésnek (2:2).

Az Üllői úton kapott ki a Fradi a Dorogi Tárnától. Némi mentség a vereségre, hogy a zöldek nem a legerősebb összeállításukban szerepeltek. A fentebb említett Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor ötös fogatból ezúttal csak ketten (Budai, Kocsis) léptek pályára, és nekik sem ment igazán a játék. Horváth góljával ugyan vezetett a Fradi, de a szünet után előbb Molnár egyenlített, majd Aspirány volt eredményes. A dorogiak támadóját nem izgatta különösebben, hogy a játékvezető Pozsonyi tizenhatoson belüli buktatásáért nem büntetőt, hanem a tizenhatoson kívülről szabadrúgást ítélt, a csatár onnan is a kapuba vágta a labdát.

Utólag könnyű okosnak lenni, de Czibor Zoltánt kár volt a tartalékcsapatban szerepeltetni. Amíg ugyanis a nagyok 2:1-re kikaptak a Dorogtól, addig a „tarcsi” 4:3-ra győzött, és Czibor három gólt szerzett. Egy nappal később (!) a Fradi-tartalék újabb bajnokit játszott, és 8:3-ra lemosta a Győrt – ezen a meccsen Czibor ötször volt eredményes. Nem véletlen, hogy a Fradi szurkolói visszakövetelték őt az első csapatba…

December 26-án három NB I-es találkozóra került sor. A Vasas nagy csatában (Szilágyi duplájával és Illovszky góljával) 3:2-re legyőzte a Csepelt, az Újpest – Szusza, Balogh II és Egresi góljával – 3:0-ra nyert Soroksáron. A hazaiaknál a jobbszélső Székely volt a kapus, és a három kapott gól ellenére is elégedettek voltak vele. Kényszer szülte a kapuba állítását, Zsiklát eltiltották, a második számú kapus, Pénzes pedig rossz formában volt…

Csapkay Károly négy évvel korábban, az MTK edzőjeként a legszebb karácsonyi ajándéknak tartotta az UMTE ellen elért 7:0-s győzelmet. 1949 karácsonyán viszont „győzött a jobbik csapat” nyilatkozattal gratulált az ellenfélnek. Csapkay ekkor már a Nagykanizsai Olajmunkás edzője volt, és a Bp. Honvéd elleni 3:1-es vereség után dicsérte a kispestieket. Akik között a különvonattal érkező Budai I és Puskás sérülten vállalta a játékot. Előbbi gólt szerzett, utóbbi tizenegyest hibázott – de ez is belefért. A Honvéd lett az őszi első, majd – fennállása során először – tavasszal a bajnokságot is megnyerte.

1953: BRONZÉREM AZ ANGYALFÖLDI FA ALATT

Az 1953-as esztendőben egyetlen mérkőzés maradt a karácsonyi időszakra, a Bp. Vasas–Bp. Dózsa találkozó, amelyet december 24-én rendeztek. A bajnokság utolsó összecsapásának a bronzérem volt a tétje: Vasas-győzelem vagy döntetlen esetén az angyalföldiek végeznek a harmadik helyen, ha az újpestiek nyernek, akkor ők állhatnak fel a képzeletbeli dobogó harmadik fokára (a Vörös Lobogó lett a bajnok, a Bp. Honvéd az ezüstérmes). A hideg idő ellenére 7000 néző látogatott ki a Vasas népligeti sporttelepére, és nem lehetett azt mondani, hogy a labdarúgók sziporkázó játékkal melegítették volna fel a szurkolókat. Gólnak például csak a hazaiak örülhettek, igaz, ez remek találat volt: a 28. percben Szilágyi I csúsztatása után Csordás fordulásból jobbal hatalmas erővel bombázott a léc alá. A Dózsa a második félidőben csatába küldte – az akkor már Újpesten futballozó – Deák „Bambát”, akinek volt is egy nagy lökete, ám Kamarás kapus nagyszerű mozdulattal a mezőnybe öklözte a labdát. Maradt az 1:0-s Vasas-siker, Baróti Lajos – az angyalföldiek mestere – edzőként első érmét szerezte.

1954: A BALFEDEZET JELES NAPJA

Az 1954-es esztendő abban a tekintetben is különleges volt, hogy az év végéig nem sikerült befejezni a bajnokságot. Május közepén, kilenc forduló után a svájci vb miatt hosszabb szünet következett, aztán augusztus második felében folytatódott a bajnokság, a hátralévő 17 forduló mérkőzéseit kellett volna az esztendő végéig lejátszani. Sok meccs elmaradt, így karácsonykor, majd december 31-én (!) is volt forduló, sőt négy találkozót – közte a legendás Bp. Vörös Lobogó–Bp. Honvéd (7:9) meccset – januárban játszottak le.

December 26-án hat mérkőzést rendeztek. A legnagyobb meglepetéssel a Szombahelyi Lokomotív–Bp. Honvéd találkozó zárult, a hazaiak (12 ezer néző előtt!) 2:1-re megverték a Budai II, Kocsis, Machos, Puskás, Czibor összetételű csatársorral felálló kispestieket (bravúr volt ez a javából!), és nagy lépést tettek a bentmaradás kivívása felé.

A kiesés elkerüléséért vívott egymással ádáz csatát a Diósgyőri Vasas és a Szegedi Haladás, a 2:1-es hazai győzelem – Dobó Zoltán a 87. percben szerezte a sikert érő találatot – után a diósgyőriek kerültek lépéselőnybe.

A játéknap egyetlen döntetlenjét (2:2) a Csepeli Vasas–Dorogi Bányász találkozó hozta, a legtöbb gól (nyolc) pedig a Sztálinvárosi Vasas–Bp. Vörös Lobogó meccsen esett, a vendég fővárosiak 5:3-ra nyertek, Palotás triplázott.

A Megyeri úti Dózsa-stadionban egymás után két meccset játszottak. Érdekes, hogy a Vasas Izzó–Salgótarjáni Bányász meccsen több néző volt (20 ezer), mint a Bp. Dózsa–Bp. Vasas rangadón (15 ezer). Az előbbin a kiesés elkerülése volt a cél, az Izzó 2:0-ra nyert, így ellépett a veszélyes zónától.

A Dózsa–Vasas meccs „duplán” karácsonyi hangulatban telt, az angyalföldieknél ugyanis a balfedezet poszton Karácsonyi nevű labdarúgó játszott – az értékelés szerint igen hasznosan. A győztes csapat jó esélyekkel pályázott a Honvéd, Vörös Lobogó, Kinizsi hármas mögötti negyedik hely megszerzésére. A Vasas jobban futballozott, és Szilágyi I duplájával, valamint Csordás góljával a második félidő közepén már 3:0-ra vezetett. Közben a szünetben a Dózsa-közönség a gyengén futballozó Aspirány helyett Deákot követelte a csapatba, aki a 61. percben be is állt, és a 76. percben tíz méterről jobbal félmagasan a kapu jobb oldalába lőtt.

Ez a karácsonyi találat volt Deák Ferenc pályafutásának utolsó NB I-es gólja. A „Nemzet Bombázója", az örökös gólkirály a Dózsában még a szezon utolsó két mérkőzésén csereként pályára lépett, majd 1955 januárjában az NB II-es Bp. Spartacushoz igazolt, és a legmagasabb osztályban már soha többé nem szerepelt.

1977: A FRADI ÉS A DÓZSA IS ÖTÖT RÚGOTT

Az 1977-es őszi szezon már a világbajnoki szereplésnek volt alárendelve. A válogatott az 1970-es és az 1974-es vb-re nem jutott ki, az 1978-as Mundial előtt viszont a csoportjában első lett (a szovjet és a görög válogatottat előzte meg), és az ősszel interkontinentális selejtezőt kellett játszania Bolívia ellen. Az amúgy is viszonylag későn (szeptember 3-án) induló szezonban a nemzeti csapat felkészülési meccsei és a Bolívia elleni két mérkőzése miatt több szünetet is beiktattak, ráadásul a tavaszi szezonból is előrehoztak egy fordulót, így nem csoda, hogy annyira elhúzódott az idény, hogy még karácsonykor is bajnokikat játszottak.

December 26-án éppen a tavaszról előrehozott (18.) fordulót rendezték, a kilenc találkozóra – a korabeli tudósítások szerint – összesen 53 000 néző látogatott ki. Ez akkoriban az átlagosnál alacsonyabb nézettségnek számított…

A karácsonyi játéknapon a Tatabánya Knapik István és P. Nagy László góljával 2–0-ra legyőzte a SZEOL-t. A Pécs ugyancsak 2–0-ra nyert a Békéscsaba ellen, a gólszerző Dobány Lajos és id. Dárdai Pál volt.

Székesfehérváron Tóth Lajos öngóljával 1–0-ra vezetett a Haladás, ám a MÁV Előre Lechner Károly duplájával fordított, és 2–1-re győzött.

Győrben a Rába ETO és a Bp. Honvéd megosztozott a pontokon (1–1, Glázer Róbert, illetve Pál József talált be), a Videoton pedig Szabó József góljával 1–0-ra nyert Zalaegerszegen.

A Diósgyőr otthon 1–1-et játszott az MTK-VM ellen, a hazaiak közül Szalai István válaszolt Fülöp Ferenc vezető góljára. A tócsákkal tarkított irreális talajon időnként furcsa jeleneteket is láthatott a publikum. Egy ízben Egervári Sándor hazaadásánál a labda a tizenhatos előtt megállt a vízben, Fükő Sándor megszerezte azt, kicselezte Brünyi Bélát, ám nem sikerült a kapuba juttatnia a labdát, mert az a gólvonal előtt megállt a tócsában…

Budapesten három mérkőzést rendeztek karácsony másnapján. A bajnoki címvédő Vasas a Fáy utcában nem bírt a Dunaújvárossal, a hazaiaktól Zombori Sándor és Várady Béla, a vendégek részéről Tóth István és Szepessy László volt eredményes.

A Megyeri úton a T-betűsöket (Tóth Zoltánt, Tóth Andrást, Tóth Józsefet és Törőcsik Andrást) nélkülöző Újpesti Dózsa Nagy László, Kellner Jenő, Kerekes György, Gyöngyösi János és Fazekas László góljaival 5–1-re legyőzte a Kaposvárt (amelyből Kanyar Sándor volt eredményes).

Az Üllői úton is gólparádét rendeztek a csapatok, itt a Ferencváros 5–2-re verte meg a Csepelt. A zöld-fehérektől Magyar István, Mucha József, Nyilasi Tibor és Bálint László volt eredményes, valamint a csepeli Godán Lajos öngólt vétett, míg a Csepelből Ozsváth Károly és Tóth Bálint szerzett gólt.

A bajnokságban az Újpest telelt az élen, de sok pihenőjük nem volt a liláknak, meg a többieknek sem: február 15-én folytatódott és április 22-én már be is fejeződött a bajnokság. A nagy sietség oka: a válogatottnak legyen ideje felkészülni az argentínai világbajnokságra. Az eredményt sajnos tudjuk…