KOCSMÁR-TÓTH ISTVÁN 2019.10.17 09:53 Frissítve: 2019.10.18 10:09

Balajcza: Nincs a futballban nagyobb felelősség, mint gyerekeket edzeni

Egy éve kezdett, ma pedig már az UTE Labdarúgó Akadémiájának vezető kapusedzője Balajcza Szabolcs. Az Újpesten Magyar Kupát és bajnoki ezüstérmet is nyerő futballistával utánpótlás-nevelési trendekről, a jelenkor kapusideáljáról, egykori posztriválisairól, köztük az azóta már a spanyol élvonalban bizonyító Marko Dmitrovicsról, a következő Gulácsi Péterről, no meg a megkerülhetetlen Újpest FC–UTE megosztottságról és címerkérdésről is beszélgettünk. S hogy mit hoz szerinte a hétvégi Ferencváros–Újpest derbi? Bár egykori csapata rendkívül kétarcú az idényben, most is valódi rangadóra számít.

Balajcza Szabolcs továbbra is edzésben – igaz, ma már többet tart ő, mint amennyit neki tartanak (Fotó: Szabó Miklós – archív)

 

Egy éve vágott bele az edzői kalandba, ehhez képest ma már az UTE Labdarúgó Akadémia vezető kapusedzője. Villámkarriernek tűnik.
– Az igazat megvallva, amennyire megtisztelő volt a felkérés, annyit dilemmáztam is rajta. Eredetileg Elbert Andrással és Koszta Jánossal kezdtük a munkát, aztán András az MTK első csapatához távozott. Ezután jött az UTE részéről a megkeresés, hogy vegyem át a helyét. A vezetőség elégedett volt a munkánkkal, nem akart eltérni attól az iránytól, amin elindultunk mondta az Újpest felnőttgárdájában 301 élvonalbeli bajnokit lejátszó Balajcza Szabolcs a Nemzeti Sport Online-nak. – Bennem ugyan volt némi kétség, hogy egyetlen évnyi munkával a hátam mögött alkalmas leszek-e a feladatra, de a bizalom, amivel felém fordultak, meggyőzött. Nem is annyira a terep miatt aggódtam, viszont a papírmunkát sosem szerettem igazán. Mellettünk még Sóvári Dániel és Kara Dániel alkotja a csapatot. Mind a ketten fiatal, ambiciózus, már most jól felkészült szakemberek. Így négyen dolgozunk a különböző korosztályoknál.

 A VILÁG LEGJOBBJÁRÓL

„Világéletemben nagy Real Madrid-szurkoló voltam, így nem olyan jó érzés kimondani, de a világ jelenlegi három legjobbja közül szerintem kettő is a riválisoknál szerepel: Marc-André ter Stegen és Jan Oblak. A Real valahogy mindig furcsa viszonyban volt a klasszis kapusokkal; ott volt nekik Iker Casillas, akit szerintem idő előtt elengedtek, aztán jelenleg itt van Keylor Navas, aki a világ egyik legdinamikusabb, leggyorsabb kapusa, remek reflexekkel... és őt is átengedik Párizsba. Thibaut Courtois is a legjobbak közé tud tartozni, ám láthatóan nincs jó állapotban, mióta csak megérkezett. Ezzel szemben ott van Oblak, akiben maximálisan bíznak, aki ugyan állítólag ritkán szól, de akkor mindenki figyel rá, akiből sugárzik a magabiztosság. Jó lábbal, jó a vonalon, jól mozdul ki. Szóval most ő talán az egyik legstabilabb, legkomplexebb kapus, Ter Stegennel és a liverpooli Alissonnal az élen. Mögöttük pedig talán David de Gea jön. Időről időre szoktuk is elemezni őket, úgyhogy már csak ilyen szemmel is rendszeresen követem a nemzetközi mérkőzéseket.”

– Mi ez az irány?
– Minél sokszínűbb feladatokkal próbálunk minél nagyobb hangsúlyt fektetni a jó technikára. Korosztályonként változó, mi az elvárás a mozgás dinamikájára, vagy éppen a helyezkedést illetően. Rengeteget videózunk. Ez már tíz-tizenkét éves korban nagyon hasznos tud lenni. Sokkal gyorsabban ki lehet javítani egy-egy hibát, amikor a gyerekek kívülről is látják a mozgásukat. Igyekszünk élni az ilyen technikai lehetőségekkel. Nagy szavakat nem akarok használni, de a kornak megfelelő, modern kapusképzést próbálunk adni, ugyanakkor sokkal kiegyensúlyozottabban, mint néhol teszik. A játék rengeteget változott, akárcsak az utóbbi öt évben is, nemhogy azóta, amióta én elkezdtem. Ma nagyon elment a kapusnevelés abba az irányba, hogy lábbal legyenek felkészültek, magabiztosak. Néhol már annyira eltolódtak a prioritások, hogy azok azon képességek rovására mennek, amiktől egy kapus kapus. A másik tendencia, hogy százkilencven centiméter alatt kevés kapuvédő kap lehetőséget magas szinten. Emiatt sokan már tizennégy-tizenöt évesen a száznyolcvan centi körüli, nyúlánk kapusokat keresik, az alacsonyabbaknak nem is feltétlenül adnak lehetőséget. Ez szerintem gond, mert ebben a korban még nem lehet tudni, simán lehet, hogy a száznyolcvan centis megreked ezen a magasságon, és az is, hogy aki kisebb termetű, még nyúlni fog. Ezeket a helyzeteket is próbáljuk mi másként kezelni.

– Nagyon más a mai gyerekekkel, mint mikor ön volt kezdő?
– Ahogyan a fociban, úgy a generációkban is van különbség.

Ugyan 2018-ban elköszönt a profizmustól, a lila-fehér színektől és az újpesti fiataloktól nem szakadt el (Fotó: Földi Imre)


– Mi a legfőbb?
– Talán sokkal jobban tűrtük a monoton dolgokat. Persze még mindig nem úgy, mint egy úszó vagy egy futó. Manapság sokkal kisebb ismétlésszámok mellett, sokkal kreatívabb feladatokra van szükség egy edzésen. A megfelelő képzéshez ugyanarra a gyakorlatra több tucat feladatot kell kitalálnom, hogy fenntartsam az érdeklődést, a lelkesedést. Amit például szeptemberben csináltunk, olyan gyakorlatot októberben már nem lehet, vagy legalábbis jóval kevesebbet. A másik… néha nem tudom eldönteni az arcokról, hogy élvezik, vagy épp utálják, amit csinálunk. Tudom, hogy szeretik a közös munkát, nem erről van szó, de néha a szenvedély nem üt át. Pedig ez kulcsfontosságú. Mindig a saját példámmal szoktam ilyenkor jönni. Nem hiszem, hogy különösebben ügyes lettem volna, ám szenvedélyesen szerettem a játékot, mindig kerestem a lehetőségeket a plusz edzésre, a fejlődésre. Erre a mostani kapusoknál is nagy szükség van. Napi másfél óra edzés önmagában kevés ahhoz, hogy profi labdarúgó legyél.

Banai Dávidról

„Örülök, hogy megragadta a lehetőséget és fordulók óta ott a neve az újpesti kezdőben. Sokat dolgoztunk együtt, mindig is tehetséges kapus volt. Ma pedig már kellően érett is ahhoz, hogy hosszú távon is megoldást jelenthessen Újpesten a posztra. Kapuskérdés egyébként sem volt az elmúlt években a csapatnál, Filip Pajovics is remek mérkőzéseket hozott, összességében nem hiszem, hogy az esetleges gyengébb bajnoki szereplés bármelyik idényben is a kapusokon múlott volna. Banai Újpesten nevelkedett és lett profi, az a fajta játékos, akit a szurkolók is szívesen látnak az együttesben, akivel tudnak azonosulni. Hasonló, mint Simon Krisztián vagy Litauszki Róbert. Az ilyen futballistákra mindig nagy szükség van Újpesten.”

– A nyár egyik fontos témája volt az újpesti címervita, bár, ha azt vesszük, a címerkérdés csak a felszín. Jelenleg az utánpótlás-bajnokságokban két lila-fehérbe öltözött, egyaránt Újpest néven induló csapat szerepel. Ez mennyiben befolyásolja a munkát?
– Az elmúlt években felépült egy remek sportkomplexum a Szilágyi úton. Van füves, műfüves pályánk minden méretben, hamarosan átadják a futsalcsarnokot is. Egy gond van az egésszel: a közepén elválasztja egy jó 200 méter hosszú kerítés másik öt-hat pályától. Ha az nem lenne, Budapest, de talán az egész ország egyik legszebb, létesítményeit tekintve legjobb akadémiája lehetne az Újpesté. Nagyon furcsa érzés az egész, főleg, amikor a két együttes  egymás ellen játszik és mindketten azt kiáltják, „Újpest”! A csapatok és az edzők között nincs feszültség, azt érzem, mindkét fél inkább sajnálatosnak tartja a kialakult helyzetet, és tudja, együtt jóval előrébb is juthatnánk.

– Az UTE megérzi, hogy jelenleg nincs egy fix felnőttcsapat, ahová játékosokat adjon?
– Meg, és azt is, hogy a kiemelt korosztályokban jelenleg a másodosztályban kell szerepelnünk. A legügyesebb gyerekeinkre hamar megpróbál lecsapni a többi klub. Sajnos mindegy, milyen képzést adunk, a szülők sokszor úgy érzik, onnan jobb eséllyel juthat el a gyermekük az élvonalig. Próbálunk ez ellen tenni, ott vagyunk a másodosztály élcsapatai közt, jövőre U16-tól felfelé felemelik a jelenlegi nyolccsapatos létszámot tizenkettőre, s azért dolgozunk, hogy megragadjuk ezt a lehetőséget. A másik, hogy igyekszünk olyan szolgáltatásokat biztosítani, amiket máshol nem feltétlenül kaphatnak meg. Most például a Testnevelési Egyetemmel kezdtünk együttműködni. A harmadik, legalább ilyen fontos dolog a korábbi játékosok szerepvállalása. Nagyon hálás vagyok azért, hogy olyan kollégákkal dolgozhatunk együtt, mint például Zámbó Sándor, aki igazi klubikon, s mint ilyen, az eredményeinek is köszönhetően hiteles. Ha ő ad egy tanácsot, ha van egy meglátása, a gyerekek is hallgatnak rá. Nem mellékesen hetvenöt évesen is bárkit bármikor legyőz egy lábteniszcsatában.

Balajcza aktív játékosként is odafigyelt az utánpótlásra (Fotó: Czerkl Gábor – Blikk)


– Lát esélyt arra, hogy a helyzet belátható időn belül rendeződjön?

– Nem titok, a szurkolók meghívására részt vettem az UTE és a drukkerek találkozóján. Ezekről viszont nem sok dolgot árulhatok el. Az elhangzottak alapján úgy érzem, nem valószínű, hogy rövid időn belül egy Újpest legyen az utánpótlásban.

Gulácsi Péterről

„Abszolút jót tesz a magyar kapusok megítélésének, amit Gulácsi a Bundesligában elért. Járjuk a nemzetközi konferenciákat és ott is időről időre szóba kerül. Remek példa arra, hogy sosem szabad feladni. Mikor az angol sokadosztályba adták kölcsön, más lehet, hogy hazajött volna egy biztos NB I-es ajánlatért. De akkor jó eséllyel sosem jut el erre a szintre. A Salzburgban is kiemelkedő teljesítményre volt képes és Lipcsében még jobb lett. Jó, hogy van egy ilyen kapusunk, ám azt is fontos megjegyezni, hogy ezen a poszton korábban sem voltunk gondban, Gulácsi előtt ott volt Király Gábor, aki majd' húsz évig tudott külföldön védeni, meghatározó játékos volt a német és az angol élvonalban is. S most is megvannak a tehetségeink, utánpótlásszinten nagyon jól állunk kapusokkal. Viszont fontos, hogy ők se kényelmesedjenek el, keressék a kihívásokat, s alázatosak legyenek. Akkor, bízom benne, hamarosan Gulácsi mellett más topligás kapusunk is lehet.”

– A korábbi játékosok ebben nem tudnak segíteni? Itt van Ön, még ha anno talán nem is a legjobb körülmények között jött el a klubtól. Aztán a székházban Kabát Péter. Ez már jó alapnak tűnne a párbeszédhez.
– Próbálkozunk, próbálkoztunk is. Lehet, nem lenne a feladatunk, de sokunknak maradt szívügye az Újpest. Jó lenne újra egy olyan szenvedélyes együttest és atmoszférát látni a Megyeri úton, mint a 2000-es évek közepén, végén volt. Pedig ne gondolja senki, hogy akkor nem voltak gondok… Rossz azt látni, hogy ezren vannak a stadionban, hogy nincs hangulat, nincs szurkolás. A klubvezetés és a szurkolók közti feszültség sosem jó. Ugyanakkor nem rajtunk múlik a kérdés, talán nincs is olyan ember az FC székházában, akivel rendszeresen beszélnék. Ezért inkább igyekszem a saját munkámra koncentrálni és így segíteni az újpesti labdarúgást.

– Néhány hetes hír, hogy visszalépett a bajnokságtól az Újpest öregfiúkgárdája. Ez is valahol az ön által leírt folyamat tünetének tűnik…
– Lehet, hogy az is. Néhányan már talán nem tudtak úgy azonosulni a közeggel, másoknál talán egyszerűen csak a koruk szólt közbe. Áldatlan állapotokat teremt a megosztottság. Az elmúlt tíz évből hatszor vagy hétszer nyert bajnoki címet az a csapat. Remélem, hamarosan megoldás születik az ő helyzetükre is. Ugyan konkrétan még nem került szóba, de előbb-utóbb én is szívesen védenék ott.

Negyvenévesen is jó formában: Balajcza Szabolcs a magyar öregfiúk-válogatott szerelésében 2019 nyarán (Fotó: Koncz György)


– Előtte viszont még Somogyban van egy kis dolga a hétvégéken. Merthogy tavaly csak a profizmustól köszönt el, a kaputól nem. Ha jól láttam, idén kilencszer is Balajcza Szabolcs nevével kezdődött a megyei első osztályban szereplő Hetes összeállítása.
– Kicsit ingadozó a játékunk, de most ott vagyunk az elejében, talán a harmadik helyen épp. Ami azt illeti, elég sok gólt kapunk… Nekem ez jutalomjáték, élvezem azt a fajta őszinte futballt, ami megyei szinten még megvan. Fantasztikus hangulat, csapat vesz körül. Nagyon szeretek lejárni a bajnokikra, az egész közeg annyira őszinte, a futball szeretetéről szól, ami nagyon üdítő tud lenni.

Marko Dmitrovicsról

„Jó látni, hogy hétről hétre meggyőző teljesítményt nyújt a spanyol bajnokságban, és nemcsak az Eibarban, hanem a szerb válogatottban is első számú kapus. Amikor 2013-ban Újpestre került, kiszorított, viszont emlékszem, nagyon jól ment a védés a kupában, így visszakerültem a kapuba, és ő szorult a padra. Ennek ellenére sosem voltunk rosszban, egészséges, egymást segítő rivalizálás volt köztünk. A termetét, stílusát látva mondjuk kissé meglepett, hogy Spanyolországban lett ilyen sikeres. Angliában könnyebben el tudtam volna képzelni, játszott is a Championshipben, de némi rutinnal feljebb is megállta volna a helyét. Érdekes, hogy mennyire más irányt vett a pályafutásunk, neki a spanyol, nekem a Somogy megyei élvonal jutott mára (nevet). De ez a világ rendje, 12-13 év előnye van most velem szemben, ennyivel fiatalabb. Szurkolok neki, hogy még feljebb tudjon lépni, a hozzáállása, a munkamorálja miatt megérdemli. Itthon is jó példa lehet bármelyik fiatal számára, hogy megfelelő alázattal meddig lehet eljutni. Emlegették vele kapcsolatban a Barcelonát nem is régen, örülnék, ha egyszer mondjuk odaigazolna.”

– S meddig tervez még a pályán?
– Még szerencsére elég jó erőben érzem magam. Hetente kétszer van saját kapusedzésem, a kollégák segítenek ebben, kétszer járok konditerembe is, úgyhogy pár évig még remélem, megyei szinten képes leszek helytállni. Volt ajánlatom NB III-ból, sőt NB II-es klubtól is, ez azonban már nem férne bele az edzői teendők mellett, amit semmiképpen sem szeretnék feladni.

– Akad azért olyan csapat, amelyik ha hívná magasabb szintről, akkor elgondolkodna?
– Nem. Az UTE-nál tényleg megkapom azt a bizalmat és megbecsülést, amire egy pályája elején járó edző csak vágyhat. Erre a munkára akarok koncentrálni. Hosszabb távon el tudom képzelni magam az élvonalban, de már csakis mint edző. Az még izgalmas, érdekes feladat lenne. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy kevés fontosabb dolog van, mint az utánpótlásban dolgozni, s a lehető legjobb tudásod szerint, a lehető legalaposabban felkészíteni a gyerekeket. Nagyobb felelősség pedig biztosan nincs. Nagyon érdekelne egy mentori program, esetleg egy olyan kapusiskola, ahol akár tízéves kortól a felnőttekig bárkinek lehet plusz képzést adni. Ami időpontban is úgy tud működni, hogy tudjanak és szívesen is járjanak oda emberek. Rengetegen jelentkeznek, hogy jönnének egyéni képzésre, erre szeretném megtalálni a megfelelő utat, lehetőségeket.

– Ennyi teendő mellett belefér, hogy kövesse az Újpest NB I-es szereplését?
– Nem mondom, hogy minden meccset meg tudok nézni, de persze, követem és szurkolok nekik. Bosszantó, hogy idén eddig ennyire kétarcú a csapat, ám ennek a hátteréről részben már beszéltünk. Annak viszont örülök, hogy a nyár végén sikerült megerősíteni a keretet. Lehet, nem a legfiatalabbak, de Feczesin Róbert és Szakály Péter sokat segíthet a rutinjával. Előbbi már meg is tette, utóbbi pedig ha több játéklehetőséget fog kapni, biztos vagyok benne, hogy szintén megteszi majd. Jonathan Heris is nagy erősítés. Velük sokat nyert az Újpest.

Balajcza szerint korábbi csapata ezúttal is méltó ellenfele lesz a Ferencvárosnak (Fotó: Hegedűs Gábor)


– Nem volt kicsit tűzoltás jellegű? A Megyeri úton sokáig azt lehetett hallani, a tulajdonos nem szeretne harminc év feletti játékosokat, mondván, nem nyugdíjalap a klub költségvetése… Ehhez képest Feczesin és Szakály is harminchárom esztendős…
– Alapvetően a kiforrott átigazolási politikai hiányzik inkább Újpestről. Az egyik évben fiatal magyar, majd rutinos külföldi, utána fiatal külföldi, hol délszláv, hol akár egészen más kontinensről. Aztán most jön a rutinos magyar. Nem könnyű így egységes csapatot teremteni. Nem csoda, ha a szurkolók azt érzik, a legfőbb cél, hogy minél kisebb ráfordítással a lehető legbiztosabb profitot lehessen behozni. Vállalkozóként gondolkodva ez még logikus is lehet, ám a futballra nehéz tisztán vállalkozásként gondolni, főleg a szurkolók számára és egy hússzoros bajnoknál.

– Hétvégén Ferencváros–Újpest derbi. Mit gondol?
– Hogy bármi megtörténhet. Ezekre a meccsekre mindig igaz volt. Akadt, hogy előzetesen a Ferencvárost tartották esélyesebbnek, aztán hadd ne mondjam, rúgtunk egy hatost. Utána meg minket, s mégis megszenvedtünk, döntetlent játszottunk, vagy ki is kaptunk. Abban biztos vagyok, hogy az Európa-liga miatt bármennyire sok mérkőzést is játszik most a Ferencváros, ezúttal nem fog tartalékolni. Viszont ahogyan a Fehérvárt, úgy miért ne kaphatnánk el őket is? Szoros lesz, nem tudom, kinek a javára, de szerintem egygólos különbség fog dönteni.

A Ferencváros El-meccseiről

„A magyar csapatokat mindig nézem az európai kupameccseiken. Hogy az éppen a Ferencváros vagy a Videoton…. már csak szakmai okokból is figyelem, mire jutnak. Azzal, hogy tavaly is volt egy csoportkörös csapatunk, és most is van, talán kijelenthetjük, hogy sikerült a magyar futballnak lépnie egy szintet fölfelé. Elnézve viszont az eddigi mérkőzéseket, innen rettenetesen nehéz lesz még egy lépést megtenni. Az Espanyol elleni találkozó számomra pozitív meglepetés volt. A Ludogorec elleniről tudtam, hogy nem olyan lesz, mint a selejtezőbeli párharc volt. De azt gondoltam, szorosabb meccs lesz. Azt éreztem, benne van, hogy a Ludogorec nyer – vagy bravúrral a Ferencváros. Az eddigiek alapján azt mondom, öt pontra akár jók lehetnek a zöld-fehérek, az tisztes helytállás lenne és kellően emelné a magyar klubfutball megbecsülését külföldön.”

NB I
9. FORDULÓ
19.30: Ferencváros–Újpest FC (Tv: M4 Sport)
További mérkőzések
17.00: Mezőkövesd Zsóry FC–Mol Fehérvár FC
17.00: Puskás Akadémia FC–Paksi FC
17.00: Kaposvári Rákóczi FC–Kisvárda Master Good
17.00: ZTE FC–Budapest Honvéd (Tv: M4 Sport)
17.00:
Debreceni VSC–Diósgyőri VTK
2020.02.28 00:14:13

Labdarúgó NB I BORBOLA BENCE

Az FTC ukrán edzője biztos benne, hogy csapata a szebbik arcát mutatja a Debrecen ellen.

2020.02.24 22:16:42

Labdarúgó NB I L. P. I.

2020.02.24 13:35:06

Labdarúgó NB I nemzetisport.hu

Nikolics megszenved az első gólért, megvan Petrjak első mesterhármasa. Szépségdíjas paksi találatok.

2020.02.24 11:45:05

Labdarúgó NB I KOCSMÁR-TÓTH ISTVÁN

„Ritkaság, amikor valaki ennyire sikeres lesz és közben ilyen nagyszerű, szerény, közvetlen figura marad.”