„A rasszizmus tényleg ciki”

– A Polgári Platform és a Szabad Piac Alapítvány két hónapja „Szurkoljunk a rasszizmus ellen!" névvel indított kampányt. Miért a focira és a szurkolókra fókuszálnak?
– A hétköznapokban szerencsére ritkán találkozunk felvállalt, nyílt rasszizmussal. A kutatásokból persze tudható, hogy a rasszizmus erősebb, mint amilyennek látszik. Van azonban egy olyan helyszín, ahol a rasszizmus minden elfojtás nélkül, teljes nyíltsággal megjelenhet: a futballpálya. A cigányozás például teljesen elfogadott a lelátókon. Minden csapat szurkolótábora tudja énekelni az ellenféllel szemben, ilyenkor a másik csapat szurkolói türelmesen megvárják, amíg a túloldalon befejezik, aztán elkezdik ők. A stadionokban ugyan alig vannak nézők, részben éppen az ilyen megnyilvánulások miatt, de a meccseket közvetíti a tévé, így a gyűlölködő rigmusok és felíratok eljutnak többszázezer magyar háztartásba. Ha a futballt néző fiatalok ezt látják a tévében, akkor vagy azt gondolják, hogy ez így normális vagy azt, hogy a magyar focit messziről kerülni kell, mert ez ciki. Egyiket sem akarhatjuk.”

– Hogyan lehet kampányolni a rasszizmus ellen?
– Ha megmutatjuk, hogy a rasszizmus tényleg ciki. Minden tapasztalatunk azt mutatja, hogy ez a leghatékonyabb eszköz. Ha a nyugat-európai lelátókra gondolunk akkor is az látszik: a rasszizmus kiment a divatból. Ezzel szemben az a modern, a trendi, a jó fej, ha nem vagyunk rasszisták. Mert a rasszizmus nem szolgálja az ország javát, nem gyarapítja az embereket, ettől nem lesznek gazdagabbak, csak lelkileg szegényebbek. A gyűlölet nem old meg semmit, csak problémát okoz.

– A focipályán miért nem tabu az, ami máshol annak számít?
– Mert senki nem kéri számon a normákat. A politikai és a gazdasági elit egy része eljár a meccsekre, ül a VIP páholyban és végighallgatja a rasszista rigmusokat. Ők nyilván elítélik ezt a magatartást, de azzal, hogy ott vannak, a jelenlétükkel valahol legitimálják is azt a világot, amelyhez egyelőre hozzátartoznak ezek a bekiabálások, dalok, molinók. Aztán ott vannak a műsorvezetők, a játékvezetők, az MLSZ: mindenki tudomásul veszi azokat a szövegeket a pályán, amelyeket az élet más szinterein felháborodottan utasítana vissza. Itt azonban annyira általánossá vált, hogy már meg sem hallja.

– Az MLSZ sok mindennel próbálkozik és a kluboknak is van rasszizmus elleni kampányuk. Miért nem érnek célt?
– Van sok jó kezdeményezés. Viszont, amikor az MLSZ azzal kampányol, hogy „ne gyűlöld az ellenfél csapatát”, akkor mellé lő. Azzal nincs semmi baj, hogy nem szeretjük a másik csapatot. A csapat említése itt félrevisz, mert nem a csapatszintű elutasítás az igazi probléma. Hanem az, ha valakit a származása miatt gyűlölnek, játsszon akár a vendég, akár a hazai csapatban.

– Hogyan szidhatja valaki rasszista jelzőkkel az ellenfelet, amikor a saját csapatában sem csak ősmagyarok játszanak?
– Úgy, hogy igazából nem érdekli a csapata. Sokan üvöltik a lelátóról, hogy kispesti/újpesti/angyalföldi cigányok ... az anyátok, miközben a saját csapatukban is vannak cigány játékosok. Amikor zsidózzák az ellenfelet, nem gondolnak arra, hogy a saját csapatuk alapításában milyen szerepet játszott a zsidó polgárság. Legalábbis a fővárosban nem lehet olyan klubot mondani, amelynek ne lenne valamilyen kapcsolata a hazai zsidósággal. Ez igaz mind a Fradira, mind az Újpestre. Magyarország első nagy stadionját, az Újpestét, egy zsidó vállalkozó építtette a saját pénzéből, és egy zsidó építész, Hajós Alfréd tervezte. A Fradit a német és a zsidó polgárság együttesen alapította. Az antiszemita rigmus a saját múltjuk meggyalázása.

– A fekete játékosok megjelenését hogyan dolgozzák fel ezek a szurkolók?
– A klubvezetés mindig erősebb, mint ezek a szurkolók. A szurkoló egy ideig sztrájkolhat, aztán visszamegy a pályára. A Kispest tulajdonosa nagyon tudatosan dolgozik a szurkolói nevelésen. Ő eldöntötte, hogy nem szeretne olyan hangokat hallani, amelyek tolerálhatatlanok. Konfliktusok nélkül ezt nem lehet megúszni. Amikor a Ferencváros vezetése próbálja a saját szurkolóit abba az irányba tolni, hogy ne skandáljanak rasszista szövegeket, annak is van hatása. Láttam mostanában olyan meccseket, ahol érezni lehetett ennek a munkának az eredményét. Arra lenne szükség, hogy a klubszintű törekvéseket megtámogassa a liga általános és egyértelmű fellépése.

– Az Önök által szervezett kerekasztal beszélgetésen az MLSZ szóvivője azt mondta, hogy épül az a beléptető rendszer, amely a névre szóló jegyek segítségével beazonosíthatóvá teszi a rendbontókat. Ez megoldás?
– Ez is jó lépés. De van még hatásosabb eszköz. A szurkolónak a három pont a legfontosabb. A három pont az, amiért küzdeni kell. Ezért a három pontért megy ki a stadionba. Ha azt látja, hogy miatta veszíti el a csapata a három pontot, akkor megtanulja, mit szabad és mit nem. Volt már Magyarországon is példa arra, hogy a folyamatos rasszista bekiabálások miatt a bíró lefújta a meccset. Nem első osztályú meccs volt. Ha születne egy olyan döntés az MLSZ részéről, hogy mostantól le kell fújni az ilyen meccseket, három forduló után megszűnnének ezek a rigmusok. Ez ilyen egyszerű.

– A lefújás és az erőteljesebb büntetés vezet célra?
– Persze.

– De az MLSZ folyton büntet a rasszizmusért.
– Igen, kis pénzekkel. Többet érne, ha nagyobb büntetéseket szabna ki. De a pénzbüntetés nem elég. Mert a szurkoló azt gondolja, hogy majd befizeti a klub. Neki nincs dolga vele. Ha az a büntetés, hogy elveszít három pontot a csapat, az már őt is érinti.

– Miért ódzkodnak a bírók attól, hogy lefújjanak egy meccset? Azt mondják, akkor még nagyobb rendbontás lesz a stadionban.
– Ez duma. Rendbontás amúgy is történik. Nem fújták le azt az Újpest–Fradit, ahol a fradisták áttörték a kordont és be akartak törni a pályára. Nem fújták le azt az Újpest–Fradit, amikor úgy megszúrtak egy tizenéves Újpest-drukkert, hogy majdnem belehalt. Nem fújták le akkor sem, amikor az Újpest-szurkolók berohantak a pályára, amikor még ott voltak a Vasas játékosai. Nem fújták le akkor sem, amikor a szurkolók összeverekedtek a debreceni Nagyerdőben.

– Nem lehet, hogy a nagyobb szigorral a klubok nagy veszteséget könyvelnének el, mert még azok sem mennek el a meccsre, akik eddig legalább kint vannak? A foci színvonala miatt kicsi az érdeklődés, így legalább annyi bevétele van a csapatnak, amennyit a szélsőséges drukkerek kifizetnek.
– Ez bonyolultabb kérdés. Spanyolországban, Angliában, Németországban mindenki tudja, hogy akkor tud sok pénzt keresni a klub, az edző, a játékos, ha telt ház van. Magyarországon régen lemondtak arról, hogy a szurkolókból éljenek. Pedig itt is meg tudna élni a csapat a szurkolókból, ha telt ház lenne. Az akaratnak sokfelől kell jönnie, hogy megváltozzon a foci. Nem lesz teltház, ha nem jó a játék. Nem lesz teltház, ha a néző nem tudja, hogy küzdeni fog-e a csapat vagy éppen elcsalja a meccset. Nem lesz teltház, ha agresszivitás van a pályán, nem lesz teltház, ha azok határozzák meg az alaphangulatot, akikkel egy normális polgár egy légtérben nem maradna meg.

– Az új stadionok lehetnek vonzóak a családok számára?
– A stadionépítési programnak lehet pozitív hatása. A Fradi most kap egy új, európai színvonalú stadiont, hamarosan kiderül, hogy az épület teszi-e a szurkolót.

– Önnek van valamilyen kötődése a focihoz?
– Szeretek focizni. Nagy Újpest-drukker vagyok, rendszeresen járok a meccseikre, de követem a külföldi ligákat is. Látom, hogy mi a különbség a füvön és a lelátón akkor, amikor a Chelsea játszik és amikor a hazai csapatok.

– A Chelsea-drukkerek legutóbb Párizsban elég nagy felfordulást okoztak…
– A Chelsea-drukkerek egy nagyon kis részének viselkedését az egész angol futball-társadalom elítélte, és ez a lényeg. Sohasem lehet kizárni az extrém jelenségeket, de rendszeresíteni lehet az erre adott jó válaszokat. Több, mint negyvenezer ember jár, családostul, hetente a Chelsea stadionjába. Teszik ezt azért, mert tudják, hogy a néhány náci szurkolót ellátja a rendőrség, ha kell, ők meg nézhetik a színvonalas meccset, drukkolhatnak a csapatuknak, és ellenszenvezhetnek az ellenféllel.

– A Fradi is elítélte a Csatáry-molinót.
– Igen, Kubatov Gábor, a klub elnöke is megpróbált harcolni. Ennél a meccsnél a televíziós szerkesztők is hibáztak, mert hosszan mutatták a molinót, nyilván azért, mert fogalmuk sem volt, hogy kinek a neve olvasható rajta.

– Ha folytatják ezt a kampányt, mennyi időre lenne szükség ahhoz, hogy az eredmények is érzékelhetőek legyenek?
– Fontos az együttműködés a többi szereplővel. Mi nyitottak vagyunk, úgy látjuk, hogy a klubok és az MLSZ is az. A médiát is támogatónak érzem. Az ilyen munkához legalább két-három év kell. Mi tesszük a dolgunkat.