A nevető harmadik lett a bajnok Keleten - NB II-es értékelés I. rész

AZ ÉLMEZŐNY – AZ EGER PÁRATLAN SOROZATA FELJUTÁST ÉRT

Az őszi idény után még senki nem gondolta volna, hogy a 8. helyen forduló Egri FC beleszólhat a bajnoki versenyfutásba, ehhez képest a Heves megyeiek a harmadik tavaszi játéknap után szárnyalásba kezdtek. Nem kevesebb, mint tizenegy meccset nyertek meg zsinórban, amelynek köszönhetően letaszították az élről a feljutásért küzdő Szolnokot és a Békéscsabát. A sikerben nagy része van a stabil, nyugodt háttérnek és annak, hogy tavaszra szokott igazán össze a tavaly nyáron összeállt társulat, ráadásként Csedomir Pavicsevics, Szasa Dobrics és Koós Gábor csatasorba állásával az őszinél sokkal megbízható lett a középpálya, a támadósorba pedig a tavasz közepén érkezett Igor Pisanjuk és Karim Benunesz is. Az egriek erejét mutatja, hogy sok mérkőzésüket egy góllal nyerték meg. Az NB I-nek pedig most már nem lehet semmi akadálya, a villanyvilágítás kiépítését és a stadion egyéb infrastrukturális fejlesztéseit már megkezdték a szakemberek.

Féltávnál még három ponttal vezetett, végül be kellett érnie az ezüstéremmel a Szolnoki MÁV FC-nek. Romanek János csapata a tavasszal rengeteg pontot hullajtott el, már hazai környezetben sem számított kiemelkedően erősnek, és összességében csak ritkán emlékeztetett őszi önmagára. A klubnál hivatalosan a feljutást határozták meg célként, de sokszor nem tűnt úgy, hogy tényleg akarja az osztályváltás a csapat. Mivel sokan egyénileg is elmaradtak az ősszel mutatott játéktól, a tréner már a bajnokság zárása előtt kijelentette, hogy sok játékostól megválik a klub, nagy vérfrissítés várható tehát a keretben a nyáron.

Csak magának köszönheti a Békéscsabai Előre 1912 SE is, hogy lemaradt a feljutásról. A tavaszt jól indította Pásztor József együttese, de a későbbiek során sok „tutinak" vélt mérkőzést döntetlenre adott (a Nyíregyháza, a Vác, a Balmazújváros és a Kazincbarcika ellen), míg az Orosházától és a REAC-tól vereséget szenvedett, így a nagy sorozatban lévő Eger megelőzte. A botlások miatt a futballközvéleményben elterjedt, hogy a Szolnok és a Békéscsaba szándékosan veszít ennyi pontot, amit persze az elöljárók hevesen tagadtak; mindenesetre tény, hogy a tavasz rangadójának kikiáltott Békéscsaba–Szolnok mérkőzés 2–2-es döntetlenje is az egrieknek kedvezett. Tény az is, hogy a viharsarki igazolások nem sikerültek jól, bár a támadósorba három, NB II-es szinten meghatározó labdarúgó érkezett, a Claudiu Dragan, Farkas Krisztián, Majoros Árpád trió a tavasz során összesen három gólig jutott. A klubvezetőség úgy döntött, hogy a legendás trénerre, Pásztor Józsefre a jövőben szakmai igazgatóként számít, a vezetőedzői poszton tehát változás lesz.

A KÖZÉPMEZŐNY – NÜANSZOK DÖNTÖTTEK A HELYEZÉSEKRŐL

Bár nem sikerült túl jól a tavasz a Ceglédi VSE-nek, remek hajrával megmentette az idényt a Ványi Zsolt által edzett csapat. Az őszi remek szereplés után az együttesnél mentális gondok adódtak, sok labdarúgót elégedetté tett az addigi teljesítmény (a középhátvéd Buzás Viktor ennek áldozatául is esett, megvált tőle a klub), és a tavasz derekán hat mérkőzésből ötször is vesztesen hagyta el a pályát a Pest megyei alakulat. Az utolsó két találkozóját aztán megnyerte a Cegléd, ez elég is volt az őszi negyedik helyezés megtartásához. Figyelemreméltó tény még, hogy az idegenbeli tabellán az első helyen zárt a csapat, és több fiatal tehetség (Szkunc Vjacseszlav, Markó Ádám, Ladiszlai Krisztián, Kenderes Zoltán) is bontogatja szárnyait az együttesben.

Az ötödik helyen végző Mezőkövesd–Zsóry-nál már a tavasz elején edzőváltás volt, Szabados Györggyel az első öt meccsen nyeretlen maradt a csapat, ezért az őszt még Vácon kezdő szakember helyét Véber György foglalta el. A sajátos modoráról és őszinteségéről ismert tréner felrázta az „öreguras" stílusban játszó (a csapatnál sok a 30 év feletti játékos) gárdát, a kezdeti nehézségek után sorozatban három mérkőzést megnyert, és az utolsó fordulóbeli bajnokveréssel végül a középmezőny elején végzett. Ennek ellenére Véber a nyáron nagy keretátalakítást tervez, hiszen a cél jövőre az, hogy az elsők között végezzen a csapat. Az ötödik hely egyébként célprémiumként volt megfogalmazva a Mezőkövesdnél, ezen pozíció elérése tehát gyarapítja a labdarúgók bankszámláját.

Kiváló tavaszt tudhat magáénak a végül hatodikként befutó Orosháza FC. Major László együttese a télen közel állt a kiesést jelentő pozíciókhoz, ráadásul a klub nem igazolt új labdarúgót, így a szakemberek biztos kiesőnek várták a Békés megyeieket, akik azonban erre alaposan rácáfoltak: a tavaszi első kilenc meccsükből hatot megnyertek (többek között legyőzték az akkor még a bajnokságot vezető Békéscsabát), összességében hét hazai találkozójukból egy döntetlen mellett hatot megnyertek, és ezzel könnyedén biztosították bennmaradásukat.

Sokáig óriási volt a káosz a Nyíregyháza-Spartacusnál, télre a tulajdonosi jogokat gyakorló Híd Zrt.-nek „köszönhetően" jelentős tartozások halmozódtak fel. A helyzet az újfent színre lépő, Brekk János által vezetett új befektetői kör színre lépésével változott meg. A nyíregyházi labdarúgásért szívét, lelkét és pénzét kitevő Brekk szakmai igazgatóként is szerepet vállalt, az utolsó pillanatban ütőképes csapatot hozott össze, amelynek nem okozott gondot a bennmaradás kiharcolása.

A tavasz csalódása egyértelműen a Balmazújváros volt. Arany László együttese újoncként az őszt a harmadik helyen zárta, tavasszal aztán a csapat tagjai mintha elfelejtettek volna futballozni: a nyitó meccsen aratott siker után tíz mérkőzésen át képtelenek voltak nyerni, és így még a kiesés rémképe is felsejlett. A keresztszalag-szakadás után visszatérő Belényesi Miklós és a gólkirályi címet szerző Urbin Péter által vezérelt csapat a bajnoki hajrában megemberelte magát, négy mérkőzéséből hármat megnyert, hat gólt vágott a Kazincbarcikának, ötöt a REAC-nak, és legyőzte az ezüstérmes Szolnokot is, így újoncként nyolcadikként zárt.

A „kis-Loki", a Debreceni VSC-DEAC szereplése is várakozáson felülinek tekinthető, kiváltképp úgy, hogy az őszi keretből sokan Nyíregyházára és Létavértesre kerültek a tavaszi szezonra, helyüket pedig az ifjúsági csapatból érkező fiatalokkal töltötték fel. A csapat a stabilitás mellett bravúrra is képes volt (győzött az addig hazai pályán veretlen Szolnok otthonában). Bebizonyosodott tehát, hogy Kondás Elemér mellett Fórián Zsolt is jól ért a fiatalok nyelvén. Talán egyszer ő is elfoglalhatja majd az első csapat kispadját...

Télen még kieső helyen állt, végül a tizedik helyen végzett az Újpest FC B. A fővárosi lila-fehérek második csapata kiválóan, négy győzelemmel kezdte a tavaszt, ezt egy kisebbfajta megtorpanás követte, de végül gond nélkül maradt bent a gárda a másodosztályban. Csakúgy, mint tavaly, a sikerben idén is fontos szerepe volt az edzőnek, Szlezák Zoltánnak, aki egy állandónak mondható kerettel dolgozhatott (ehhez csatlakoztak időnként az első csapatból visszajátszók), és erős hatással volt a tehetséges játékosokra. A jó tavaszi szereplés után ezért érthetetlen, hogy a klubvezetők miért akarják elküldeni a keret 80 százalékát...

Zaklatott tavaszon van túl a Híres Gábor által vezetett Dunakanyar-Vác. Az együttes egyrészt beragadt a rajtnál, a kötelező győzelmeket nem tudta behúzni, majd amikor teljesítménye elkezdett felfelé ívelni, ismételten belharcok lettek úrrá a klubon belül, amelyek hatással voltak a csapat teljesítményére. Végül a fizetési problémák közepette is viszonylag simán biztosította a bennmaradást, néhány szép sikert aratott (Balmazújvárosból és Mezőkövesdről győzelemmel, míg Békéscsabáról döntetlennel távozott), de a jövő egyelőre homályos, még azt sem tudni biztosan, hogy ki lesz a klub új tulajdonosa.

A 23. forduló után szinte reménytelennek tűnt a Szeged 2011 helyzete, amely a harmadik edzővel, Futó Tamással vágott neki a tavaszi idénynek. A Csepelről érkező edző debütálása kiválóan sikerült, Orosz Márkék 4–0-ra lemosták otthon a Szolnokot, azután viszont erős hullámvölgy következett, hét meccsen át nem tudtak győzni, és a fejekben sem volt rend. A hatodik sikertelen mérkőzés után Futó úgy döntött, átadja helyét másnak, a szegedi vezetők pedig a Tóth Bálint, Lóczi István párosra bízták a gárdát, akikkel a csapat elkezdett szárnyalni. Orosz Márk vezérletével – a nyártól már a Fradi kötelékébe tartozó csatár utolsó nyolc mérkőzésén tizenkét gólt szerzett (ebben volt két mesterhármas is) – a csapat a záró fordulóra már saját kezébe vette a sorsát, és a DVSC-DEAC elleni iksz a jövő évi másodosztályú tagságot jelentette a szegedieknek.

Az utolsó pillanatig izgulnia kellett a bennmaradás miatt a Kazincbarcikának. A Szabó János által trenírozott gárda ősszel stabil középcsapatnak számított, de a tavaszi szezont pocsékul kezdte, első négy meccsén kikapott. Ráadásként az újonnan érkezők sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, sok sérüléssel fűszerezve, ezért a továbbiakban inkább a fiataloknak szavazott bizalmat az edző. Tetézte mindezt, hogy idegenben rendkívül gyengén ment a borsodiaknak (igaz, egyetlen házon kívüli pontjukat Békéscsabán szerezték) a játék– az utolsó mérkőzésükön Balmazújvárosban 6–0-ra kaptak ki –, de szerencséjükre a riválisok botlásai miatt megmenekültek a kieséstől.

A KIESŐK – KÉT CSAPAT VÁRHATÓ SORSA BETELJESEDETT, A HARMADIK NAGYOT KÜZDÖTT

Csak egyetlen mérkőzésen múlt, hogy az ősszel biztos kiesőként elkönyvelt Honvéd-MFA nem érte el célját, pedig a télen kinevezett Pári Sándor vezetésével a tavaszi első nyolc meccsből ötöt megnyertek a kispesti fiatalok. A piros-feketék összességében több mint kétszer annyi pontot szereztek tavasszal, mint amennyit az őszi tizenöt forduló során begyűjtöttek, nem várt bravúrokat produkáltak, de a pocsék őszi szezon miatt ez csak a bajnokság 14., kieső helyére volt elegendő.

Nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk a REAC tavaszi összteljesítményére, hogy pocsék, a leginkább helytálló kifejezés viszont az, hogy a bajnokság hajrája egyenesen katasztrofálisra sikeredett. A tavaszi idény utolsó öt fordulójában huszonnégy találatot szedtek be a rákospalotaiak, mindennek persze voltak előzményei: ez időtájt Mátyus János vezetőedzőnek már azzal is gondja volt, hogy ki tud-e állítani tizenegy épkézláb játékost a mérkőzésekre. A szezon előtti tragikus és fájó események, Kutasi Róbert halála és a fogadási botrányba keveredett játékosok folyamatos letartóztatása mély sebet ejtett a klubon, amelyet nem is tudott kiheverni; innen nézve egyáltalán nem meglepő a kiesés.

Még ekkora meglepetést sem okozott a Vecsési FC búcsúja. Duró József együttese már az őszi idény után reménytelen helyzetbe került, az akkor szerzett négy pont (amelyből aztán még egyet levontak) miatt csak az volt a kérdés, hogy tavasszal mikor húzzák meg a vonalat a Pest megyeiek felett. A tavaszra újjáalakított, megerősített csapat persze nem adta fel a küzdelmet, több figyelemreméltó eredményt ért el (győzött Nyíregyházán és Cegléden), de csodára nem volt képes. Földvári Tibor klubelnök a csoda „elmaradása" miatt a bajnokság zárása után elküldte Duró Józsefet.