Emlékezés: felavatták Újpesten Bene Ferenc szobrát – galéria

Hűség, büszkeség.

Két szó, amely többször is elhangzott ezen a hirtelen tavasziasra fordult délutánon a Megyeri úti sporttelepen. Több mint százan gyülekeztek kiskabátban, felöltőben, nyakukban lila-fehér sállal vagy kezükben egy szál virággal, hogy időutazáson vegyenek részt. S ennek a bizonyos időutazásnak Bene Ferenc volt a főszereplője. A legendás gólvágó, akit a mai napig mindenki Ferikének hív. Hiába telnek az évek, hiába változik a világ és a futball körülöttünk, Ferike örök.

És ez immár szerda délutántól hivatalos is, hiszen ünnepélyes körülmények között felavatták Bene Ferenc mellszobrát. A legendás lila-fehér klub történetének egyik kiemelkedő alakja reményeink szerint az idők végezetéig ott lesz Szusza Ferenc mellett. A példakép és a legjobb tanítvány. Így is írhatnánk róluk, a két csatárról, akik felejthetetlen pillanatokat szereztek a lila-fehér szurkolóknak.

Hűség, büszkeség – többen emlegették e két szót a beszédek során, például Wintermantel Zsolt, IV. kerület polgármestere, aztán Somos András, az UTE elnökségi tagja, aki olyan szeretettel beszélt Ferikéről – például az első újpesti meccséről a Pécsi Dózsa ellen –, hogy a fiatalokból és az idősebbekből álló hallgatóság szinte látta maga előtt az akkor 17 esztendős Benét, ahogy fut, lő, cselez, majd gólt lő a pécsiek hálójába.

De szót kapott Ihász Kálmán, a Vasas egykori csapatkapitánya, a nagy ellenfél is. Aztán Dunai II Antal, a jó barát, aki végig követte Ferike pályafutását a kezdetektől a nagyon korai haláláig. Felkavaró pillanatok voltak ezek, s az ember közben lopva figyelte ifjabb Bene Ferenc arcát, aki meghatottan hallgatta az édesapjáról szóló történeteket. Ott állt még Zámbó Sándor, Göröcs János, Noskó Ernő, Szentmihályi Antal, Juhász Péter, Tóth András, Nagy László is az első sorban, újra és újra „megfiatalodva" a beszédek hallatán. Az újpesti család összetartó, ezt sokszor bebizonyította. Így eljöttek a fiatalabb generáció tagjai is, hogy leróják tiszteletüket a nagy előd előtt: Véber György, Urbán Flórián, Kozma István ugyancsak ott állt a tömegben. S illik leírni azoknak a nevét is, akiknek ezt az impozáns alkotást köszönhetjük: Papp György tiszaújvárosi szobrászművész, Szabó Csaba főtámogató, Szabó József főszervező és Borsche Gábor koordinátor. Nélkülük, a szurkolók pénze és támogatása nélkül most nem avathattak volna Bene-szobrot.

Hűség, büszkeség. Két szó, amely az újpestiek eszébe jut Bene Ferencről. De folytathatnánk a jelzők sorát a különleges tehetség, a klasszis és a feltartóztathatatlan gólvágó kifejezésekkel.

Bene Ferenc hazatalált a Megyeri útra. Úgy, hogy sohasem távozott onnan.