Bekezdett a Vidi, bombázott a Paks, a Fradi, de hova tűnt Kabát?

MINIMÁLISAN, DE CSÖKKENT A GÓLOK ÉS A GÓLÁTLAG SZÁMA – ÁLTALÁNOS ADATOK

Ősszel 17 forduló alatt 350 gól született az NB I-ben, a 2013-ban lejátszott 13 forduló során pedig 289. Az előbbi 2.57-es meccsenkénti gólátlagnak felel meg, az utóbbi pedig 2.78-asnak, vagyis ezen a téren némi javulás volt tapasztalható az őszi szezonhoz képest. A teljes idény gólátlaga viszont minimális visszaesést mutat az előző szezonhoz képest, amikor a mostani 639 gólnál kilenccel több, 648 találat 2.7-es meccsenkénti átlagot eredményezett, a 2012–2013-as idény teljes mutatója pedig 2.66-os.

Tavasszal a 13 forduló során 49 fejes gól született (csak hárommal kevesebb, mint ősszel 17 forduló során), ami az összes találat 17 százalékának felel meg, a teljes idény mutatója 101 fejes gól, 15.8 százalék. Az előző szezoné 105 gól, 16.2 százalék, vagyis ebben sincs nagy változás a két idény között.

Tavasszal 93 gól született rögzített játékhelyzetből (ide soroljuk a tizenegyesből, közvetlenül szabadrúgásból esett találatokat, valamint a szabadrúgás, szöglet, bedobás után született gólokat), illetve az ilyen helyzetet közvetlenül követő szituációból vagyis nem klasszikus akcióból – ez 32.2 százaléka a teljes góltermésnek. Az évad teljes eredménye 201 gól, 31.4 százalék. A 2011–2012-es idényé 212 gól, 32.7 százalék.

A gólok átlagos távolsága az előző szezonban 10.17 méter volt, most a teljes idényben 10.03 méter.

A szezonok legfontosabb összehasonlító számaiból látszik, jelentős változás nem történt az előző idény ugyanezen mutatóihoz képest.

JÓL KONTRÁZÓ KTE; MIÉRT A GYŐR ÉS A VIDEOTON KAPTA A LEGTÖBB KONTRAGÓLT?

A gólok konkrétabb elemzésére áttérve azonban már láthatunk nagyobb eltérést is. A kontragólok átlaga idén tavasszal némileg nőtt az őszihez képest, 12.8-ról 15.9-re, ugyanis a 104 tavaszi meccsen eggyel több, 46 gól született kontratámadásból, szemben az őszi 45-tel (136 meccsen). Összességében azonban így is jelentős a csökkenés az előző idényhez képest, amikor összesen 141 gól született kontrából, míg ebben az idényben csak 91.

Ebben a „műfajban” a Kecskemét produkálta a legnagyobb előrelépést, ugyanis Horváth Ferenc alakulata tavasszal hét góllal a legeredményesebben kontrázó csapat lett az NB I-ben. Ez az eredmény már egyértelműen a fiatal szakember munkájának, az általa elképzelt, biztos védekezésből kiinduló futballnak a gyümölcse. Horváth ősszel szezon közben vette át az együttes irányítását, akkor 17 meccsen még csak kétszer volt eredményes gyors ellentámadásból a KTE, most kevesebb mérkőzésen jutott el hét találatig.

Az egész szezont tekintve az MTK és a Videoton végzett az élen 10-10 kontragóllal. Talán nem teljesen véletlen, hogy a két csapat támadásaiért hasonló stílusú futballisták felelnek. Kanta József, illetve Kovács István személyében mindkét együttesben találunk pontos indításairól, hosszú kiugratásairól ismert irányítót, és mindkét csapatban vannak olyan gyors támadók (Csiki Norbert, Vass Patrik, illetve Nikolics Nemanja vagy éppen Gyurcsó Ádám), akik képesek végigrobogni egy kontrával az ellenfél térfelén. Ugyanakkor a Kecskemétben is megvan ugyanez a potenciál, köszönhetően a középpályán Vladan Szavicsnak, a támadósorban pedig például Rafael Burgosnak.

Érdekes, hogy a Videotont a tavasszal a legtöbb kontragólt kapott csapatok között is megtaláljuk öt találattal, a Péccsel, az Egerrel és a Győrrel holtversenyben. Sőt, a teljes idényt tekintve a tabella első két helyezettje, a Videoton és a Győr kapta a legtöbb kontragólt, egyaránt kilencet.

Ugyanakkor ha ehhez hozzátesszük, hogy a fehérváriak kapták a legkevesebb gólt a bajnokságban, 24-et (amiből ráadásul kettő rögzített helyzetből született), akkor az is látszik, hogy a fehérváriak felállt védekezése a leghatékonyabb az NB I-ben, de a győriek is az élmezőnybe tartoznak. Ráadásul a legtöbbet és legeredményesebben támadó két csapatról beszélünk, hiszen a legtöbbször a Győr talált be az ellenfelek kapujába, 57-szer, míg második a Videoton 52 találattal. Az általuk képviselt nyílt támadófutballnak pedig egyenes következménye, hogy az ellenfelek kontrákra törekednek velük szemben.

ELÖL ÉS HÁTUL IS JÓ A VIDEOTON; HOVÁ TŰNT KABÁT PÉTER? – SZÖGLETEK; SZABADRÚGÁSOK

A kontragólok mellett a csapatok egyik erősségét vagy éppen gyengéjét mutatják a rögzített helyzetből szerzett, illetve kapott gólok is. Tavasszal 11-esből 33, szögletből 27, közvetlen szabadrúgásból 17, közvetett szabadrúgásból 15, bedobást követően egy gól született.

Kezdjük a sort a szögletekkel és az ezen a területen jelentősen előrelépő csapattal. 2012 tavaszán és a 2012–2013-as idény őszén egyaránt a Ferencváros kapta a legtöbb gólt sarokrúgásból (tavaly tavasszal négyet, ősszel ötöt), a tavaszi 13 fordulóban viszont csak egyet.Ebben az összevetésben a Fradinál csak aVideoton és a Kaposvár volt jobb, ez a két csapat egyetlen gólt sem kapott idén tavasszal szögletből.

A fehérváriak esetében ez az eredmény szorosan összefügghet azzal, hogy védőik a bajnokság legjobban fejelő játékosai közé tartoznak, ugyanis nyolc góllal a Videoton hátvédjei voltak a legeredményesebbek tavasszal (ebben Álvaro Brachi szabadrúgásból szerzett találata is benne van, de a többi gól jelentős része fejjel született). Éppen ezért a Videoton a szögletből szerzett gólok sorában is élen zárt tavasszal négy találattal (az ősszel holtversenyben második) Ferencváros és a Siófok társaságában. A legtöbb gólt szögletből az NB I 16. helyén záró Egri FC kapta, hatot.

A fejes gólok sorában a hatot jegyző Kecskemét és a Siófok zárt az élen. Második lett öt-öt góllal a Debrecen, a Győr és a Videoton.

A szabadrúgások tekintetében a 2011–2012-es idény végén megjegyeztük, a teljes szezon során született 27, közvetlen szabadrúgásból elért találat bizony nem sok, hiányoznak az igazi nehézbombázók. Most valamelyest javult a helyzet, ebben a szezonban ugyanis 36 gól született közvetlen szabadrúgásból. Az összes szabadrúgás utáni gólok száma (amiben a közvetett szabadrúgások is benne vannak) azonban ugyanúgy 68, mint a 2011–2012-es szezonban.

Tavasszal 12 csapat szerzett gólt közvetlen szabadrúgásból. A Ferencváros, a Paks, a Pécs, a Siófok és a Videoton kettőt-kettőt, míg a Kecskemét, a Haladás, a Kaposvár és az Újpest egyet sem. Utóbbi azért meglepő, mert a lila-fehérek ősszel Kabát Péter három szabadrúgásgóljával a Fradival holtversenyben még elsők voltak, Kabát tavasszal azonban már nem célzott jól.

ZÖLD-FEHÉR BOMBÁZÓK; „BAL OLDALI” GYŐRIEK – TÁVOLSÁG, HELY, IDŐ

A gólok „milyensége” után lássuk, hogy honnan és mikor, milyen megoszlásban születtek a találatok. Tavasszal a tizenhatoson kívülről a legtöbb gólt a Videoton (hatot) és a Paks szerezte (ötöt). A tolnaiak két emlékezetes találatot, Bartha László és Lázok János révén éppen a Győr elleni, 0–3-ról 4–3-as idegenbeli fordítás alkalmával. Lázok három tizenhatoson kívüli góllal a tavasz legeredményesebb játékosa volt a távoli gólok kategóriájában. Érdekes, hogy a Haladás a tavaszi mérkőzéseken egyetlen gólt sem szerzett a tizenhatoson kívülről.A teljes szezont tekintve a Ferencváros volt a legeredményesebb a büntetőterületen kívülről 11 góllal, a talán legemlékezetesebb két ilyen találat Somália és Vladan Csukics Újpest elleni bombája volt (előbbit az MLSZ-szavazásán a szezon góljának választották az olvasók), amellyel megnyerték a zöld-fehérek a derbit. A legtöbb közeli, ötösön belüli gólt a Kecskemét érte el (hetet).

A tizenhatoson kívüli legtöbb gólt a Kaposvár (hatot), az ötösön belüli legtöbb találatot az Eger kapta (nyolcat). Tavasszal a Paks szerezte legtávolabbról a góljait, átlagosan 13.44 méterről, legközelebbről a Kecskemét, 7.85 méterről.

A gólok születésének helye nemcsak a távolság, hanem az oldal, illetve az akció iránya szempontjából is érdekes. A bal oldalról, pontosabban bal oldali akció végén a Győri ETO volt a leggólerősebb hat találattal. Ez nem meglepetés, hiszen a kapura egyaránt veszélyes Völgyi Dániel, Rok Kronaveter és Varga Roland mellett tavasszal már a visszatérő Tarmo Kink is bevethető volt ezen a szélen. Ugyanakkor a Kecskemét, az Eger és a Diósgyőr egy gólt sem szerzett bal oldali akció után. Utóbbi azért váratlan, mert José Luque révén a DVTK-nak volt kiemelkedő teljesítményt nyújtó, többnyire a bal oldalon szereplő játékosa. Bal oldalról (a védekező csapat szempontjából) a balhátvéd gondokkal küszködő pécsiek kapták a legtöbb gólt, tavasszal hatot.

Jobb oldali akcióból a Videoton és a Debrecen volt a legeredményesebb hat-hat góllal. Középen futó támadásból a Videoton és a Kecskemét érte el a legtöbb találatot (11-et). Jobbról és középről is az Eger védelmét mattolták a legtöbbször, tízszer, illetve 11-szer.

A gólok időbeli megoszlása szempontjából az egyik legérdekesebb őszi adat az volt, hogy a Videoton az első félidőben mindössze három gólt szerzett. José Gomes téli érkezését követően azonban a fehérváriak már a találkozók legelejétől támadó szellemben futballoztak, amit bizonyít, hogy az őszi hárommal szemben 14-szer voltak eredményesek az első játékrészben, ami a legtöbb gólnak számított tavasszal az első félidőben. Ebből 12-szer az 1. és a 30. perc között voltak eredményesek Torghelle Sándorék.

A fehérváriak azonban a második félidőben sem vettek vissza, 17 találattal ebben a játékrészben is a legeredményesebbnek bizonyultak. A meccsek legelején, vagyis az 1–15. perc között a Honvéd és a Ferencváros talált be a legtöbbször (5-5 gól), a végén, a 76. percet követően a Haladás, a Kaposvár és a Videoton volt a legeredményesebb hét-hét góllal.

A kapott gólok tekintetében már megint az Egert kell kiemelnünk: az első félidőben a hevesiek kapituláltak a legtöbbször, 22-szer, a második félidőben a másik kieső csapat, a Siófok kapta a legtöbb gólt, 17-et.

SZAVICS A GÓLPASSZKIRÁLY, COULIBALY BALLAL ÉS JOBBAL IS A SZEZON LEGJOBBJA – JÁTÉKOSMUTATÓK

Végül, de nem utolsó sorban lássunk játékosokra bontott tavaszi statisztikákat is. A legtöbb klasszikus csatárgólt a Honvéd és a Debrecen jegyezte (14-14). A támadó középpályások találataiban – beleértve ebbe a szélsőket is – a Videoton, az MTK és a Győr volt a legjobb (9-9). A védekező középpályások sorában – elsősorban Nikola Mitrovics góljainak köszönhetően – szintén a Videoton emelkedett ki (5 gól, ebből a szerb négyet vállalt), ahogy – mint már említettük – a védők góljaiban is, nyolc találattal a Vidi volt a legjobb. Az elmúlt fél évben a csatárok 116-szor, a támadó középpályások 94-szer, a hátvédek 42-szer, a védekező középpályások 30-szor találtak be. Ez összesen 282 találat, ehhez jön még a tavasszal esett hét öngól. Ebből – nem meglepő módon – hatot védők hoztak össze, míg egyet kapus: a debreceni Verpecz István a Siófok ellen vétett öngólt, balszerencséjére róla pattant be a kapufáról kijövő labda… (A posztok meghatározásánál mindig azt vettük figyelembe, hogy az adott meccsen melyik poszton játszott a szóban forgó gólszerző.)

Az NB I gólkirálya 18 góllal a DVSC-Teva francia csatára, Adamo Coulibaly lett, aki azonban a tavaszi listán csak másodikként zárt hét találattal, a kilenccel első ferencvárosi Böde Dániel mögött. Tavasszal a gólpasszlistán a mi kimutatásunk alapján két délszláv játékos, a kecskemétiek montenegrói légiósa, Vladan Szavics és a pápaiak szerb labdarúgója, Goran Marics zárt az élen, hat-hat gólpasszal. Szavics a teljes szezont tekintve is az élen végzett kilenc gólpasszal. A magunk részéről kiemelnénk még Ferenczi Jánost. A 22 éves debreceni futballista tavasszal bejátszotta magát a Lokiba, köszönhetően többek között öt gólpasszának, amivel Szavicsék mögött a közvetlen élmezőnyben végzett a tavaszi gólpasszlistán.

A legeredményesebb pároskapcsolat, őszhöz hasonlóan tavasszal is a ferencvárosi Böde Dániel, Julian Jenner kettőse volt. Ketten együtt három gólt hoztak össze, ebből kettőt Böde szerzett Jenner passzából, egyet Jenner jegyzett fordított szereposztásban. A teljes szezonban hét gól született kettejük összjátékából.

Tavasszal bal lábbal a diósgyőri José Luque volt a legeredményesebb négy találattal, jobbal a paksi Lázok János hattal, fejjel nyolcan jutottak két gólig (Mogyorósi József, Szekeres Adrián, Horváth Zoltán, Böde Dániel, Juhász Roland, Adamo Coulibaly, Nikola Trajkovics, Pölöskey Péter). A bajnokság egészét tekintve bal lábbal Adamo Coulibaly (DVSC-Teva) és Melczer Vilmos (Siófok) hat-hat góllal lett első, jobbal ugyancsak Coulibaly volt a legeredményesebb (11 gól) – nem véletlenül lett gólkirály. A fejeskirály Böde Dániel lett hat góllal.

A kapusok közül a legtöbb gólt tavasszal a siófoki Kurucz Péter és az egri Sztankó Gábor kapta (25-25 gól), harmadik ezen a negatív listán a Videoton pécsi kiszemeltje, Dibusz Dénes, aki 22 gólt kapott. A teljes szezonban Kurucz kapuját vették be a legtöbbször, 51-szer.

EZ VOLT AZ NB I 289 TAVASZI GÓLJÁNAK, ILLETVE A 2012–2013-AS SZEZON TALÁLATAINAK RÉSZLETES TÖRTÉNETE. ÖSSZEÁLLÍTÁSUNK HOLNAP JELENTKEZŐ MÁSODIK RÉSZÉBEN A TIZENEGYESEKKEL ÉS AZ ÖNGÓLOKKAL FOGLALKOZUNK!

A bajnokság pontok szerinti végeredményét itt találja meg!

A STATISZTIKÁKAT KÉSZÍTETTÉK: BACSKAI JÁNOS, NAGY PÉTER, T. SZABÓ GÁBOR.