A Rákócziban van olyan futballista, aki csupán százezer forintból él

– Mire ez a nagy sietség?
– Éppen egy hónapja kapták meg a szabadságot játékosaim – mondta Prukner László. – Mi a többieknél néhány nappal korábban játszottuk aktuális Ligakupa-meccsünket, így már december harmadikán elengedhettem pihenőre a fiúkat. Egy hónap elegendő idő arra, hogy regenerálódjanak. Persze mindenkitől úgy köszöntem el, hogy a kezébe nyomtam az edzéstervet és egy olyan polar órát, amellyel egyrészt a pulzusukat mérhetik, másrészt a szerkezet minden mozgást, tréninget rögzít.

– Nem bízik a játékosaiban?
– Dehogynem. Felnőtt emberek, pontosan tudják, hogy a futballból élnek. Ezért ha az edző azt mondja nekik, hogy a pihenőidő alatt is mozogjanak legalább hetente háromszor, ússzanak, fallabdázzanak, teniszezzenek, fussanak vagy éppen kispályázzanak, ezt meg is teszik. Nincs nekem semmi gondom a játékosaim hozzáállásával.

– Akkor bízik abban is, hogy a csapat még a hetedik helynél is előrébb végez?
– Mindig, mindenhol győzni szeretnék, de tisztában kell lenni a realitásokkal. Most inkább abban bízom, hogy a tavaszt tisztességesen végig tudjuk dolgozni, s nem lesznek anyagi problémáink.

– Hónapok óta hallani, hogy súlyos gondok nyomasztják a Rákóczit, ráadásul itt a válság, így a helyzet még kritikusabb. Igaz, hogy még a névadó szponzor sem fizet immár több mint egy éve?
– Ebbe nem szeretnék belemenni. Elismerem, valóban nehéz helyzetben vagyunk, úgy is mondhatnám, ha a Rákóczinál még jobban össze kell húzni a nadrágszíjat, itt nem lesz csapat. Van olyan futballistám, aki havi százezer forintból él.

– Erre mondhatja most egy tisztességes mesterember, sőt még egy diplomás pedagógus is, hogy bárcsak én keresnék annyit...
– Félre ne értse, pontosan tisztában vagyok a viszonyokkal. Magam gimnáziumi tanárként havi száztizenötezer forintot keresek. Tény, hogy a játékosoknak meg kell becsülniük még azt a keveset is, amit kapnak. De azért valamit nem szabad figyelmen kívül hagyni: a magyar futballt rengeteg kritika éri, s ez alól mi, edzők sem vagyunk kivételek. Csakhogy akik követelnek tőlünk, teremtsék is meg a megfelelő feltételrendszert! Meglepve, már-már megdöbbenve olvastam a közelmúltban egy interjút, amelyben az egyik futballvezető fűtött pályákról, ismert külföldi edzőkről és importált sztárjátékosokról beszélt a magyar labdarúgás jövőjével kapcsolatban. Minek ámítani bárkit, amikor nemhogy a pályák fűtésére, de még gyeptéglázásra sincs pénz?

AZ INTERJÚ TOVÁBBI RÉSZÉT A SZOMBATI NEMZETI SPORT 4. OLDALÁN OLVASHATJA.