Détári Lajos csapata jól küzd

Nem az év meccséről maradt le, ám alighanem ez a legkevésbé sem vígasztalta Lengyel Rolandot, a házigazda kétségkívül legjobb formában lévő játékosát. A tavasz eddigi nyolc fellépésén öt gólt rúgó, és ezáltal a Spartacus pillanatnyilag sikeres bajnoki menekülésében elévülhetetlen érdemeket szerző csatár combizomhúzódása a bemelegítés során kiújult, azaz Détári Lajos, a vendéglátó szakmai tanácsadója már a kezdés előtt változtatásra kényszerült.

Az első perc végén pedig a jobb memóriával megáldott nyíregy- házi drukkerek felsóhajthattak: a Lengyel Roland helyére beugró brazil Celso túlélte az induló hatvan másodpercet. Sőt ennyi idő alatt már túl volt egy labdaszerzésen és két pontos passzon is… Ahhoz képest, hogy a légiós az eddigi egyetlen élvonalbeli mérkőzésén, az Újpest szabolcsi vendégjátéka alkalmával kvázi az "Éljen, éljen!" után cserét kért, bámulatos fejlődésnek lehettünk szemtanúi. Kisvártatva (ugyan már, ólomlábakon járt az idő) pedig az összecsapás megelőlegezetten legszebb mozdulatát is lejegyezhettük: a magát bolíviai bajnoknak valló támadó a levegőbe felugorva sarokkal hozta helyzetbe Marijan Nikolicot, ám a trükkel a pécsi bekkek mellett alapvetően a horvát támadót lepte meg leginkább.

Maga a találkozó nívója viszont nem keltett különösebb megütközést - még a szurkolók körében sem -, elvégre az utolsó előtti és a kieső helyek felé egyre ölesebb léptekkel haladó Pécs csatája eleve nem ígérte az év meccsét - ahogyan egyébként a mérkőzést megelőző sajtó- tájékoztatón Détári Lajos sem. Ezzel szemben a rivális mestere, Nagy Tamás arra adta szavát: a nyíregyházi mérkőzés nem ultimátummal szigorított meg- méretés, sem neki, sem övéinek, Toller László pécsi polgármester hétközi klublátogatása szoli- darítási, egyben támogatási jelleggel bírt.

"Csak előre nézünk!" - mondta még Nagy Tamás, csakhogy mindez az első félidőben csapatán egyáltalán nem érződött, a vendégek igen ritkán jutottak el Németh Viktor kapujáig, azaz az átlagnál álmosabb és több hibával tarkított találkozón a vendéglátó akarata érvényesült. Igaz, mindez a helyzetek számát tekintve egyáltalán nem mutatkozott meg, lévén a Szpari csupán egy meglehetősen komikus jelenetsort kiváltó Némedi Norbert-perdítést tudott felmutatni. A Pécs még ennyit sem. Gondolhatják…

A megszokott helyét az első percben elfoglaló Détári Lajos sem lehetett elégedett az övéi által nyújtott produkcióval, az oldalvonal mellől folyamatosan vezénylő Döme a végén már azt is elmagyarázta a hozzá közel álló védőjének, szabadrúgás esetén álljon közelebb a labdához, akadályozandó a művelet elvégzését.

Alig valamivel a fordulás után mégis diadalittasan csapott a levegőbe Détári Lajos, történetesen Marijan Nikolic pontos (pontokat érő) büntetője után. A kapott gól rögvest harciasabbá tette a látogatókat, Nagy Tamást pedig csapata átszervezésére ösztökélte. Mindenesetre nehéz úgy eredményt elérni - és ezen egyetlen edző sem segíthet -, ha a játékos senkitől sem zavartva, húszméternyi futás után egyszerűen kiszalad a labdával az oldalvonalon kívülre…

Adódott a kérdés: mi, vagy ki hiányzik ebből a Pécsből? Ötletszerűen: Róth Antal, Dárdai Pál, Mészáros Ferenc, Gera Zoltán - és a sor folytatható. Alapvetően viszont a gól a csapat játékából, ami a második félidő közepéig ugyanakkor néha benne volt a házigazda amúgy leginkább a rakkolós jelzőt kiérdemlő futballjában.

A Spartacus a roppant halovány előadással előrukkoló Pécs ellenében kivívott, megérdemeltnek mondható sikerével ellépett a kieső zónából, riválisát taszítva oda.

---- P ---- &