___ez nem kell___ Újabb nagy pofon a bajnoknak

Fanatizmusuk és klubszeretetük a jelek szerint határtalan, mert a Fradi ezen a tavaszon mindent elkövetett azért, hogy egyre inkább elriassza híveit. A bűn közös: benne vannak a játékosok, no meg elsősorban azok a vezetők, akik ilyen szituációt teremtettek. Ez persze mit sem zavarta a Nyíregyháza rajongóit, akik szerda ide, munkanap oda, szép számban érkeztek a városi stadionba. És persze mindenki bizakodott, hogy ezt a Fradit, ezt a rengeteg sebből vérző Ferencvárost bizony el lehet kapni.

Kellett is a pont a "Szparinak", mondta is Détári Lajos a találkozó előtt, hogy a győzelem, csak a győzelem! És nem alaptalanul mondta: a Fradi messze van korábbi (mondjuk, az őszi) önmagától, amikor még a cseh Sparta Prahával vagy a holland Feyenoorddal vívtak emlékezetes nagy csatát a zöldek. Mára ebből semmi sem maradt… A Nyíregyháza élt is a felkínált lehetőséggel, és egy a ritka hazai akciók közül már a meccs elején góllal végződött, talpra ugrasztva több mint hatezer embert. Kevés, roppant kevés veszélyt hordoztak magukban a vendégakciók, a játék leginkább a pálya középső területére korlátozódott.

A Fradi nem találta a ritmust, s nem találta korábbi önmagát, a Nyíregyháza pedig birkózott becsülettel. S ezen a napon semmi sem sikerült a Ferencvárosnak, nem úgy a Nyíregyházának. A csereként beállt Marijan Nikolic éppenséggel olyan góllal ajándékozta meg a több ezer lelkes hazai drukkert, hogy alighanem erről a találatról beszélnek majd még a júliusi forróságban is. Valóban bravúros megoldás volt a tizenhatoson belül egy "esernyőcsel" majd bumm, egy bikaerős lövés, és máris újra talpra ugrott a publikum. Ettől kezdve egyre görcsösebbé vált az amúgy is szétesőfélben lévő Ferencváros.

Détári Lajos - aki szokás szerint ezer fokon izzott a kilencven perc során - remek stratégiát dolgozott ki: hagyta, hadd jöjjenek előre a zöldek, teret engedve a hazai kontráknak. A második félidő jóval eseménydúsabb, izgalmasabb volt.

A közönség szinte az utolsó percig (sőt, még azon is túl…) drukkolt kedvenceinek, annak a "Szparinak", amely sereghajtóként magabiztosan, és tegyük hozzá, megérdemelten győzte le a még mindig bajnokaspiránsként emlegetett Ferencvárost. A találkozó természetesen rengeteg tanulsággal szolgált mindkét oldalon. A Fradinál valóban csak a csoda (amit nevezzünk mondjuk pénznek…) jelenthet megoldást a gondokra. Nyíregyházán pedig továbbra is számolgathatnak, hogy hol, kit és mennyire kell majd legyőzni a bentmaradáshoz. Mert ez a csapat, ez a város megérdemelné, hogy jövőre is első osztályú futballegylettel büszkélkedhessen.

A mérkőzés végén felállva tapsolt mindenki, persze a fradisták csendben hagyták el a stadiont, és miközben gurultak vissza Budapest felé, nemcsak az út mentén árusított gomolya miatt mondhatták: túró az egész. ---- P ---- &