GYŐRI FERENC 2020.04.02 10:18 Frissítve: 2020.04.02 10:30

Női kosárlabda: Juhász Dorka jó úton halad Amerikában

A rendkívül tehetséges, Amerikában pattogtató magasbedobó kint maradt az Államokban, pszichológiát tanul és egyéni edzéseket végez, s álma, hogy az egyetem befejezése után bekerüljön a női NBA-be.

Juhász Dorka célja a WNBA (Fotó: Laufer László, archív)

 

– Megszokta már az önálló életet?
– Igen, meg – válaszolta Juhász Dorka, az amerikai egyetemi bajnokságban szereplő Ohio State Buckeyes 20 éves magasbedobója. – A második évem már sokkal könnyebb, mint az első volt, nem egyszerű elköltözni egy másik országba úgy, hogy előtte folyamatosan a családommal éltem. Magamon is észrevettem, hogy felnőttem, persze mostanában is voltak olyan pillanatok, amikor úgy éreztem, szívesen hazamennék, főként most, a járvány idején. Szerencsére videóhívás formájában mindennap beszélek az otthoniakkal.

– Tartja-e a kapcsolatot a többi magyar lánnyal, akik szintén az amerikai egyetemi bajnokságban játszanak?
– Pont az előző héten beszéltünk arról, ők mit csinálnak, maradnak-e... Tehát kapcsolatban vagyunk, mindig számíthatunk egymásra. Ráadásul az egyetemen találkoztam egy magyar válogatott vívó fiúval, Bende Bencével, aki szintén itt van Ohióban, ugyanabban a helyzetben, mint én.

– Hogy tetszik Columbus városa, szokott járni hoki- vagy focimeccsekre?
– Az összes egyetemi focimeccsre kimentünk a csapattal, ha éppen nem ütközött a miénkkel. Beleszerettem az amerikai foci világába, noha korábban nem nagyon néztem tévében az NFL-t, de nagyon megtetszett a helyszíni hangulat, több mint százezer szurkolóval, ráadásul az én iskolám játszott. Jártam profi és egyetemi hokimeccsen is, igyekszem minél több sporttal megismerkedni, például a lacrosse-szal, amivel Magyarországon nem tudnék. Sok sportoló ismerős tanul az egyetemen, és kijárhatunk egymás mérkőzéseire, ami izgalmas élmény. Az egyetem egyik leghíresebb választottja az ohiói születésű LeBron James, aki végül inkább profinak ment, de azóta is támogatja az egyetemet. Ide járt a négyszeres olimpiai bajnok atléta, Jesse Owens is. A női kosárlabdából kiemelendő a háromszoros olimpiai, kétszeres világ- és kétszeres WNBA-bajnok Katie Smith, aki személyesen is figyeli a pályafutásomat.

– Erős csapatban szerepel és sok egyéni elismerést kapott az utóbbi időben, beválasztották a konferenciája legerősebb ötösébe is. Nőtt az önbizalma ezek által?
– Jól esik, hogy ilyen elismeréseket kapok, ez önbizalmat és motivációt ad a további munkához, remek érzés. Az első, jól sikerült idényem után sokkal jelentősebb szerepet kaptam. Hét tehetséges újoncunk volt, nagyon fiatal csapattal álltunk fel. Vezérként számítottak rám a pályán és azon kívül is. Tavaly még én voltam az első és egyetlen európai egy új csapatban és új országban, most megváltozott a szerepem. Mindenesetre az elismerések visszaigazolást jelentenek, hogy jó úton haladok.

– Milyen különbségeket tapasztal az NB I és az amerikai egyetemi bajnokság között?
– Nagyon különböző. Jó csapatból, a PEAC-Pécsből érkeztem ide, sok tapasztalt kosarassal játszottam együtt, akiktől sokat tanultam. Európában inkább a csapatjáték a fontos, nem az egyéni képességek dominálnak, Amerikában jobban számít, mennyire vagy tehetséges, képzett és több az egyéni játék. Ehhez még én is próbálok hozzászokni, itt nagyobb hangsúlyt fektetnek az egyéni, mint a csapatedzésekre. Ugyanakkor előnyös is, mert a három évvel ezelőtti sérülésem után megkönnyítette a visszatérésemet, felépíthettem magam. Remélem, később kamatoztathatom a kint megszerzett tudást. Fontos különbség még, hogy az Államokban sokkal fizikaibb a játék, többet engednek a bírók. Előfordul, hogy heti három meccset is játszunk, ami a repüléssel együtt elég fárasztó, sokszor nehéz felvenni a ritmust, mert nem sok idő van a regenerálódásra.

– Ez volt a második idénye, még kettő van hátra?
– Tulajdonképpen igen, négy évre szól az ösztöndíjam, sérülés esetén ez hosszabbodhat egy évvel, de alapvetően négy év van a diplomaszerzésre. Most, a koronavírus-őrület alatt próbálok minél több tantárgyat felvenni és az online órákon elsajátítani a tananyagot. Az évadot lefújták, ha esetleg előbb le tudnék diplomázni, annak nagy előnye lenne, hiszen elkezdhetném a mesterképzést vagy egy évvel hamarabb állhatnék profinak. A legfontosabb ugyanakkor a diploma, hisz ezért jöttem ki az USÁ-ba.

– Pszichológusnak tanul, mennyire működik a távoktatás a tengerentúlon?
– Így van, pszichológiát tanulok. A távoktatás zökkenőmentesen működik, Amerikában nagyon támogatják az online órákat, egy normális szemeszter során is volt átlagosan négy tantárgyam, amelyek óráira be kellett járnom, míg kettő online zajlott. Így is könnyen át tudták adni az információkat, videókkal, konzultációkkal segítették az anyag megértését, beadandókat írtunk. Az amerikaiak az oktatás szempontjából teljes mértékben fel voltak készülve az aktuális helyzetre.

– Mivel tartja karban magát a leállás során?
– Két-három hete ért véget az évad, azóta online csapatmegbeszéléseket tartunk, kommunikálunk az edzőkkel, a doktorokkal, akik otthon, segédeszközökkel elvégezhető edzésprogrammal látnak el minket. Ebben van erősítés, szobabiciklizés, kimehetünk futni a levegőre és szerencsére egy magán csarnokban, a tömeget elkerülve, egyéni edzővel és dobógéppel kosárlabdázni is tudok, mivel a kültéri pályákat már bedeszkázták. Pozitívan nézve ezt az időszakot, egyénileg fejlődhetek és a jegyeim is biztosan jobbak lesznek.

– Ön tart attól, hogy elkapja a koronavírust vagy nem nagyon foglalkozik ezzel?
– Persze, hogy tartok tőle, látom a híreket, hogy Amerikában markánsan nő a fertőzöttek száma, ez aggasztó. Igyekszem kerülni a társaságot, bent maradok a lakásban, betartom a higiéniai előírásokat és figyelem az aktuális kijárási korlátozásokat is, de nem szeretném stresszelni magam. Időnként eljárok élelmiszerboltba, mindig nagyobb bevásárlást csinálok, de nem vagyok teljesen egyedül, számíthatok a barátaimra, az edzőkre. Az amerikai csapattársaim egyébként hazamentek szerte az országba, míg a szlovák csapattársam Coloradóba utazott a rokonaihoz.

– Mikor tud majd hazajönni?
– Amint a helyzet javulni kezd és újra beindul a légiközlekedés. Májusban szeretnék hazamenni, de ezt előre sajnos nem lehet megmondani.

– Az említett térdsérülése már nem jelent semmilyen problémát a mindennapokban?
– Lekopogom, nem. Az előző évad végén volt egy kisebb térdműtétem Columbusban, ami miatt a tavaly nyári válogatott programot ki kellett hagynom. Az utolsó meccsemen megsérültem, az elkészült MR-vizsgálat hegesedést mutatott ki a pótolt keresztszalagomon. Beszéltem a korábban engem operáló orvossal és az egyetem térdspecialistájával, azt mondták, muszáj kitisztítani, mert ha tovább hegesedik, akkor ismét elszakadhat. Az aktuális idényben szerencsére már nem kellett ezzel foglalkoznom.

– Ha már említette a tavalyi évet: hogy a sérülése miatt nem játszott a nyári U20-as Európa-bajnokságon, azt kísérte némi felzúdulás szövetségi körökből. Rendeződött a helyzet?
– Igen, rendeződött. Nem én döntöttem arról, szeretném-e a műtétet vagy sem, az egészségem érdekében az orvosok határoztak így. A rehabilitációm időben éppen egybeesett a felnőtt és az U20-as Európa-bajnoksággal. A Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége és a szövetségi kapitány részére a beavatkozás után azonnal elküldtem a leleteimet és a műtéti leírást is. Mélyen megdöbbentett, hogy ennek ellenére a médiában ez úgy jött le, hogy én lemondtam a válogatott szereplést, nagyon szíven ütött. Mindig a nemzeti csapat volt az első a számomra és ez így is marad. Az itteni edzőim a tanulmányi szerződésem kötelezettségei mellett támogatnak abban, hogy a magyar válogatottat képviseljem.

– Úgy tudjuk, tagja lett volna a női felnőttválogatott bő keretének, amelyre összetartás várt volna a nyáron, valóban így van? Egyeztetett önnel Székely Norbert szövetségi kapitány?
– Ha nincs a járvány, valóban részt vettem volna a válogatott nyári programjában. Norbival telefonos kapcsolatban vagyunk, nagyon kedves volt, többször felhívott és érdeklődött, hogy vagyok. Én elmondtam neki, hogy a családommal közösen hozott döntés alapján most biztonságosabb, ha az utazás helyett Amerikában maradok.

– Mik a tervei, ha befejezte az egyetemet, visszajön Európába? Szóba jöhet Magyarország is, az egyre erősebb NB I?
– Elsődleges célom, hogy játszhassak a női NBA-ben. A WNBA edzői árgus szemekkel figyelik a bajnokságunkat és kapcsolatban vannak az itteni edzőkkel. Mindig is ez volt az álmom, remélhetőleg az egyetem befejezése után eljuthatok ide. Emellett szeretnék profi kosárlabdázó lenni akár Magyarországon, akár Európában máshol. De ne szaladjunk ennyire előre, meglátjuk, mit hoz a jövő...

2020.05.23 20:31:28

Kosárlabda S. TÓTH JÁNOS

ALAPVONAL. Továbbra is csodaszámba megy, ha női edző kerül női együtteshez, a férfiszakág csapatai pedig a »teve a tű fokán« kategóriába tartoznak a női szakvezetők számára.

2020.05.02 09:59:31

Kosárlabda GYŐRI FERENC

A magyar válogatott kosárlabdázója nem lepődött meg Vojvoda Dávid hazatérésén.

2020.04.27 13:48:18

Kosárlabda THURY GÁBOR

Atlantában nem engedhették meg maguknak, hogy ne a legjobbakkal álljanak ki.

2020.04.14 16:20:10

Kosárlabda L. PAP ISTVÁN

A háborúban álló Jugoszláviából érkező mester először 1995-ben a BSE ellen vezette a dobogó tetejére a PVSK-t.

2020.03.26 22:22:58

Kosárlabda S. TÓTH JÁNOS

ALAPVONAL. Nem véletlenül volt »Mr. Kosárlabda« a beceneve Boriszlav Sztankovicsnak, a nemzetközi szövetség nemrég elhunyt tiszteletbeli főtitkárának.