BOBORY BALÁZS, FAZEKAS ZOLTÁN, GYŐRI FERENC 2018.03.26 10:46 Frissítve: 2018.03.26 11:39

Három férfi, egy eset: Wittmann, Tóth és Ferencz is elbúcsúzott

Három kulcsemberét, Wittmann Krisztiánt, Ferencz Csabát és Tóth Norbertet is elbúcsúztatta a magyar férfi kosárlabda-válogatott – búcsú ide vagy oda, mind a hárman továbbra is a nemzeti csapat rendelkezésére állnak. Segítenek az utódaiknak.

Immár a válogatott múltja (balról): Wittmann Krisztián, Ferencz Csaba és Tóth Norbert (Fotó: Koncz György)

 

TÓTH NORBERT

Kilenc év alatt ötvenhat válogatottság jutott a munka megszállottjának, akinél saját véleménye szerint is van tehetségesebb játékos a posztján, de alázatosabb nemigen.

– Ugye emlékszik a válogatottbeli bemutatkozására?
– Nemrég kérdeztem rá Pucz Péter pécsi újságírónál, de elfelejtettem az évet, talán 2007… – felelte Tóth Norbert, a Falco-Vulcano Energia KC Szombathely erőcsatára. – Az biztos, hogy júliusban Bosznia-Hercegovina ellen játszottunk Zalaegerszegen, Dzunics Braniszlav volt a szövetségi kapitány, és egy pontot dobtam. Azon a nyáron Horváth Zoli szobatársa voltam, akire mindig is felnéztem. Az élet nagy ajándékának tartom, hogy közelebbről is megismerhettem.

– Kikerestem, 2009-ben volt. És melyik a legemlékezetesebb mérkőzése?
– A tavalyi Európa-bajnokság ilyen szempontból édes terhet jelentett, csapatszinten az összes meccs emlékezetes volt. Egyénileg a 2014-es Eb-selejtező Kecskeméten, amelyen a Pacsulijával és Sengelijával felálló Grúziát győztük le, s négy hárompontost dobtam.

TÓTH NORBERT
Született: 1986. szeptember 4., Budapest
Magassága, súlya: 203 cm, 103 kg
Posztja: erőcsatár
Klubjai: PVSK (2005–2009), Kecskemét (2009–2010), PVSK (2010–2013), Alba Fehérvár (2013–2014), Körmend (2014–2016), Falco (2016–)
Legnagyobb sikerei: Európa-bajnoki nyolcaddöntős (2017), 2x Magyar Kupa-győztes (2009, 2016), Magyar Kupa-döntős (2018), 2x magyar bajnoki 2. (2009, 2017), 2x magyar bajnoki 3. (2007, 2016)
Válogatottság: 56

– Az Eb igazi betetőzése volt a karrierjének, igaz?
– Így van. Amikor Ivkovics Sztojan szövetségi kapitány átvette a válogatottat, kezdetben nem úgy alakultak az eredmények, ahogy kellett volna. Szép lassan építkeztünk, és 2014-ben a csehekkel szembeni összevetésben csupán három ponton múlt az Eb-re jutásunk. Nagyon szisztematikusan, aprólékosan haladtunk előre. Visszagondolva az is nagy siker, hogy 2005-ben Peresztegi Nagy Ákos irányításával – többek között Ferencz Csaba és Wittmann Krisztián társaságában – kiharcoltuk a feljutást az U20-as válogatottal Várnában, és játszhattam A-divíziós Eb-n egy évvel később Izmirben.

– Kihozta a maximumot válogatottbeli pályafutásából?
– Sosem tartoztam azok közé, akik a leggyorsabbak voltak, a legnagyobbat ugrották vagy a legjobban dobtak. Ennek ellenére a munkám, az alázatom, a hozzáállásom segített, hogy ennyi meccsen játszhattam a nemzeti csapatban, tevékenyen részt vehettem az Eb-kvalifikációban, és Eb-n is szerepeltem – ez nagyon jó érzéssel tölt el. Olyan típusú játékos vagyok, aki klubjában a sajátja elé helyezi a csapatérdekeket, ez a válogatottban hatványozottan igaz volt. Támadásban jóval kisebb szerep jutott nekem, de azt igyekeztem a lehető legjobban megoldani. Ezért volt erős az együttesünk, kiemelkedő tehetségű játékosok húzták a szekeret, de jó volt a kohézió is, nagybetűs csapatként funkcionáltunk.

– Allen Rosco és Golomán György megfelelő utódja lesz a posztján?
– Rosco Európa legerősebb bajnokságában meghatározó perceket kap, és jól teljesít, nehezen hasonlíthatnám magamhoz. Gyuri neves egyetemre jár, biztos, hogy a mezőnysorban és négyes-ötös poszton is megoldják a pótlásunkat, tehetséges játékosok várnak bizonyítási lehetőségre – Rosco már bizonyított is.

– Általánosságban milyen jövőt jósol a magyar válogatottnak?
– A generációváltás nem okoz törést, a szövetségi kapitány személye garancia erre. Egységes a csapat, mindenkinek megvan a saját szerepe, a légkör családias, szóval sokra hivatott a társaság.

Tóth Norbert nem aggódik a generációváltás miatt (Fotó: Koncz György)

– Ivkovics Sztojan mesélt nekem egy sztorit arról, miként figyelt fel a tizenhármas mezszámú srácra, vagyis önre. Megtenné, hogy felidézi?
– Még MAFC-Diana néven a Magyar Kupában játszottunk a Szombathellyel. Az első meccsen nyertünk a Gabányi-sportcsarnokban, aztán utaztunk a visszavágóra. Mondták, hogy Sztojan kijön megnézni, a bemelegítésnél folyton őt kerestem, hol lehet, mikor érkezik? Lekéste a kezdést, a félidőig maradt – ebből nem lesz semmi, gondoltam. Aztán utólag elmondta, hogy egy nálam tehetségesebb fiút akart megnézni, de bennem olyasvalakit látott, akinek nem létezett akadály a pályán, aki, ha kellett, felszedte a parkettet. Ilyen hozzáállású embert keresett, tíz perc is elég volt ahhoz, hogy ezt leszűrje, a többit meg úgyis megtanulom mellette.

– Nevezhetjük a második édesapjának?
– Mindenképpen. Ő adta meg a lehetőséget, hogy fiatalon is szóhoz jussak a legjobbak között, edzettem vele egy évet, amikor még játszott, aztán edzőként és szakmai igazgatóként is gyakorlatilag végigkísérte a pályafutásomat. Nagy dolog, hogy annak idején Orosz „Benő”,  Czigler Laci, Bojan Lapov és Grebenár Peti, vagyis remek centerek között nevelkedhettem. Sztojan mindvégig bízott bennem, s a bizalom kölcsönös volt. A munkakapcsolatunkban és a pályán kívül is bármiben számíthatunk egymásra.

– Így lesz ez a válogatott jövőbeni összetartásain is?
– Igen, ugyanúgy megjelenünk majd a többi rutinos játékossal, ha kell a segítségünk. Ez így volt már ebben az évadban is.

– Klubszinten meddig folytatja még?
– Ameddig pozitív hatást tudok gyakorolni a csapatomra, és élvezem a játékot.

WITTMANN KRISZTIÁN

Édesapja gólt rúgott a Manchester Unitednek, ő mégis édesanyját követte, és kosárlabdázó lett. Nem bánta meg, 92 fellépés után köszönt el a válogatottól.

EGYMÁS SZEMÉBEN
NORBI KRISZRŐL
„Az évek során milliószor kerültünk már »mismatch« szituációba (amikor a támadó és védője magassága vagy gyorsasága jelentősen eltér – a szerk.) Krisszel a palánk alatt. Attól függetlenül, hogy húsz centiméterrel alacsonyabb és harminc kilóval könnyebb nálam, gyakorlatilag képtelen vagyok győztesen kijönni ezekből a párharcokból. Igyekszem ezen a statisztikán változtatni!”
KRISZ FEPURÓL
„Még valamikor egy utánpótlás Európa-bajnokságon kerültünk egy szobába, azóta mindig ő a szobatársam. Ennyi idő alatt nem lehet azt mondani, hogy ne csiszolódtunk volna össze, mindig nagyszerűen kijöttünk egymással. A hangulatra sohasem lehetett panasz a mi szobánkban, és ez most sem fog megváltozni, amikor a válogatott edzőtáborába már csak segíteni járunk. Mivel meccsre nem kell már készülnünk, talán még vidámabb lesz a hangulat, de az edzéseken mindent megteszünk, hogy segítsünk a srácoknak.”
FEPU NORBIRÓL
„Sok jópofa közös sztorink van, talán az a legemlékezetesebb, amikor Norbi harmincadik születésnapját ünnepeltük két évvel ezelőtt. Sopronban játszottunk Európa-bajnoki selejtezőt Luxemburggal, s a győzelem után csaptunk egy kis bulit. Kértünk egy csavarhúzókészletet a szálloda portáján, mert találtunk egy harmincas közlekedési sebességkorlátozó táblát, amelyet mindenképpen Norbinak akartunk ajándékozni. Nagy volt a döbbenet és a nevetés, remélem, a közterület nem haragszik ránk, és tett ki új táblát.”

– Nem volt még vita családi ebéd közben arról, melyik a nagyobb dicsőség: gólt rúgni a Manchesternek az UEFA-kupa negyeddöntőjében vagy kilencvenkétszer szerepelni a magyar férfi kosárlabda-válogatottban?
– Na, szerencsére ilyesmiről nem beszéltünk! – válaszolta nevetve Wittmann Krisztián, aki tavaly novemberben, a Koszovó elleni világbajnoki selejtezőn köszönt el a nemzeti csapattól. – Nehéz is lenne eldönteni, szerintem mindkettő nagy teljesítmény, és édesapámmal (Wittmann Géza, a Videoton SC korábbi labdarúgója – a szerk.) együtt örülünk annak, hogy ez egy családban megtörténhetett. Nem is lehet összehasonlítani a kettőt, apu klubcsapatában szerzett gólt a United ellen 1985-ben, én a válogatottban szerepeltem. Apuék sikerét azóta sem tudta egyetlen magyar labdarúgócsapat sem megismételni, én nagyon remélem, hogy arra nem kell sokat várni, hogy a magyar férfi kosárlabda-válogatott újra Európa-bajnokságon játsszon.

– Édesapja futballista, édesanyja élvonalbeli kosárlabdázó volt. Már a születésekor eldőlt, hogy élsportoló lesz?
– Nem volt ennyire nyilvánvaló, a szüleim nem is presszionáltak. Kipróbáltam mindkét sportágat, nyilván először focizni mentem, aztán következett a kosár, és ez jobban megtetszett. Az már sohasem derül ki, mi lett volna, ha a futballt folytatom, de szerintem nem döntöttem rosszul.

– Nem volt csalódott az édesapja?
– Úgy gondolom, nem. Sohasem éreztem, hogy bármit is muszájból kellene csinálnom, az én döntésem volt a kosárlabda. Nincs benne csalódottság, főleg már ennyi év után. Nem biztos, hogy futballban is elértem volna azt, ami kosárlabdában sikerült.

– Nagyon büszkének tűnnek a szülei, amikor egy-egy mérkőzésen a fiukat nézik a pályán – miközben az unokát tologatják a babakocsiban.
– Remélem, hogy így van. Persze most már, hogy megszületett a kislányunk – az unokájuk –, inkább ő van az első helyen. Annak nagyon örülök, hogy gyakran eljönnek, és a tavalyi Eb-n is ott tudtak lenni.

Az Eb-n Wittmann Krisztián a spanyol sztárral, Ricky Rubióval is szembe került (Fotó: Koncz György)

– Maradéktalanul elégedett a válogatottbeli pályafutásával?
– Azt hiszem, igen. Az első mérkőzésemet nagyon vártam, minden sportolónak az az álma, hogy bemutatkozhasson a nemzeti csapatban. Bevallom, nem emlékszem, kivel játszottunk 2007-ben, az első meccsem alkalmával, egy idegenbeli felkészülési mérkőzés volt, talán a finnek vagy az észtek ellen, de nyertünk. Hiányérzet már csak azért sem lehet bennem, mert az utolsó esztendő különlegesre sikerült azzal, hogy az Európa-bajnokságon szerepeltünk, de már az előtte lévő év is csodálatos volt, veretlenül hoztuk le az Eb-selejtezőket, nem tudom, volt-e hasonlóra példa korábban.

WITTMANN KRISZTIÁN
Született: 1985. május 22., Székesfehérvár
Magassága, súlya: 183 cm, 77 kg
Posztja: irányító
Klubjai: Alba Fehérvár (2003–2006), PVSK (2006–2009), KTE (2009–2014), Szolnoki Olaj (2014–2017), KTE (2017–)
Legnagyobb sikerei: Európa-bajnoki nyolcaddöntős (2017), 2x magyar bajnok (2015, 2016), 2x Magyar Kupa-győztes (2009, 2015)
Válogatottság: 92

– Eszébe jutott valaha is, hogy úgy telhet el a pályafutása, hogy a válogatottal nem szerepelhet rangos nemzetközi eseményen?
– Volt ilyen időszak. Aztán amikor a 2015-ös Európa-bajnokságra csak rosszabb kosárkülönbség miatt nem jutottunk ki, már optimistább lettem, és végül sikerült kvalifikálnunk magunkat a 2017-es kontinensviadalra. Nem is kérdés, hogy az Eb két hete a legcsodálatosabb emléke a pályafutásomnak, illetve az azt megelőző bravúros selejtezősorozat.

– Ivkovics Sztojan lényegében végigkísérte a pályafutását. Mit köszönhet a szövetségi kapitánynak?
– Rengeteget. Fehérváron jártam végig a szamárlétrát gyerekkoromtól, aztán a felnőttcsapatban is bemutatkozhattam, de akkor csak perceket kaptam. Amikor 2006-ban a Sztojan által irányított Pécs csapatába igazoltam, tényleg NB I-es játékossá váltam. Aztán a sors úgy hozta, hogy később Kecskeméten és Szolnokon is edzőm volt, meg persze a válogatottban. Kiváló szakembernek tartom, ezt az eredmények is alátámasztják, örülök, hogy ennyi időn keresztül együtt dolgozhattunk.

– Amikor egy játékos elköszön a válogatottól, általában azért teszi, hogy többet legyen a családjával, vagy a klubjára koncentráljon. Önök azonban továbbra is ott vannak a válogatott edzőtáboraiban.
– Így beszéltük meg. Lehet, hogy szokatlannak tűnik, de természetes, hogy segítünk a kapitánynak, illetve a társaknak. A korábbi években a helyünket most átvevő fiatalok segítettek minket az edzéseken, ezt viszonozzuk nekik. Boldog vagyok, hogy akár csak edzésen is, de ott vagyok a válogatottban, remek a közösség, sok időt töltöttünk együtt az elmúlt évek nyarai során, tényleg olyanná váltunk, mint egy kis család. A többiek nevében is mondhatom, a válogatott programja az életünk részévé vált, nagyon szívesen megyünk a továbbiakban is, ha szükség lesz rá.

– Szóval szívesen eljátssza majd egy koszovói játékos szerepét júniusban, az aktuális vb-selejtező előtti tréningeken?
– Minden további nélkül! Örülök, ha újra együtt lehetek a srácokkal az edzéseken!

FERENCZ CSABA

A körmendi klasszis tizenkét éven át szolgálta a válogatottat, 90 meccsen segítette – többek között – fantasztikus tripláival. „Fepu” szerint a mostani a legjobb válogatott, amelyben játszott.

– Emlékszik az elsőre?
– Lehet, hogy ciki, de nemigen – mondta Ferencz Csaba, az Egis Körmend kulcsjátékosa, akit februárban, a Lengyelország elleni vb-selejtezőn búcsúztattak el a válogatottól. – 2006 nyarán felkészülési tornán voltunk Tallinnban, kerettag voltam, és az egyik meccsen, ha jól emlékszem, az észtek ellen, egy vagy két percet pályára kerültem. Meszlényi Róbert volt a szövetségi kapitány, és az Európa-bajnoki selejtezőkre készültünk.

FERENCZ CSABA
Született: 1985. május 24., Körmend
Magassága, súlya: 193 cm, 86 kg
Posztja: bedobó
Klubja: Körmend (2002–)
Legnagyobb sikerei: Európa-bajnoki nyolcaddöntős (2017), magyar bajnok (2003), Magyar Kupa-győztes (2016)
Válogatottság: 90

– Furcsa, hogy míg másoknak az első válogatottbeli fellépés mérföldkő, ön alig emlékszik rá.
– Nem éreztem magam teljes értékű kerettagnak. Egy év múlva, 2007-ben már Ivkovics Sztojan volt a kapitány, s maradandó élmény volt hivatalos meccsen a nemzeti mezt viselni. Az A-divízióban maradásért küzdöttünk, s abban a csapatban sokat és jól játszottam.

– Vagyis Ivkovics keretbe foglalta a válogatottbeli pályafutását.
– Igen, tétmeccsen nála kezdtem és nála is fejeztem be.

– Mit gondol róla?
– Sokat köszönhetek neki, mert nála rendszeresen játszottam, jól éreztem magam a pályán és pályán kívül is. Néhány éve mellőztek minket, körmendieket, s az én pályafutásom is hullámvölgybe került. Ő húzott ki ebből azzal, hogy bízott bennem, és folyamatosan meghívott a keretbe. A 2016-os nyári selejtezőkön és a tavalyi Eb-n is kaptam tőle szerepet.

– Mi Ivkovics titka?
– Nagyon össze tudja rakni a csapatait, nála mindig van hierarchia és kohézió, ami erőssé teszi a gárdáit. Ennek kialakításában nagy szerepe van Ivkovicsnak, aki mindenkitől csak azt várja el, amit tud. Így aztán nyerő együtteseket épít.

– Kilencven mérkőzésen lépett pályára a válogatottban. Kevésnek vagy soknak érzi?
– Éppen annyi, amennyi járt.

– Melyik volt az elmúlt tizenkét év legjobb válogatottja ön szerint?
– Szerintem a mostani volt a legerősebb. A Báder Márton, Lóránt Péter, Németh István nevével fémjelzett csapat jó játékosokból állt, de nem volt egységes.

– Elégedett azzal, amit elért a nemzeti együttessel?
– Teljes a karrierem ebből a szempontból. Voltak rosszabb periódusok, de az elmúlt években már tudatos építkezés folyt, mindig megvolt a célunk, amelyet sikerült is elérnünk. Az Európa-bajnokság volt a csúcs: először kijutottunk, aztán meccset nyertünk, s hab volt a tortán, hogy a csoportunkból is továbbmentünk.

– No és a búcsúzás? Hasonlót képzelt el gyerekkorában?
– Remek volt. Hálás vagyok azért, hogy sokan átjöttek Körmendről, s a szombathelyiek is rendesek voltak velem – ennél szebb csak akkor lett volna a búcsú, ha Körmenden rendezik a lengyelek elleni vb-selejtezőt.

– Mi volt a legnagyobb élménye?
– A tavaly szeptemberi Európa-bajnokság. Az egész – ott lenni, átélni a légkört, amely körülvett minket, játszani a spanyol, a szerb és a horvát válogatott ellen… Az Eb-t megelőző selejtezőben hatból hatszor győztünk, s nekem is kijött a lépés.

– Van, amit legszívesebben elfelejtene?
– Talán egy meccset, amelyen Szlovákiában kikaptunk. De utólag azt mondom, az is egy lépcsőfok volt azon az úton, hogy olyan csapattá váljunk, amilyenné lettünk.

Ferencz Csaba csak egy meccset törölne ki a válogatott időszakából (Fotó: Koncz György)

– Volt kedvenc szobatársa a válogatottban?
– Wittmann Krisztián, akivel gyakorlatilag végig együtt laktunk a válogatottnál, már utánpótláskorúként is. Ő olyan lett nekem, mint a testvérem.

– No és kedvenc csapattárs, akire egypontos hátrányban az utolsó dobást rábízná?
– Nem tudnék kiemelni senkit, csapat vagyunk és voltunk.

– Mit érez majd, amikor már csak televízión nézi a válogatott meccseit?
– Furcsa lesz, de eljött az ideje, hogy átadjuk a helyünket a fiataloknak, akik bontogatják a szárnyaikat. Rossz érzés lesz otthonról szurkolni.

– A magánéletben viszont csak ezután jön az igazi megméretés…
– Így van, már összeházasodtunk Enikővel, s várjunk a babánkat, Zselykét. Az orvosok szerint április tizenötödikén érkezik, de valamiért úgy érzem, előbb jön. Már ő a legfontosabb az életünkben, készen állunk, hogy szülőkké váljunk.

– A feleségével a kosárlabdán keresztül ismerkedett meg?
– Nem, de természetesen érdekli a kosárlabda. Tíz évvel ezelőtt ismerkedtünk meg, s bár csak másfél éve találtunk egymásra, már nem is engedjük el a másikat. Neki is sok köszönettel tartozom, mint ahogy köszönöm azoknak, akik segítettek a karrierem során, hálás vagyok a családomnak és a barátaimnak. Nem elég egyszer, sokszor kell megköszönnöm!

A Nemzeti Sport digitális formában - az e-újságért kattintson ide!

2018.04.19 23:14:03

Kosárlabda S. TÓTH JÁNOS

ALAPVONAL. A VOLT Fesztivál, a Tündérfesztivál, a Soproni Ünnepi Hetek, a Soproni Szüret és a Soproni Advent a város védjegyei.

2018.03.26 10:35:58

Kosárlabda BOBORY BALÁZS, FAZEKAS ZOLTÁN, GYŐRI FERENC

Búcsú ide vagy oda, mindhárman továbbra is a nemzeti csapat rendelkezésére állnak.

2018.03.24 23:37:53

Kosárlabda CSINTA SAMU

ALAPVONAL. Szurkolónak szánt egyfajta ajándék, amellyel egy csapat, egy város, egy ország honorálja az év közben befektetett érzelmi energiát, anyagi áldozatot, amely nélkül a sport mérhetetlenül sokat veszítene a varázsából.

2018.03.15 23:43:22

Kosárlabda MALONYAI PÉTER

NS-VÉLEMÉNY. Megilletődöttségről, félszről szó sem lehet.