Kosárlabda: Örülök Okorn kinevezésének – Filipovity Márkó

– Merre tart? Úgy hallom, utazik.
– Santa Cruzba, a soron következő bajnoki mérkőzésünkre buszozunk éppen – válaszolta a Nemzeti Sportnak Filipovity Márkó, a nyár óta a brazil Flamengóban játszó 27 éves magyar válogatott erőcsatár. – Itt az európaitól eltérő rendszerben zajlik az idény, általában öt-hat napos periódusok vannak, most öt napra elutazunk, lejátszunk két találkozót, aztán otthon lesz két meccsünk. Az utazáskor hiányzik a család, mert otthon a legjobb, ám jó hotelekben lakunk, nagyszerű körülmények közepette játszunk idegenben, és a repülőút is rövid.

– Jelenleg tizenöt győzelemmel és két vereséggel vezetik a tabellát.
– A Flamengónál mindig nyerni kell, ezért sem egyszerű itt játszani. A szurkolók elvárásai szerint harminc ponttal kellene hozni minden meccset...

– Hol szilveszterezett?
– December harmincadikán hazaértem Rióba, s a feleségemmel ünnepeltünk egy vacsorával, majd másnap a két hónapos kislányunkkal és a kutyával otthon voltunk.

– Milyen érzés, hogy már édesapa?
– Ezt meg kell tapasztalni, de fantasztikus, és csak az érti meg, akinek van gyereke. Egyelőre ő tanít minket, és közben átéljük újra a gyermekkort. Mindig feldob, ha vele vagyok.

– Sokakat meglepett, amikor Brazíliába igazolt.
– Másra vágytam, mint amiben az előző években éltem. Sokáig kivártam, ezért írtam alá csak szeptemberben. Ez itt másfajta élmény, minden más, a kultúra, az éghajlat. Éltem az Egyesült Államokban, Magyarországon, Európában, ám új impulzusra vágytam. Az elején hozzá kellett szokni, hogy meleg van, itt most van nyár egyébként. De a kosárlabda miatt vagyok itt, ez a fontos. Nem a Puerto Ricó-i feleségem miatt jöttünk ide, a döntést megbeszéltük, együtt hoztuk meg. Bátor volt, ő is bevállalta, a várandóssága utolsó hetében repült, a kutya is velünk jött, így nem volt egyszerű az út. Másfél napig tartott, megálltunk egy éjszakára Párizsban megpihenni.

– Előtte menedzsert váltott, miért?
– Vinkó Lászlónak, aki az előző tíz évben képviselt, örök hálával tartozom, s a jó viszonyunk megmaradt, ám úgy éreztem, váltanom kell, így lett az ügynököm Lóránt András és testvére, Péter.

– Ön hogy látja, miben más a brazil kosárlabda, mint az európai?
– Sokkal keményebb, és az egyéni képességekre épít, míg Európában a taktika dominál és a labda jár, emellett a labda nélküli mozgások jellemzőek. Itt gyors a játék, a bírók engedik az úgymond piszkos játékot, ehhez az elején hozzá kellett szokni, mert edzésen is ez van, de szerencsére hamar igazodtam.

– Több mint egy éve nem játszott a válogatottban, amelynél időközben a szlovén Gasper Okorn lett a szövetségi kapitány.
– Kezdjük azzal, hogy a Falcónál egy évet együtt dolgoztunk, amit én nagyon élveztem, jó idényem volt. Örültem, hogy ő lett a kapitány, már beszéltem is vele a februári két Európa-bajnoki selejtezőről, az izlandi és a hazai, olaszok elleni meccsről. Remélem, tudok menni, nyitott vagyok mindenre, rendelkezésre állok, ha hívnak.

– A 2022-es Eb-n sem volt ott...
– Nekem elsősorban a klubkosárlabda számít, ám ha tudok, akkor megyek a válogatottba. Nem szeretek nagy szavakkal dobálózni, de az utolsó válogatottbeli meccsemen, amit 2022 novemberében Szombathelyen megnyertünk a csehek ellen, szenzációsan éreztem magam, óriási élmény volt. Nyilván szeretnék hasonlókat átélni, s ha lesz lehetőség, Európa-bajnokságon is szerepelni.