Dávid: a rutin hiányzott

- Jöjjön a bemelegítő kérdés, gyors választ várok! Európa hányadik számú csapatában játszik Dávid Kornél?
- A másodikban - vágta rá a vasárnap esti, moszkvai Euroliga-döntőben ezüstérmet szerző magyar center.
- Lehetne a Tau Cerámica a legjobb is?
- Ha kicsit tapasztaltabb lenne a csapatunk, akkor igen.

- Miben volt jobb a Maccabi?
- Rutinban. Az izraeliek többször játszottak ilyen légkörben, sokkal kevésbé hat bénítóan rájuk az a fajta hangulat, amely csak a Final Fourban tapasztalható. Esztendeje hazai környezetben élték át, milyen érzés a csúcsra kerülni, és most Moszkvában is otthon érezhették magukat. Félelmetes, hogy hatezernél is több szurkoló kísérte el őket. No és azt sem szabad elfelejteni, hogy a tel-aviviaknak van egy zseniális irányítójuk, és úgy látszik, ők sokkal jobban fel tudtak készülni Macijauskasból, a mi legnagyobb klasszisunkból, mint mi Jasikeviciusból.

- Hát igen, az utóbbi kiütéssel nyerte meg a litván különcsatát.
- Így van, és azt sem szabad elfelejteni, hogy a Maccabi éppen úgy kezdett a döntőben, mint mi a CSZKA elleni elődöntőben.

- Kíváncsi lennék, tíz meccsből hányszor vernék meg az izraelieket.
- A Maccabi nagyon erős - csapatként. Érdekes módon a CSZKA-t szerintem sokkal jobb játékosok alkotják, az Euroligát mégis a Tel-Aviv nyerte meg, mert együttesként a legjobban működik.

- Szóval akkor hányszor tudnák legyőzni őket?
- Ötször biztosan.

- Szemben a Magyarországon szereplő kosarasokkal, önnek nem újdonság ennyi szurkoló előtt játszani, hiszen Vitóriában majdhogynem garantálva van a tízezer szurkoló, de azért egy Euroliga négyes döntő mégis más. A hangulatát tekintve milyen volt a moszkvai két meccs?
- Különleges. Nagy show volt. Hasonló a Spanyol Kupa is, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy itt a kontinens legjobbjai játszanak. De visszatérve a döntőre: meggyőződésem, hogy a bronzmeccs kétszeri hosszabbítása, majd a gyűrűszaggatás miatti kényszerszünet is a Maccabi malmára hajtotta a vizet, pontosan amiatt, amit már említettem, hogy a riválisunk rutinosabb volt.

- Csodás érzés lehet, hogy több mint félezer spanyol kizárólag önök miatt utazta át Európát.
- Sokat számított, hogy eljöttek a szurkolóink, és az is, ahogy fogadták a vereséget. Hétfő hajnali hat órakor értünk haza Vitóriába, ahol több százan vártak bennünket. Megjegyzem, akkortájt már tudtuk értékelni a második helyet.

- A karrierje csúcspontja ez az eredmény?
- Ami az európai pályafutásomat illeti, mindenképpen. Ôszinte leszek, nem gondoltam volna, hogy valaha is Euroliga-döntőt fogok játszani.

- Mit gondol, lesz még rá módja?
- Fogalmam sincs, hogy alakul a jövő. Tavaly hajszálnyival maradtunk le a négyes döntőről, az idén finálét játszhattunk, jövőre talán meg is szerezzük a trófeát.

- A szigoráról híres edzőjük, Dusko Ivanovics hogyan fogadta a második helyet?
- Pozitívan. Kezet fogott mindenkivel, és átölelt bennünket, persze azért megjegyezte, nem voltunk elég türelmesek, bizonyos szituációkban nem döntöttünk jól, ezért veszítettünk.

- Nem is ő lett volna, ha nem osztja ki önöket…
- Á, ez semmi nem volt az elődöntő utáni látogatásához képest. Amikor belépett, tomboltunk az öltözőben, elmondhatatlanul boldogok voltunk, mire Dusko faarccal megjegyezte: ezzel a játékkal a döntőben nem megyünk semmire. Komolyan mondom, egyetlen jó szava sem volt, pedig hát néhány perccel korábban Moszkvában vertük meg a megállíthatatlannak hitt CSZKA-t.

- Ivanovics már csak ilyen. Gyanítom, hétfőtől már csak az új célok érdeklik.
- Így van, és ezek a tervek roppant merészek. Meg kell nyernünk a spanyol bajnokságot. Két meccsünk van vissza az alapszakaszból, amelynek megnyerésére jó esélyünk van, hiszen pillanatnyilag miénk az első hely.

- Végezetül beszéljünk kicsit a válogatottról, már csak azért is, mert jó esetben - az Európa-bajnoki pótselejtezőben - a nemzeti csapattal vághat vissza a leggyorsabban az izraelieknek. Feltéve persze, ha jön…
- Beszélnem kell még az új szövetségi kapitánnyal, Meszlényi Róberttel, és aztán meglátjuk, mi lesz. Annyi bizonyos, jó lenne revánsot venni Bursteinéken. ---- Dávid Kornél a harmadik magyar férfi kosárlabdázó, aki eljutott valamely európai kupasorozat döntőjébe, ám elődeihez hasonlóan neki sem sikerült magasba emelnie a serleget. A sort Gulyás Róbert nyitotta, aki még a francia Chalon-sur-Saone tagjaként lépett pályára Varsóban a Saporta-kupa 2001-es fináléjában. A meccset a görög Maruszi nyerte meg 74-72-re. Két évvel később Báder Márton a szlovén Krka Novo Mestóval menetelt el egészen az aranycsatáig az ULEB-kupában, ám az oda-visszavágós rendszerben mindkétszer a spanyol Pamesa Valencia volt a jobb. Úgy tetszik, ha páratlan esztendő, akkor magyar finalista - ám a páratlan eredmény (no nem mintha döntőt játszani olyan pocsék volna…) egyelőre várat magára. ---- Szombat este elegáns gála keretében hirdették ki Moszkvában az évad legjobbjait az Euroligában. A választáson - akárcsak vasárnap a pályán - tarolt a Maccabi Tel-Aviv, hiszen az izraeliek három kosarast is delegáltak az idény csapatába. A legjobb karmester a litvánok Európa-bajnoka, a döntő legértékesebb kosarasának is megválasztott Sarunas Jasikevicius lett, aki papíron maga mellett tudhatja Arvydas Macijauskast, a Tau Cerámica hátvédjét. Bedobóposzton nem volt vitás, hogy a szezon legjobbja, Anthony Parker (Maccabi) a kiválasztott, míg a centersort a moszkvai David Andersen és az ugyancsak a Tel-Avivot képviselő, horvát Nikola Vujcic alkotja.