Itt van Amerika
SIMON JÓZSEF 2019.07.08 12:41

Vélhetően a hiánya mutatja majd meg, mekkora klasszis volt

A sportág klasszisai közé tartozott a profi karrierjét 25 évnyi kézilabdázás után 2019. június 2-án, 38 esztendősen lezáró Nagy László, aki vérbeli csapatkapitány volt Veszprémben és a válogatottban. A Nemzeti Sport szombati, Hosszabbítás című mellékletében írt sorozatunk utolsó részében a visszavonulása körülményeit boncolgatjuk.

Nagy László 2019 tavaszán a bajnokság megnyerésével, érzéseit sem titkolva búcsúzott el a Veszprém csapatától (Fotó: Koncz György)

 

Derűs és borús napok egyaránt adódtak Nagy László karrierjében és magánéletében 2000 és 2012 között Barcelonában, meg aztán a hazatérését követően Veszprémben, ám a legsúlyosabb gondokon is átverekedte magát a család. A fontos kérdéseket mindig megbeszéli a szűk családi tanács, vagyis a családfő, a felesége, Fazekas Erika, és amibe lehet, bevonják kislányukat, a kamaszodó Deborát is.

 
1. RÉSZ: Már a babakocsiban eldöntötte, nem kosárlabdázó lesz belőle
2. RÉSZ: A zöldfülűként érkező magyar srácból a Barcelona csapatkapitánya lett
3. RÉSZ: Cimbalmozott az idegeinken, aztán három év után visszatért

A hazatérés ötlete és erről a döntés nem volt könnyű, és ezen – miként Erika visszaemlékezik rá – nem keveset rágódtak, persze még kedvenc városukban, Barcelonában, amelyhez azóta is ezer szállal kötődnek.

„Kétezertizenkettő januárjában és februárjában hatalmas volt a forgalmunk, ajánlatokkal kereste a férjemet szinte a fél világ, pedig még másfél éves szerződése volt – mondta a családot összefogó Erika, a sporton kívül minden „egyéb dolog” kézben tartója és intézője, vagyis a háttérről gondoskodó nő, aki nélkül, mint tudjuk, nincs sikeres férfi. – A Barcelona azt fontolgatta, hogy megtartja Lacit a szerződése lejárta után is, ám a férjem játszani akart, a kézilabdával akarta keresni a kenyerét. Mérlegre tettük az életünket, számba vettük, mi lehet jó, mi lehet rossz a változtatásban a lányunknak, Deborának, és persze nekünk. Az idő gyorsan szaladt, augusztusra azonban megérett a döntés: Veszprém. Ebben hatalmas szerepük volt az akkori veszprémi vezetőknek, akik ragaszkodtak Laci szerződtetéséhez.”

Itt meg kell állni egy szóra, mert Nagy László esetében is erősen keveredtek a sport- és az üzleti kérdések. Ez kicsit sem szokatlan vagy meglepő a profik világában, hiszen a klubok, a menedzserek – és persze maguk a játékosok is – üzleti alapon is gondolkodnak amellett, hogy a sportot, a játékot mint értékhordozót szintén rendkívül fontosnak tartják. Ezért Nagy László esetében is az volt a kérdés, hogy a balkezes átlövő, a Barca csapatkapitánya – aki csiszolt gyémánt, közönségkedvenc volt a katalán gárda rengeteg fényes csillaga között –, miként és mennyi ideig maradhatna a klubban, illetve hogyan lehetséges az elengedése, ha netán az érdekek nem azonosak a közös folytatás kérdésében.

És ezen a ponton kellett a családi közös gondolkodás és az együttes döntéshozatal. Ekkor már 2012 késő nyarát írtuk.

Fotó: Török Attila

 

„A kivásárlásába végül a Barca is belement – folytatta Fazekas Erika. – Mert különben Laci egy év múlva ingyen távozik. Pakoltunk, költöztünk, és nem tudom elmondani, milyen érzések kavarogtak bennünk, a kislányunk érzéseiről nem kis beszélve… Debora még nagyon kislány volt, és csak akkor jött rá, mi is történt, amikor hazaértünk és már elkezdtük itthon élni a hétköznapokat. Őrületesen nagy volt és hirtelen jött a kontraszt a barcelonai és a magyarországi életünk, életvitelünk között. Eleinte minden, de minden másként, csikorgósabban működött, mint amit megszoktunk, amit szerettünk, amiben otthonosan, kényelmesen mozogtunk. A gyerek iskolája miatt Budapesten alakítottuk ki új otthonunkat, így Laci ingázott Veszprém és a főváros között, de többet volt a csapatnál. Mégis átvészeltük ezt a cudar időszakot, mert mindketten jól megedződtünk, rugalmasak, találékonyak lettünk a külföldi éveink alatt. Úgy is fogalmazhatnék, mi Barcelonában együtt váltunk felnőtté. Imádtuk és imádjuk továbbra is azt a csodálatos várost. A kézilabda mellett ma is rengeteg családi és baráti szál köt oda bennünket.”

Hasonlóan érez Veszprém iránt is Nagy László, aki nem vándormadár – a szegedi évek után Barcelonában 12, Veszprémben 7 évet töltött, és a magyar klubnál képzeli el a jövőjét is mint az egyesület egyik szakmai vezetője. Ezt azért teheti meg, mert a Telekom Veszprémben kialakult a gyakorlat, hogy a legjobbakat, akik a legtöbbet tették a csapat sikereiért a pályán, karrierjük befejezése után felkérik, segítsék továbbra is a gárdát, a vezetőséget.

Nagy Lászlónál többet pedig nem sokan tettek játékosként a magyar rekordbajnokért. A bajnoki és a Magyar Kupa-sikerek mellett a Bajnokok Ligájában háromszor vezette döntőbe az együttest, amelynek csapatkapitányaként a pályán és azon kívül is igazi vezér volt.

„Nem panaszkodhatok, hosszú pályafutásom alatt nagyon sok kiváló kézilabdázóval szerepelhettem egy csapatban: a szerb válogatottban, a Bundesliga-klubjaimban, főleg a Kielben és aztán a Veszprémben – mondta Momir Ilics, a világklasszis balátlövő, aki a 2018–2019-es idény végén Nagy Lászlóval együtt vonult vissza, és hasonlóképpen a magyar bajnok szakmai kötelékében marad. – Mégis mélyebb nyomot hagytak bennem azok az évek, amelyeket Lacival közösen tölthettem. Nem tudok, nem is akarok túlzó szavakat találni, de az biztos, hogy a sportágunk kivételes egyéniségei közé tartozik. Ha azt mondom, karizmatikus egyéniség, akkor elég jól jellemeztem. Hogy a barátomnak is mondhatom, az már csak ráadás. De nem is tudom, ki az, aki nem állt hozzá igen közel. Vérbeli csapatkapitányként tartotta bennünk a lelket, amikor a BL-döntőkben veszprémiként sajnos nem érhettünk a csúcsra. Ilyenkor – ez pszichológiailag nagyon érdekes – sem neki, sem nekem nem az jutott az eszünkbe, hogy mi már tudjuk, milyen érzés magasba emelni a BL-trófeát. Az idén harmadszor lett volna erre lehetőségünk, elszalasztottuk. Még jó, hogy kiváló gárdát hagytunk magunk mögött, amely jövőre talán felér a csúcsra.”

Hogy Veszprémben Momir Ilics és Nagy László is ezen lesz „edzőtanoncként” és sportigazgatóként, efelől nem lehet kétség.

Búcsú Momir Ilics (balra), Mikler Roland, Iman Jamali és René Toft Hansen társaságában (Fotó: Dömötör Csaba)

 

Hogy vezére volt a válogatottnak is, erről vélhetően a hiánya győz meg bennünket. Hiszen 209-szer öltötte magára a címeres mezt, amelyben mindig motiváltan, társait is magával ragadva játszott.

„Már félig-meddig elköszöntünk a válogatottságtól kétezertizenhétben, de egy évre rá Lacit és engem is felkértek, hogy a szlovénok elleni világbajnoki selejtezőre térjünk vissza – idézte fel az emlékeit Ilyés Ferenc, a válogatott korábbi balátlövője, a Tatabánya egyik legjobbja. – Egyikünket sem olyan fából faragták, hogy erre nemet mondjunk, és sikerült is hozzátennünk valamicskét a csapatjátékhoz, főleg a védekezéshez. Nem mi voltunk az esélyesek, mégis kijutottunk a vébére. Közben Csoknyai Istvánt és Vladan Maticsot, a klubedzőmet nevezték ki szövetségi kapitánynak, és ők is számítottak ránk januárban. Sajnos csak a tizedikek lettünk a világbajnokságon, vagyis távol kerültünk Tokiótól, de halvány remény azért még maradt, hogy csapatunk bejusson a jövő tavaszi olimpiai selejtező mezőnyébe. De ott már biztosan nélkülünk játszana a csapat, amelynek nem lesz könnyű áthidalnia Nagy László hiányát. Még szerencse, hogy a szövetség alelnökeként ott marad a keret körül.”

Még szerencse!

KIHÍVÁSOK SOKASÁGA
 Megható pillanat volt, amikor Nagy László bejelentette a Telekom budapesti székházában, a névadó szponzor vezetői, valamint a kézilabdaklub irányítói jelenlétében a visszavonulását. Elcsuklott a hangja, könnyes lett a szeme, és persze a közönség soraiban az édesanyja, a felesége, de még a testvére, Levente is nagyokat nyelve sóhajtott.
„Mit mondhatnék erről? Nagyon nehéz pillanat volt, az elhatározást is nehezen hoztam meg tavaly ősszel. Ugyanakkor azt éreztem már akkor is, hogy ennyi elég volt, nem szabad tovább feszíteni a húrt, nem érdemes sokkal tovább terhelni a szervezetemet. Az idény összes nagy feladatára, a világbajnokságra, a Bajnokok Ligája-végjátékra, a bajnoki döntőre igyekeztem elérni a lehető legjobb formámat. Ha visszagondolok, borzalmasan súlyos sérülés, például keresztszalag-szakadás nem hátráltatta a huszonöt éves karrieremet, igaz, a kezemet többször is meg kellett műteni. A legjobb orvosok foglalkoztak velem Barcelonában és itthon is, a rehabilitációmat pedig mindig fegyelmezetten végeztem, így a lehető leghamarabb vissza tudtam térni. Betöltöttem a harmincnyolcat, rengeteget kaptam a sporttól, és úgy érzem, itt az ideje, hogy ezt megháláljam, mostantól én tegyek minél többet a kézilabdáért, pontosabban a magyar kézilabdáért. Boldoggá tesz, hogy ebben máris érzem a szövetség, a klubom, a családom és a barátaim támogatását. Nélkülük nem sikerülne.”

 

VILÁGVERSENYEI 
1997 ifi Eb 3.
1998 junior Eb 3.
1999 ifi Eb 1.
1999 vb 11.
2000 junior Eb 6.
2001 junior-vb 4.
2003 vb 6.
2004 Eb 9.
2004 olimpia 4.
2006 Eb 13.
2007 vb 9.
2008 Eb 8.
2009 vb 6.
2012 olimpia 4.
2013 vb 8.
2016 Eb 12.
2017 vb 7.
2019 vb 10.

 

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Hosszabbítás 2019. július 6-i lapszámában jelent meg.)

2019.07.21 16:54:04

Kézilabda HATÁR DÁVID

A hazai rendezésű kontinensviadalt hibátlan mérleggel nyerte meg Golovin Vlagyimir csapata.

2019.07.19 17:32:31

Kézilabda M. Á.

Junior női kézilabdázóink fordulatos mérkőzésen harcolták ki a fináléba jutást Győrben.

2019.07.13 21:43:32

Kézilabda BALLAI ATTILA

ALAPVONAL. Valóban csupán karnyújtás a végtelen? Vagy a gyémánt még csiszolatlan, és pusztán a szerencsés napállásnak köszönhetően esett rá egyszer, talán egyetlenegyszer éppen úgy a fény, hogy teljes pompájában ragyogott?

2019.07.10 23:51:02

Kézilabda SIMON JÓZSEF

NS-VÉLEMÉNY. A célkereszt az én mellemen lesz.

2019.07.05 18:43:29

Kézilabda SIMON JÓZSEF

Nagy László vérbeli, társait magával ragadó csapatkapitány volt Veszprémben és a válogatottban.