(Rá)érzés – Nagy Péter jegyzete

Sokan gondolták úgy, hogy a magyar férfi kézilabda-válogatott továbbjutási esélyei már az Oroszország elleni nyitó mérkőzés előtt elszálltak az Európa-bajnokságon – Gulyás István szövetségi kapitány nem tartozott közéjük.

A fejemben pontosan él az interjú, amelyet júliusi kinevezése után készítettem vele. Gulyás – mint mostanra kiderült – már akkor ráérzett bizonyos dolgokra. Ott van például a két évvel ezelőtti horvátországi Eb-n a nemzeti együttesbe berobbanó Máthé Dominik, akivel kapcsolatban a szakember azt mondta, a Veszprém helyett inkább külföldön folytatja a pályafutását. Neki lett igaza, Máthé nemrégiben a Bajnokok Ligája-résztvevő norvég együttesbe, az Elverumba igazolt…

Sokan lemondóan legyintettek, amikor Juhász Ádám után Lékai Mátét is elveszítettük irányítóposzton. Azt csak halkan jegyzem meg, a kapitány már akkor „megsúgta”: lesz egy srác, egy titkos fegyver Malmőben, akire érdemes lesz odafigyelni. Mondom ezt most, amikor a dánok elleni döntetlen során a saját szemünkkel láthattuk, hogy a nemzetközi porondon tapasztalatlan balátlövő, Nagy Bence irányítóként is erőssége az Eb-n eddig erőn felül teljesítő magyar válogatottnak. Önök szerint fél éve kire gondolt a mester?

Számomra lenyűgöző az is, ahogy tudatosan „elaltattak” minket, mindenkit, miután a férfiválogatott minden tagjába ugyanazt sulykolták hónapokon át: „fiatalok vagyunk, nincs teher rajtunk, nincs vesztenivalónk”… Nehéz elképzelni, hogy Gulyás vagy a világ egykor legjobb játékosaként számontartott spanyol Chema Rodríguez másodedző, esetleg az utóbbi tizenöt-húsz év legjobb magyar kézilabdázójaként tavaly visszavonuló, de a stábban csapatmenedzserként a kispadon helyet foglaló Nagy László ne akarna nyerni.

Úgy látszik, ezzel nemcsak minket, de az ellenfeleket is sikerült meglepni.