Ortega volt, hogy azt hitte, a fejét veszik

– Milyen szezonja volt az MKB Veszprémnek?
– Izgalmas. És fárasztó – mosolygott Carlos Antonio Ortega, az MKB Veszprém férfi kézilabdacsapatának spanyol vezetőedzője, akinek együttese magyar bajnok és kupagyőztes lett, de a Bajnokok Ligája négyes döntőjéről épphogy lemaradt. – Sok öröm, néhány nagy győzelem, csodálatos pillanat, de maradéktalanul nem lehetünk elégedettek. A nagyon erős Szegeddel szemben megvédtük két hazai elsőségünket, beépítettünk a csapatba néhány új játékost, és csak egy hajszállal maradtunk le a négy közé jutásról. Szerintem az összkép egyértelműen pozitív.

– És milyen idénye volt Carlos Ortegának?
– Izgalmas. És fárasztó. Egy edzőnek olyan szezonja van, amilyen a csapatának. Boldog voltam, amikor a legerősebb BL-csoportot úgy nyertük meg, hogy egy héten belül megvertük a tavalyi döntő két résztvevőjét, de nem felejtettem el azt sem, amit a Celje elleni hazai nyitó meccsünk előtt éreztem. Életem első veszprémi BL-mérkőzésére készültem Európa egyik legigényesebb szurkolótábora előtt, és a találkozó előtti két edzésen a játékosok úgy védekeztek, mint akik még sosem látták egymást előtte. Nem tagadom, eszembe jutott, hogy a fejemet veszik a város főterén. Szóval úgy érzem, az a legnagyobb siker, hogy sikerült a közvetlen elithez felnőnünk védekezésben, de közben követtem el hibákat is.

– Például?
– Nemcsak a játékosaimmal, magammal szemben is igyekszem mindig kritikus lenni. A Kiel elleni meccs után sem a játékvezetői ítéletek miatt forgolódtam éjszaka, hanem mert túl korán kikértem a második időmet, és mert rosszul döntöttem Nagy Laci pihentetésével kapcsolatban. Kielben nem jól szállt be a játékba Laluska Balázs, és a visszavágón nem mertem beküldeni, pedig Lacinak nagyon kellett volna öt perc a padon. Már bánom.

– A Kiel elleni párharc nem a padon ment el. Hanem min?
– Az első meccs utolsó tíz percén. A hajrában háromszor két percig voltunk emberhátrányban, így nem tudtuk az addig jól működő öt plusz egyet védekezni, ráadásul ez rengeteget kivett az egyébként is fáradt játékosokból. A legfájóbb a Császár Gáborra ráfújt két perc volt, akkor azt hittem, szétrobban a fejem a kispadon. De a játékvezető olyan, mint maga a sorsolás: nincs rá befolyásod, csak reménykedhetsz, hogy jól alakul. Szerintem a bírózás nem visz előre, inkább azzal érdemes foglalkozunk, amit mi jobban csinálhattunk volna. A szélről kihagyott ziccereink is meccsben tartották a Kielt, vékonyak voltunk balátlövőből is. Számtalan tényezőt ki lehetne emelni, de emlékezzünk inkább arra, hogy a csoportmeccsen legyőztük és megelőztük őket, és a negyeddöntő két meccsén is nagyszerűen helytálltunk.

– Ez szép, de jövőre kimondva-kimondatlanul alighanem elvárás lesz a négyes döntő.
– Semmi értelme ilyen elvárást támasztani, annak csak az a következménye, hogy a játékosokon megnő a nyomás. Az élsportban semmit sem lehet garantálni, mert ha így lenne, mindig a legjobb nyerne, és unalmas lenne az egész. A Hamburg valószínűleg nem a világ legjobb csapata, de a múlt hétvégén az volt, és ezt rengeteg tudatos, valamint egy sor véletlenszerű tényezőnek köszönheti. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne került volna jó helyre a BL-trófea, nagyszerűen kézilabdázott a HSV, megérdemelten győzött.

– Milyen szezonja lesz jövőre az MKB Veszprémnek és Carlos Ortegának?
– Izgalmas. És fárasztó…

A teljes interjút elolvashatja a hatosfal.blog.nepsport.hu oldalon.