Kézenfekvő – Deák Zsigmond jegyzete

Érdekes kifejezés a sportdiplomáciai siker, azt jelzi, hogy nem a pályán, a küzdőtéren érték-értük el, hanem a zöldasztal mellett. Belefér sok minden a versenyrendezés elnyerésétől egy vezetői-tisztségviselői poszt betöltéséig, előbbinél a hazai pálya előnyét szoktuk emlegetni, utóbbi főképp pontozásos sportágak esetén lehet hasznos. No persze csak akkor, ha az illető sportdiplomata nem kizárólag a maga pecsenyéjét sütögetné a magas polcra felkapaszkodva, hanem lehetőség szerint legalább azt eléri pozíciójával, háttérmunkájával, hogy honfitársai ne kerüljenek hátrányba.

A házigazdaság elnyerése viszont nálam szinte minden esetben kalapdobálásos örömmel jár, de azt hiszem, ez egy sportújságírónál érthető. Szép is lenne, ha agitálnék magam, a hivatásom ellen, pedig biz' Isten tapasztaltam hasonlót, természetesen politikai indíttatásból. Abszolút annak vagyok a híve, hogy a racionalitás bújjon meg a rendezés mögött, azt hozzuk ide, ami gazdasági, társadalmi, lelki haszonnal, töltekezéssel jár, s úgy vélem, a 2024-es női kézilabda Európa-bajnokság épp ilyen. Hogy egy időben közeli tapasztalatomat említsem, a férfiak mostani váratlanul jól induló Eb-szereplése nagyságrendekkel növelte az eseményt közvetítő Sport Televízió nézettségét, s hasonlóképp a Nemzeti Sport példányszámát, online szekciónk, Facebook-oldalunk olvasottságát. Mi lett volna, ha itthon történik mindez? Közkedvelt, „futballpótló” sportág, amely érdekli és megmozgatja az embereket, a korábbi világversenyek, valamint a női Bajnokok Ligája négyes döntőjének sikeres hazai megrendezése, népszerűsége a bizonyíték. Ráadásul a négy év múlva esedékes kontinenstornát nem csak úgy utánunk dobták, hanem erős pályázókat kellett hozzá megelőzni.

Még mielőtt rágcsálni kezdené valaki a politikai gumicsontot a várható túlárazott infrastrukturális beruházásokról, új létesítményt sem kell felhúzni, hiszen a debreceni Főnix Csarnok 2002 óta áll, él és virul (jelenleg épp a short track Eb magyar sztárjai száguldoznak benne), a 2022-es férfi kézilabda kontinensviadalra meg már elkészül a budapesti komplexum. S mi más lehetne a feladat, mint folyamatosan megtölteni emberrel és tartalommal? Ausztria és Svájc megbízható partnernek tűnik, a költségek megoszlanak, mégis mi vagyunk a „főrendezők” a legfontosabb helyosztókkal. A mostani sportdiplomáciai sikert már a sportszakmainak kell követnie 2024 decemberében, mert örök szabály, hogy nincs az a színvonalas hazai rendezés, amely pótolhatná a mieink eredményességét. Ám a korosztályos világversenyeket nyerő ifjú kézis hölgyek szűk öt év múlva, erejük teljében erre is képesek lehetnek.