Hajdu János: Én egy kedves vendég vagyok itt, nem a háziúr

– Az első három csoportmeccsről: „A felkészüléssel kell kezdeni: nagyon kevés volt rá az idő, talán tizenöt nap állt rendelkezésre. Komoly nemzetközi meccset nem játszottunk, így tudtam, hogy a csoportkör első három találkozóján kell építkezni. Kötelező győzelmet jelentettek, de nem volt könnyű dolgunk, akadtak gondjaink, hiszen az előbb említett okból ekkor próbálgattunk különböző megoldásokat. Majdnem minden meccsen 14-15 ember játszott, biztos voltam benne, hogy ha akadozva is, de behúzzuk ezeket a találkozókat. Az ausztrálok elleni meccs lóg ki egy kicsit, az inkább futóedzés volt."

– Zácsik Szandra benevezéséről: „A román meccsen voltak jó momentumai, de utána beleszürkült, ennél sokkal jobb játékos, sokkal többet tud adni a csapatnak. Az az ő formája, amit a horvátok ellen játszott a Provident-kupán, vagy amit a román meccs első részében. Neki ezt kellene a mérkőzések nagy részében hoznia."

– Átállás a csoportrangadókra: „A lányok készültek erre, tudták, hogy előbb bele kell rázódni, össze kell állni. Az eleje arról szólt, hogy tétmeccsen gyakoroltunk, a román találkozónak viszont már az ellenfélválasztás szempontjából komoly jelentősége volt. Sajnos a végére nem tudtuk megtartani azt az előnyt, amit kiharcoltunk. Támadásban voltak gondjaink, a védekezésünk már elkezdett működni. A németek ellen a támadásunk már jobb lett, a védekezésünk sem volt rossz, de még mindig lehet rajta javítani. Erre mondtam, hogy a vereség felért egy győzelemmel: tartást adott, hogy egy nagyon jó válogatottat majdnem megvertünk, nem csak rajtunk múlott, hogy nem sikerült. A végjátékban elég sok nehézség akadt, amit nem tudtunk legyőzni."

– A tartalékok formában tartásáról: „Ezek a játékosok komoly bajnokságban, BL-csapatban kézilabdáznak, európai kupákban induló csapatokban szerepelnek, ahol hetente vár rájuk egy-két meccs. Szerintem ez a vérükben van, nem lehet gond a vb közben való beszállással."

– Amiben javulni kell: „A csapatnak az értéke maga a csapat. Nem arról szól, hogy van három-négy egyéniség, aki megnyeri a meccseket, még ha Görbicz jó formában is van, energikus, de csapatkapitányként ő is azt hirdeti, hogy nem ő a fontos, hanem a csapat. A statisztikában nem sok helyen vagyunk elöl, de csapatként oda kerülhetünk. Sajnos nem tudtunk túl sok lerohanást csinálni, pedig ebben jobbak vagyunk. Ugyanakkor a visszarendeződésünk jónak mondható, nem kaptunk sok indításgólt. A ziccerek kihasználására oda kell figyelnünk, elég sokat hagytunk ki. Az indítások mellett a betöréses gólokban is előre kell lépnünk."

– Fókuszban a hatodik meccs: „Már augusztus óta mondom, hogy a hatodik meccsre készülünk, legyen ott bárki az ellenfél. Előtte akármit csinálunk, nem ér semmit. A csoportot meg lehet nyerni öt győzelemmel, ha a hatodik meccsen elbuksz, nem számít semmit. Be lehetett ezért vállalni, hogy úgy forgattuk a csapatot, hogy mindenki harcban maradjon. Ha a játékidőket megnézzük, az is ezt mutatja. Néhány játékos volt kivétel, akiket végig tűzben kellett tartani, nekik muszáj folyamatosan javuló formát mutatniuk. Gondolok Görbiczre, Tomorira, Szekeresre a védekezésben, vagy a kapusokra. Rossz játék után is megvolt mindenkinek a lehetősége a továbbépülésre. Nem kell belehalni egy vereségbe a csoportban. Ezek csak kis csaták, a háború, a hatodik meccs most jön, meg ha sikerrel vesszük, a negyeddöntőben. Ekkor minden a helyére kerülhet. Jogosan nem tetszhet sok embernek, hogy kétszer kikaptunk, de ez egy ilyen rendezési forma, ehhez kell alkalmazkodni."

– A két pihenőnapról: „Nekünk mindenképpen jól jön. Az, hogy másodikak vagy harmadikak vagyunk, nagyon pici a különbség az ellenfél szempontjából. A spanyolok és a lengyelek is jó kis csapat, ha másodikok lettünk volna, sem dőlhetnénk hátra. A lengyelek ellen, ha nincs ott fejben valaki, baj lehet belőle. A spanyolok ellen biztos mindenki százszázalékos motiváltsággal fog küzdeni, ez egy élet-halál harc lesz. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, a nagy csatákra összekapjuk magunkat. Abban bízom, hogy ez a nagy emóció elvezethet minket egy kitűnő együttes ellen."

– A stábon belüli munkamegosztásról: „Bea mindenre figyel a csapatban, a lányok lelkére és különböző apróságokra, együtt él velük, én a nagy dolgokat viszem. Látom és megértem én is a lányokat, de – nehéz ezt pontosan elmagyarázni – én egy kedves vendég vagyok a csapatban, a kevés idő nem teszi lehetővé, hogy a kedves vendég háziúr legyen. KEB-bel kialakult egy szokásrendszer, amit el kell fogadjak, mert ez a csapat megszokott ritmusa. Nem akarok főszereplő lenni és nem is lett volna idő mindent átalakítani az én filozófiám szerint. Ez a játékelemekre és a mindennapi együttélésre is vonatkozik. Nem a saját koncepciómat építem fel, amit végigviszek. Nekem ebből a tizenöt napból, plusz a vb idejéből kellett kihoznom a legtöbbet, nem akartam felrúgni működő dolgokat. Amit én tudtam hozni, az a videós rész, azt a férfi- és juniorválogatottnál megszokott módon csináljuk. Nem okoz nehézséget az alkalmazkodás, de néha nem egyszerű."

Sose egyszerű - „Csak most kezdődik számunkra a vébé”