PAPP BÁLINT 2019.08.13 08:16 Frissítve: 2019.08.13 08:45

Férfi kézi: „Szép korszak volt a szegedi, de teljesen lezártam”

A válogatott jobbátlövő, Balogh Zsolt teljesen lezárta hét szegedi évét, nincs benne rossz érzés, új csapatában szeretné élvezni a játékot és góljaival segítve dobogón tartani a Tatabányát a férfi kézilabda NB I-ben.

Balogh Zsolt (Fotó: tatabanyahandball.hu)

 

– Az ellenfelek lassan kezdhetnek „fázni” a tatabányai jobbszárnytól, ahonnan két válogatott, Ancsin Gábor és ön szórhatja a gólokat a következő idényben?
– Az elmúlt években is erős átlövői voltak a jobb oldalon a Tatabányának, a nyáron távozó Demis Grigoras és Jakov Vrankovic is nagyon jó játékos. De remélem, hogy igaza lesz, és tényleg félnek tőlünk, mert az mindenképpen előny a csapatnak – válaszolta a 30 éves, 55-szörös válogatott, EHF-kupa-győztes jobbátlövő, Balogh Zsolt, aki hét év után elhagyva a Szeged férfi kézilabdacsapatát igazolt át a Tatabányához.

– Feltételezem, könnyebbséget jelent, hogy Ancsin révén a posztján olyan társa van, akit a válogatottból és korábban Szegedről is jól ismer.
– Nagyon örülök, hogy újra együtt játszhatunk. Már tatabányai szerződéseink aláírása előtt a közös menedzserünk is kérdezte, hogy van-e problémánk azzal, ha ismét csapattársak lennénk, és mind a ketten azonnal mondtuk, hogy ez abszolút nem gond, örülnénk, ha mind a kettőnknek sikerülne Tatabányára igazolni. Szóval már előzetesen is egyeztettünk, beszélgettünk egymás között, vártuk, hogy megint egy csapatban legyünk.

– Azzal a gondolattal sikerült már megbarátkoznia, hogy Balogh Zsolt immár tatabányai átlövő?
– Lassan igen, hiszen már edzőmérkőzéseink is voltak, de igazán csak akkor szokom meg, ha beindul a bajnokság, és több meccset is lejátszottam tatabányai színekben. Akkor fog teljesen egybeforrni a nevem a klubbal. Most még kicsit furcsa érzés, de sokat jelent, hogy olyan játékosokkal vagyok egy csapatban, akikkel – akár a válogatottból is korábbról – jó barátok vagyunk, így a beilleszkedéssel sem volt semmi problémám.

– Családias légkörbe csöppent?
– Abszolút így van, családias a hangulat, kiváló a kapcsolat a játékosok között, illetve a játékosok és a vezetők között is. Ez egészséges közeg, megvan az egység, a tatabányai jó gárda, ami már eddig is meglátszott a pályán, és ezután is így lesz.

– Hogyan alakul a felkészülés az új csapatával?
– Nem volt könnyű az eddigi munka. Tudatosan és jól van felépítve a felkészülés, Vladan Matics edző mindig figyel arra, hogy hétvégente kipihenjük a hétköznapi fáradalmakat. Az eddigi edzőmérkőzéseken voltak jobb és rosszabb periódusaink, de ez teljesen normális. A mutatott játéknak nem most kell tökéletesnek lennie, nem is lehet máris az. Összességében elégedett vagyok az eddig alapozással, jó úton járunk.

– Mire lehetnek képesek a következő idényben?
– Jó lehet ez a csapat. Viszont nem mondom azt, hogy olyan hatalmas álmokat kell dédelgetnünk, hogy utolérjük a két nagycsapatot, a Veszprémet és a Szegedet. Le lehet őket győzni, el lehet kapni őket is egy-egy meccsen, de reális célként nem tűzhetjük azt ki magunk elé, hogy bajnoki döntőt akarunk játszani, mert még mindig megvan a különbség a Tatabánya és a két nagy között. Az viszont szép és észszerű kihívás, hogy minél jobban megszorongassuk a veszprémieket és a szegedieket. A legfontosabb viszont az, hogy a bajnoki harmadik helyet stabilan tartsa a csapatunk – ez szerintem lényegesebb, mint az, hogy a nagycsapatok ellen hozzunk bravúrpontokat. Ha az úgymond „kisebb” együttesek ellen nem bukunk, akkor még előrébb léphetünk eredményességben.

– Magától mit vár a következő idényben?
– Szeretnék úgy játszani, ahogy – leszámítva az előző idényt, amikor kevesebb játéklehetőséget kaptam – a Szegedben teljesítettem az elmúlt években. Szeretném élvezni a játékot és a legjobb tudásom szerint segíteni a csapatnak.

– A szegedi korszakát teljesen lezárta?
– Igen. Már elköltöztünk a családdal, nagyon jól érezzük magunkat Tatabányán, ahol szintén otthonra találtunk. Minden rendben.

– Akkor nem maradt rossz szájíz önben a szegedi búcsú után?
– Abszolút nem. Szép korszak volt a szegedi, de teljes mértékig le tudtam magamban zárni. Úgy érzem, a váltás éppen optimális időben történt a pályafutásomban. Kihoztam a maximumot a hét szegedi évemből, nem akartam, hogy úgy emlékezzenek rám, mint aki a végén már többnyire a kispadon ücsörög.

BALOGH-GÓLOK AZ NB I-BEN AZ ELMÚLT ÖT IDÉNYBEN 
IDÉNY MECCS/GÓL
2014–2015 32/135
2015–2016 25/62
2016–2017 27/113
2017–2018 24/79
2018–2019 19/52

 

2020.08.06 09:33:11

Kézilabda VINCZE SZABOLCS

„Kaptam egy-két ajánlatot, de nem akartam folytatni, ha nem játszhatok a legmagasabb szinten.”

2020.07.31 16:46:26

Kézilabda NEDELYKOV TAMÁS, PAPP BÁLINT

INTERJÚ. Szélsőként mindig a biztosra ment • Nehezen dolgozta volna fel, hogy csak a padon ücsörög az ETO-ban.

2020.07.19 21:31:36

Kézilabda BALLAI ATTILA

ALAPVONAL. Az utóbbi évtizedek profi hajszájában egyre jobban eluralkodott és nyomasztóvá vált az események sodra és az eredmények kényszere, most ezek híján kezdjük újra felfedezni az idő és figyelem hiányában már egészen háttérbe szoruló nőket és férfiakat.

2020.07.13 18:45:20

Kézilabda PAPP BÁLINT

A három érkező mozdulataiból sugárzik, megtiszteltetésnek veszi, hogy Győrben játszhat.