Férfi kézi Eb: „A szereplés nem igazolta a kapitányi döntéseket”

„Többet vártunk, és az előzetes eredmények ezt is igazolták, hiszen a selejtezőket nagyon jól vette a válogatott, százszázalékos teljesítménnyel – mondta Marczinka Zoltán. – Sőt, felszínre kerültek olyan fiatal játékosok is, és azt mondtuk, hogy nemcsak a cél reális, hanem már egy korszakváltás is elkezdődhetett a válogatottnál.”„Többet vártunk, és az előzetes eredmények ezt is igazolták, hiszen a selejtezőket nagyon jól vette a válogatott, százszázalékos teljesítménnyel – mondta Marczinka Zoltán. – Sőt, felszínre kerültek olyan fiatal játékosok is, és azt mondtuk, hogy nemcsak a cél reális, hanem már egy korszakváltás is elkezdődhetett a válogatottnál.”

Marczinka a válogatott összeállításáról is beszélt, elmondta, hogy természetesen az elnökség hagyja jóvá az utazó kereteket, de a szokásjog az, és nemcsak a kézilabdában, hogy a szövetségi kapitányok szabad kezet kapnak a keret kialakításában.

„Már a csapatkijelölésnél is voltak bizonyos felhangok, és ez jogos, igazság szerint riasztó csengő lehetett volna mindannyiunk számára, hiszen olyan nevek maradtak ki a keretből, akik annak idején sokat tettek a válogatottért. Mindenki bízott abban, hogy Talant Dujsebajev a saját bőrére meghozza ezeket a nagyon fontos döntéseket, és nyilván mindenki egy kicsit bízott abban, hogy a nagyszerű személyisége, illetve a játékosként, edzőként elért eredményei és az Eb-selejtezős játék miatt realizálódni fog ez az óriási optimizmus. Ilyenkor nagyon nehéz egy kapitánynak azt mondani, hogy márpedig ezt a játékost igenis tedd be, a másikat pedig vedd ki.”

„Ideálisnak tűnt, hogy a válogatott egyik segédedzője Spanyolországban játszott, jelentős játéktapasztalattal rendelkezik, a másik pedig szintén jól beszéli a spanyol nyelvet, és korábban szintén válogatott játékos volt. Úgy gondoltuk, hogy ez a szakmai grémium valamilyen szinten tudja befolyásolni Dujsebajevet a döntéshozatalban. Úgy látszik, hogy vagy ők is ebbe az irányba mentek el, vagy az edző személyisége valójában blokkoló tényező volt. Az elnökség által meghallgattatott beszámolóban a kapitány óriási önbizalommal és teljes mellszélességgel kiállt azon játékosok mellett, akiket ő kiválasztott. Az utolsó pillanatokban nem nagyon van lehetőség arra, hogy valakit bekönyörögjön, bekérjen a keretbe. Ezt így kellett elfogadnunk. Hogy ez jó döntés volt, vagy nem, az az elnökség jövő heti ülésén szóba fog kerülni.”

„A bizonytalanság tapintható. A józan kézilabdás közvéleménynek elég markáns véleménye van erről, és sokan szakértő véleménnyel állnak elő – válaszolta Marczinka arra a kérdésre, a szövetség teljes mellszélességgel ki tud-e állni Talant Dujsebajev mellett. – Ezeket nyilván meg kell hallgatni, most már ki lehet tenni az asztalra. Egy világverseny előtt, tények ismerete nélkül viszonylag nehéz, világverseny után, a tények tudatában, azokat elemezve, azokat pozitív vagy negatív sorba állítva már bizonyos következtetéseket le lehet vonni. És igen, ezek mellett nem lehet elmenni, a válogatott szereplése nem igazolta a szövetségi kapitány döntését nagyon sok tekintetben.”

„Dujsebajev kapitány egy nyolc-tíz éven át sikeres válogatottat vett át, ahol nem volt indokolt ilyen szinten felforgatni a játékoskeretet, nem volt indokolt ilyen szinten megbontani azt a játékkultúrát, játékstílust, amiben a játékosok felnőttek, utánpótláskoruktól kezdve ebben élnek, és egy bizonytalansági tényezőt okozott ez többek között. Úgy gondolom, hogy egy edző tevékenysége nem csak abban rejlik, hogy a saját edzői hitvallását, mentalitását átplántálja a csapatra, hanem esetenként a csapathoz tudni kell igazodni, esetleg azokat a játékstílusokat, berögzött és tényleg készségszintre kifejlesztett játékkapcsolatokat, ami egy adott kézilabda-kultúrát jellemez, azt inkább adaptálni kell a válogatottba. Ebben, szintén úgy láttam, hogy nem történt előrelépés, ez a mindenáron a saját edzői filozófiát, ideológiát átvivő stílus ebben az esetben nem vált valóra.”