Egygólos veszprémi vereség Hamburgban

A Veszprém kemény, de sportszerű csatában kapott ki Hamburgban (Fotó: Czerkl Gábor, NS-archív)

A nem teljesen egészséges Eklemovics Nikola társaival együtt kifutott a kezdéshez, így egyedül Dejan Perics volt a veszprémiek hiányzója. A kapuban természetesen Fazekas Nándor kezdett, a mérkőzést spanyol bírópáros vezette. Az első támadás lehetősége a házigazdáké volt.

1. FÉLIDŐ

Nagy taktikai csata dúlt a pályán, így nem az iram dominált, hanem a küzdelem és a védekezés. Mindkét csapat higgadtan kereste a biztos lehetőségeket, kevés rizikót vállaltak a felek. Fazekas Nándor volt az első percek veszprémi főszereplője, több bravúrt is bemutatott, mielőtt elindult volna a gólgyártás. Szerencsére a teljesítményéből utána sem vett alább.

A Hamburg 6–5-ös vezetés után újabb két találattal meglépni látszott, de a bátran vállalkozó Mirsad Terzic vezérletével egyenlített a Veszprém. Marko Vujin mezőnyből nem tudta elkapni a fonalat, és a helyére érkező Pérez Carlos sem tudott segíteni. A végén már a többnyire védőfeladatokkal megbízott Laluska Balázs is támadhatott jobbátlövőként.

Szélről hatástalan volt a Veszprém, rendezetlen hazai védelem ellen is csupán néhány támadást vezethetett. Császár Gábor jól irányított, de kapura nem tudott veszélyesen játszani, míg a hazai háló előtt Johannes Bitter is nagyszerűen védett. A szünetben kétgólos volt a hamburgi előny. Az első félidőben döntően a gyors és sok mozgásra épülő kemény, ám kifejezetten sportszerű védekezésé volt a főszerep. Meg a remeklő kapusoké. A Veszprém tartotta a lépést, izgalmasnak, és ami lényegesebb, teljesen nyíltnak ígérkezett a második felvonás. (13–11)

2. FÉLIDŐ

Lendületesebb játékot hozott a második harminc perc, ebben erősen közrejátszott, hogy a fáradó védők koncentrációja kihagyott. Fazekas adós maradt a ziccerek megfogásával, így a bátran vállalkozó, kiválóan átlövő Pascal Hens, valamint a rendre üresbe mozgó Bertrand Gille vezérletével a 41. percre hétgólos előnyhöz jutottak a házigazdák. (21–14) Mocsai Lajos időkéréssel rendezte a sorokat, és megkezdte a felzárkózást a vendégcsapat, ami a világ talán legjobb klubjának otthonában majdnem lehetetlen küldetésnek látszott.

A pihent Nagy Kornél és Gulyás Péter viszont bátran vállalkozott, Fazekas ismét hozta a védéseket, előtte a fal pedig ismét kiválóan dolgozott. Lényegében Hens volt az egyedüli hazai játékos, akit nem sikerült semlegesíteniük. A hajrá így váratlanul nyílt lett a nagyon küzdő Veszprémnek köszönhetően, de a házigazdák rutinja sokat számított, valamint az, hogy a hajrában kétszer is emberhátrányba kerültek a vendégek. (27–26)

A találkozó krónikájához tartozik, hogy pályakarbantartás miatt – feljött a borítás – kétszer is perceken át állt a játék. Azt se felejtsük, hogy a Veszprém jött ki jobban az oda-vissza csatából, miután hazai pályán három góllal (33–30) győzött a német gigász ellen.