Böhn tudja, mi kell ahhoz, hogy egy csapat a csúcsra érjen

– Szárnyal az ETO – ilyen jó az edző?
– Ne vicceljen, érkezésem előtt is jól játszottak a lányok. De valóban, jó hangulatban, önbizalommal telve kézilabdázik a csapat, így aztán én sem panaszkodhatom.

– Visszavett az edzésszámból? Elvégre ezt kérte a magyar edzőktől is.
– Vissza. Csak ötször edzünk közösen, egyébként egyéni erőnléti munkát végeznek a lányok, és hetente felmérjük a fizikai állapotukat. A korábbi tizenegy tréning helyett összesen kilenc-tíz van, de mondom, a közös, labdás gyakorlásokból jóval kevesebb.

– A munkából is engedett?
– Abból nem. Nagyon keményen tudnak dolgozni a játékosok, ráadásul szó nélkül végrehajtanak mindent, ha beiktatok egy pluszvideózást, megbeszélést vagy bármi egyebet – Norvégiában ilyenkor jöttek volna a kifogások, hogy ki miért nem tud maradni. Itt nagyon motivált mindenki.

– A főnökei elégedettek?
– Minden új edző jó edző, de hogy mennyire, azt az eredmények döntik el. Akiről azt mondják, micsoda rendes ember, még ha minden meccsét el is vesztette, nem sokat ér. Engem is azzal mérnek majd, mit érek el a Győrrel – még ha esetleg újfajta módon is érem el. De többek között azért is örülök, hogy az ETO edzője vagyok, mert így a gyakorlatban bizonyíthatom, hogy amit képviselek, amit a válogatottnál is szeretnék meghonosítani, annak van létjogosultsága.

– Túlzás lenne állítani, hogy sikerült erről meggyőznie a magyar edzői kart vagy a közvéleményt.
– A magyar edzők egy része sokkal többet tud nálam arról, hogyan kell felkészíteni egy kézilabdázót, amióta itt vagyok, rengeteget tanultam tőlük. Azt viszont alighanem én tudom, mi kell ahhoz, hogy egy csapat a nemzetközi élmezőnybe kerüljön és ott is maradjon: öt-hat éve a világ legjobbjaival dolgozom, és azt látom, hogy a gyors, erős, hatvan percet végigrohanni tudó csapatoknak, játékosoknak van sikerük. Lehet, hogy később nem így lesz, de most ilyen a kézilabda, és a következő két-három évben alighanem ilyen is marad. Én pedig semmi másért nem dolgozom a nap huszonnégy órájában, mint hogy a magyar válogatott minél sikeresebb legyen, és úgy vélem, az én módszereimmel az is lehet.

– Nem zavarja, hogy elillant az önt érkezésekor körülvevő hatalmas szeretet és közbizalom?
– Nem, mert tudom, hogy ez nem valami különleges sajátosság, kritikusok mindig mindenütt vannak, és érdemes is figyelni rájuk. Egyébként is az lenne a baj, ha rögtön elfogadná mindenki, amit mondok – ha ütköztetjük az elképzeléseinket, annak sokkal több eredménye lesz, hiszen biztosan van olyasmi is, amin nekem kell változtatnom. De az ettől még ugyanúgy meggyőződésem, hogy sokkal jobb fizikai állapotba kell kerülniük a válogatott játékosoknak, ha sikert akarunk elérni.

KÉT OPCIÓT LÁT MAGA ELŐTT: VAGY AZT CSINÁLJA, AMIT AZ ELŐDEI, VAGY A SAJÁT ÚTJÁT JÁRJA. VAJON KARL ERIK BÖHN MELYIKET LÁTJA CÉLRAVEZETŐNEK? MEGTUDHATJÁK A SZERDAI NEMZETI SPORTBÓL!