„Elsőre elámultunk, mekkora csarnok ez, de jó érzés körülnézni – mondta Herr Orsolya, a szombaton fél háromtól Norvégia ellen Európa-bajnoki elődöntőt játszó magyar kézilabda-válogatott kapusa, amikor társaival először belépett pénteken a húszezres belgrádi Kombank Arénába. - Még nem is izgulunk annyira – majd délután, amikortól már kizárólag a meccs jár a fejünkben.”

A következő rácsodálkozás az óriási médiaérdeklődésnek szólt: Karl Erik Böhn szövetségi kapitány fél órával a megadott időszak kezdete után még félúton sem tartott a csarnok közepén felállított interjúzónában, ahol egy nagyobb norvégiai műszaki áruház teljes kamerakészlete felsorakozott.

„Tudja, hogy van ez – mondta Karl Erik Böhn olyan hangsúllyal, mintha tényleg tudnánk. - Norvégiában már a karácsonyi népszokás része, hogy a női kézisek nyernek valamit. Így aztán a sajtó is ki van éhezve, már alig tudnak mit kitalálni, hogy különlegessé tegyék, hogy ismét győz a csapat, és most jól jön nekik, hogy egy honfitársuk ül az ellenfél kispadján, aki ráadásul élete párja ellen készíti fel a válogatottat. De nincs ezzel gond.”

A magyar előtt a norvég csapat tartott sajtófélórát, amelyről egyedül Heidi Löke hiányzott. Mint később kiderült, ennek valószínűleg az volt az oka, hogy nem akarták, hogy Böhnnel való viszonyáról kérdezzék. A norvég sajtót ugyanis bejárta az a hír, hogy már nem alkotnak egy párt, ezt pedig később a norvég szövetség is megerősítette.

A magyar csapat a 2003-as horvátországi világbajnokság óta először kerülhet döntőbe nagy tornán, amihez egy jól ismert ellenfél tökéletesen ismert játékosai (Löke és a kapus Katrine Lunde Haraldsen Győrben légióskodik) ellen kell a maximumot nyújtani.

„Vannak apró trükkök, amelyeket alkalmazhatunk így, hogy jól ismerjük őket – mondta Görbicz Anita. – Kemény meccs lesz, az biztos. Tudjuk, hogy ha kihagy a figyelmünk, arra azonnal lecsapnak a norvégok, egy pillanat alatt megugranak néhány góllal, és utána már nehéz őket utolérni. Türelmesen kell játszanunk támadásban, nekünk kell lőnünk a gólokat, mert a kimaradt helyzetekből Heidi és a két szélsőjük gyorsan fordul, azaz pontosan vissza kell rendeződnünk. Persze a védekezés lesz a kulcs, mert hatan a hattal szemben, felállt fal ellen szerintem mi vagyunk a jobbak – csak nem szabad hagynunk, hogy szétfussanak minket.”

Ennek megfelelően a kezdő támadósor az akciók utáni gyors cserét és visszarendeződést gyakorolta jelentős erőbedobással a tegnap délutáni edzésen, amelyen a lányok lassan belakták a hatalmas csarnokot: a Szabó Valéria helyére pénteken a keretbe becserélt Vincze Melinda különleges intenzitással dobálta a gólokat. A lányok egészségesek, és jó erőben vannak – a fél hármas meccsidőpont viszont kicsit szokatlan lehet számukra.

„Újvidéken mindig este játszottunk, másnap későn reggeliztünk, és általában olyankor kezdtünk ebédelni, amikor szombaton már a pályán leszünk – gondolkodott el Tomori Zsuzsanna. – Muszáj alkalmazkodnunk ehhez is, megpróbálunk hamar átállni. Ettől még ugyanúgy hajtunk. Hátha meglepjük a norvégokat – akkor ők csodálkoznak majd.”

A két csapat összesített egymás elleni mérlege hiába mutat masszív magyar fölényt, az utóbbi időszakban nem túl sok sikerélményünk volt a norvégokkal szemben. A legutóbbi nyolc párharcot a norvégok nyerték meg. Mostanáig az utolsó magyar győzelem 2007. február 28-án született, akkor Szombathelyen 32–27 lett a végeredmény. A mieink nem Magyarországon – jelesül Norvégiában – legutóbb 2006. április 4-én, Kristiansandban, éppen Böhn szülővárosában kerekedtek a rivális fölé (25–24-re). Az eddigi utolsó, tétmérkőzésen aratott sikerünket 2005. december 10-én ünnepelhettük a szentpétervári vb-n, amelyen 20–18-ra sikerült legyőzni a norvégokat, holott a félidőben még 9–6-ra ők vezettek.

A magyar női válogatott legutóbb Zágrábban (2003) nyert elődöntőt világversenyen – persze világversenyből is kimaradt neki a legutóbbi kettő. Itt lenne az ideje egy újabb megnyert elődöntőnek…