A férfi kéziválogatott kikapott Norvégiától, vasárnap élet-halál meccs jön Portugáliával az olimpiáért

FÉRFI KÉZILABDA OLIMPIAI SELEJTEZŐ, 2. FORDULÓ 
3. CSOPORT (TATABÁNYA) 
NORVÉGIA–MAGYARORSZÁG 29–25 (16–13)
Tatabánya, 6000 néző. Vezette: Nacsevszki, Nikolov (északmacedónok)
NORVÉGIA: BERGERUD – Björnsen 4, Reinkind 1, GRÖNDAHL 8 (1), Overby 2, Sagosen 2, BLONZ 7 (1). Csere: Saveras (kapus), O’ Sullivan 1, Lyse 2, Aga, Gullerud 2, Setterblom, Overjordet. Szövetségi kapitány: Jonas Wille
MAGYARORSZÁG: Mikler – Lékai 2 (1), Ancsin G. 2, Sipos A. 1, Bánhidi 2, Szita 1, Bóka 3. Csere: BARTUCZ (kapus), Imre B. 3 (2), Rosta M. 1, Fazekas G. 3, Ligetvári, Ilic Z. 2, Bodó 3, Rodriguez P. 1, Hanusz 1. Szövetségi kapitány: Chema Rodríguez
Az eredmény alakulása. 4. p.: 3–1. 11. p.: 7–3. 15. p.: 10–5. 18. p.: 11–8. 23. p.: 15–10. 33. p.: 19–13. 39. p.: 22–15. 47. p.: 22–19. 54. p.: 26–24
Kiállítások: 10, ill. 8 perc
Hétméteresek: 5/2, ill. 5/3
MESTERMÉRLEG
Jonas Wille: – Remek meccset játszottunk, elképesztő volt a hangulat a csarnokban, jó volt ezt átélni. Nagyon elégedett vagyok a teljesítményünkkel, mindkét félidőt remekül kezdtük és előnyt szereztünk, a félidők közepén azonban kicsit küzdenünk kellett, a magyar csapat ellen nem könnyű játszani, különösen védekezni, mert különböző típusú és stílusú játékosai vannak. Különösen tetszett a támadójátékunk, és boldog vagyok, hogy kijutottunk az olimpiára.

ÖSSZEFOGLALÓ

Az már kiderült az olimpiai selejtezőtorna második fordulójának első mérkőzésén, hogy a magyar férfi kézilabda-válogatott semmiképen sem juthat ki már szombaton a párizsi játékokra, hiába győzné le Norvégiát, ugyanis Portugália nem veszített pontot Tunézia ellen – de nem történt semmi váratlan, ez volt a papírforma. 

Már a tatabányai csarnokba belépő magyar szövetségi kapitányt, Chema Rodríguezt és a szakmai stábot is óriási ováció fogadta, de alig lehetett hallani valamit a hangzavartól, amikor a hazai játékosok is befutottak a pályára. A meccskeretből ezúttal a jobbszélső Krakovszki Zsolt és a beálló Szöllősi Szabolcs maradt ki, előbbi azt is jelentette, hogy visszatért a csapatba a rutinos Rodríguez Pedro. A himnuszok előtt pedig Ilyés Ferenc, a Magyar Kézilabda-szövetség elnöke adta át a tavalyi év legjobb kézilabdázójának járó díjat a beálló Rosta Miklósnak, a legjobb utánpótláskorú játékosnak járó elismerést pedig a jobbátlövő Ilic Zorannak.

Bánhidi Bencére már az első perctől nagyon figyeltek a norvég védők, igaz, olykor hárman is kellettek ahhoz, hogy bírjanak vele, az egyik támadásnál Sander Sagosennek, Tobias Gröndahlnak és Christian O’Sullivennek együttes erővel sikerült földre vinnie, amiért utóbbi sárga lapos figyelmeztetést kapott. Az első tizenkét percben a norvégok nem hibáztak lövést, az ötödik góljuk különösen látványosra sikeredett, Gröndahl szerezte beugrásból, a levegőben megfordulva, a kapunak háttal lőtte a labdát a hálóba. A skandinávok így hamar lépéselőnybe kerültek, mert mi ugyanennyi idő alatt a támadásaink felét sem tudtuk értékesíteni, Chema Rodríguez időt is kért.

Az sem segített, hogy Lékai Máté, majd Rosta Miklós hetesét is kivédte a csereként beugró Kristian Saeveras, annak viszont nagyobb volt a súlya, hogy a másik oldalon Sagosen alig tizennégy perc alatt másodszor kapott kétperces büntetést, így pihentetnie kellett Jonas Wille szövetségi kapitánynak. Miután Mikler Roland az első kilenc lövésből gólt kapott, jött a helyére Bartucz László, de ő sem szállt be jól, a magyar kapusok az első huszonhárom percben egyetlen védést sem tudtak bemutatni, a hajrában ugyanakkor többször is bravúrral hárított a Tatabánya kapusa, aki hetest is fogott.

De a hajrát leszámítva ez volt a legnagyobb különbség a két gárda között, ezért tudtak a kevesebbet cserélő norvégok szép lassan elhúzni, ami azért is volt sajnálatos, mert a norvég kapusok sem brillíroztak. Nyitott védekezésre váltottunk, Pedro lépett ki az irányítóra, ami be is jött, hat percen át 15–12 volt az állás, ami sajnos azt is jelentette, hogy nem tudtuk gólra váltani helyzeteinket, csak Imre Bence hetesével zárkóztunk fel átmenetileg két gólra, Bodó Richárd ugyan félpályáról nagy erővel megeresztett egy lövést, de a szünetre 16–13 maradt az állás.

Az első harminc percben látottak alapján nem tűnt megoldhatatlan feladatnak a norvégok megszorítása, de ehhez jól kellett volna kezdenünk a második játékrészt, amely azonban három norvég góllal indult. Míg az első hat percben az északiak ötször találtak be, magyar oldalon csak Ancsin Gábor válaszolt, így hamar nehezebbé vált a magyar csapat számára a felzárkózás. A szurkolókon nem múlt semmi, zúgott a „Mindent bele”, a „Veletek vagyunk” és a „Harcoljatok” rigmus, ami tíz perc után megtette a hatását. A magyar csapat megint kezdett életjeleket mutatni, a norvégok viszont remekül védekeztek, így bármennyire is voltak jó megoldásaink hátul, Bartucznak akármekkora védései is voltak, az újabb és újabb lehetőségeket egyszerűen nem tudtuk gólra váltani.

Még tizenöt perc volt hátra a mérkőzésből, amikor Sagosen megkapta a harmadik kétperces büntetését és vele a végleges kiállítással járó piros lapot, a játékos hiába mutogatta a játékvezetőnek, hogy legalább videózzanak, mielőtt a lelátóra küldik, mikor erre nem kapott választ, csak lemondóan legyintett. Tehette, a norvégok ekkor öt góllal vezettek. A végjátékban újra erőre kapott a magyar válogatott, keményen védekezett, és bár a győzelem elúszni látszott, arra volt esély, hogy legfeljebb három gól maradjon a különbség a felek között, aminek az utolsó fordulóban lett volna jelentősége.

Az utolsó percben néggyel vezettek a skandinávok, mikor a meccs legjobbjának választott Bartucz kivédte Simen Lyse hetesét, így az utolsó támadást mi vezethettük, de a mérkőzést addig is érdekesen vezető északmacedón játékvezetők újabb kérdéses és érthetetlen ítélettel belefújtak Ancsin góljába, így elúszott az esély, a csarnok pedig percekig tartó füttykoncertben tört ki. A vége 29–25 lett Norvégiának, nekünk pedig egyetlen esélyünk maradt, vasárnap le kell győznünk Portugáliát ahhoz, hogy kijussunk a párizsi olimpiára.

Mivel Norvégia mindkét európai riválisát legyőzte, már biztos párizsi résztvevőnek mondhatja magát. A másik olimpiai kvótáért a magyar és a portugál válogatott vív ki-ki mérkőzést. Mivel a torna utolsó meccsét játszó két együttes gólkülönbsége egyezik, a lőtt gólok száma rangsorol. Portugália 66, Magyarország 58 góllal várja a vasárnapi sorsdöntő mérkőzést, ezért a döntetlennek ők örülhetnének. Chema Rodríguez csapatának tehát mindenképp le kell győznie utolsó ellenfelét, és a közönség buzdításából is erőt merítve elérhető a siker. 

Legutóbb, amikor olimpiai selejtezőtornát játszottunk, az utolsó játéknapon már nem volt kérdés: 2012-ben az első két fordulóban a házigazda Svédországhoz hasonlóan mi is legyőztük Macedóniát és Brazíliát, így kvótával a zsebünkben várhattuk a harmadik összecsapást. Most ennél sokkal nagyobb izgalmak várnak ránk Tatabányán, végletekig kiélezett csatára van kilátás.

A csoport másik mérkőzésén
Portugália–Tunézia 37–29 (18–12)

PERCRŐL PERCRE