Kézi: KEB hihetetlen bölcs ember volt - Siti Bea

nemzetisport.hu nemzetisport.hunemzetisport.hu nemzetisport.hu
Vágólapra másolva!
2014.02.03. 07:32
A Digi Sport Reggeli Start című műsorában Siti Bea emlékezett arra a Karl Erik Böhnre, akivel a magyar női kézilabda-válogatottnál edzőtársként dolgozott a 2012-es Eb-bronzérmet hozó időszakban. Az együttes volt szövetségi kapitánya vasárnap hajnalban, hosszan tartó betegség után hunyt el Norvégiában.

 

„Hihetetlen bölcs ember volt, ez jut eszembe róla mindenek előtt – mondta Siti Bea. – KEB személyiségének a titka az volt, amit azért nehéz gyorsan összefoglalni, hogy egy rendkívül nyitott ember volt. Ez még azok számára is nyilvánvaló volt, akik nem ismerték őt közelebbről. Az ő munkájának a sikere A CSAPAT. A játékosokat, a stábot, mindenkit egy mércével kezelt, és mindenkinek megadta a lehetőséget arra, hogy érvényesíteni tudja magát, kihozza magából a maximumot. Gyakran olyan érzése volt az embernek, hogy ő az utolsó a sorban, akinek az elképzelési érvényesülnek, mert annyira alárendeli magát a közösségnek, a többieknek.”

„Nem lehetett őt rosszkor, rossz időpontban zavarni, mindig talált megoldást a problémára. Kiválóan ismerte az emberi pszichét, és rendkívül jól kezelte a női játékosokat. Elhitette velük, mindezt rendkívül udvariasan, hogy amit kér tőlük, az a játékosok érdekeit szolgálja. Mert hagyta kibontakozni az egyéniséget, de mindeközben megvolt a saját vonala is, ami mellé be kellett állni. És be is állt mindenki, kérdőjel nélkül. Vesszőparipája volt a játékosok fizikai felkészítése. Tisztelte a magyar edzők kreativitását, amikor meglátogatta a klubokat, erről a kollégákkal sokat beszélt. És nemcsak a felnőttekre összpontosított, hanem az egész korosztályos felépítésre volt rálátása, illetve kiemelten kezelte a terhelés és a pihenés arányának kellő megtalálását. A másik kulcs az volt nála edzőként, hogy a játékosok felé úgy közeledett, hogy ők a partnert érezzék benne, ne elsősorban a főnöküket. Komplex személyiség volt, befogadó, kompromisszumra kész, de közben a vezérfonalat kijelölő.”

„Nagyon speciális humora volt, ami az öniróniában mutatkozott meg. Az utolsó pillanatig sem volt érdekes, hogy vele mi van, illetve mi lesz. A család, szerettei, barátai voltak a legfontosabbak a számára, mindenkit maga elé helyezett. Úgy dolgozta fel ezt a betegséget, ami számomra elképzelhetetlen, és azt hiszem, sokan mások sem tudnák hasonló erővel feldolgozni. A betegséget, a kezeléseket, és a tudatot, hogy nincs tovább.”

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik