A dánok már a döntő előtt sápadtak voltak

A tavalyi vb-döntő után a dánok valószínűleg nem gondolták, hogy lesz még hasonlóan súlyos és fájdalmas vereségben részük. Nos, lett. Egy évvel ezelőtt a spanyolországi torna fináléjában 35–19-re kaptak ki a házigazdáktól, úgy, hogy a végére kiengedtek a spanyolok. Most „csak” kilenc góllal maradtak alul, ám ezúttal ők játszottak hazai pályán, így legalább olyan sokkoló élményben lehetett részük.

„Azt kell mondjam, ez volt a legjobb mérkőzés, a legjobb teljesítmény a francia kézilabda történetében. Tudtuk, hogy Dániának fiatal csapata van, és számítottunk rá, hogy az egész ország várakozása miatt rájuk nehezedő nyomás alatt megroppanhatnak” – nyilatkozta a franciák szövetségi kapitánya, Claude Onesta.

Ulrik Wilbek ezen a találkozón irányította szövetségi kapitányként utoljára a dán válogatottat, a rutinos szakember egyetértett Onestával.

„Rendkívüli, ahogy ma a franciák kézilabdáztak. Talán ez volt a legjobb meccs, amelyet Franciaország valaha játszott. Koncentráltan léptünk pályára, de egy nagyon erős, egyben lévő francia csapattal találkoztunk. Remekül kezdtek, így öt-hat perc után már jelentős hátrányban voltunk. Idegességet fedeztem fel a játékosaimon, így időt kértem. A meccs maradék háromnegyedében nagyon jól támadtunk, de a csata már eldőlt. Élvezetese összecsapást láthattunk, ám kevesek voltunk a világ legjobb válogatottja ellen.”

Az Eb álomcsapatát már az éremcsaták előtt kihirdették, a legjobb kapusnak Niklas Landint választották az illetékesek, aki azonban a döntőben csak 8 perc 45 másodperc elteltével könyvelhette el első védését, és nem sokkal ezután le is cserélte Wilbek. Kollégájának, Jannick Greennek sem ment jobban, nem úgy Thierry Omeyernek, aki ismét parádézott a francia kapuban.

Rendkívül egyoldalú döntő volt, ám nem annyira, mint az első, 1994-es Eb-finálé, amelyben a svédek 34–21-gyel intézték el az oroszokat. A rekord elmaradása persze a legkevésbé sem érdekelte a győztes felet.

„Csodálatos. Nyerni itt, Dániában, a hazai csapat ellen, ilyen nagyszerű arénában, ilyen nagyszerű közönség előtt, ez egyszerűen fantasztikus” – lelkendezett Igor Antic, a franciák beállósa.

Franciaország harmadszor lett Európa legjobbja (2006 és 2010 után), míg a házigazda negyedszer bukta el a döntőt (a korábbi három ilyen alkalom: 1996: Oroszország–Spanyolország 23–22; 2004: Németország–Szlovénia 30–25; 2012: Dánia–Szerbia 21–19).

„Nagyon csalódott vagyok. Jó meccsben reménykedtem, utána pedig egy nagyszerű buliban, de ezek a tervek dugába dőltek. Ha egy ilyen kiváló csapattal találkozol, mint a francia, akkor nem adódik előtted sok lehetőség” – összegzett Jesper Nöddesbo, a Barcelona dán játékosa.

A NAGY NÉGYES LERENDEZTE EGYMÁS KÖZÖTT

Abból a szempontból a papírforma érvényesült, hogy a nagy négyes tagjai jutottak be az elődöntőbe. A horvátok az Eb előtt és alatt is nagyon fogadkoztak, hogy most már begyűjtik a még hiányzó Eb-érmüket (az aranyat), ám végül a dobogóról is lemaradtak. Csakúgy, mint a tavalyi vb-n, ezúttal is kikaptak a dánoktól az elődöntőben, és bár ha semleges helyszínen játszanak, talán nyertek volna, nem árt magukban is keresni a hibát.

A spanyolok vb-címvédőként érkeztek, és bronzéremmel távoztak. José Manuel Sierrának és Gonzalo Pérez de Vargasnak ugyan akadtak jó meccseik, az ibériai válogatott kapujából azonban nagyon hiányzott Sterbik Árpád. Az erejüket azért jelzi, hogy az elődöntőben így is megszorongatták a franciákat, a bronzmeccsen pedig kiélezett küzdelemben felülmúlták a horvátokat.

Ulrik Wilbek távozásával a dánoknál új korszak kezdődik, A mester remek társaságot hagy utódjára, az izlandi Gudmundur Gudmundssonra, akinek azonban hamarosan el kell kezdenie fiatalítani, mivel a keret nagy része 30 év körüli játékosokból áll.

Rutinos kézisekből a franciáknál sincs hiány, a mostani döntőt látva azonban sok mindent állíthatunk, csak azt nem, hogy Narcisse-ék csillaga leáldozóban lenne. Cyril Dumoulin személyében Onesta valószínűleg megtalálta Omeyer váltótársát és talán méltó utódját – bár a lassan veteránnak mondható kapus teljesítményén szintén nem nagyon látszik az idő vasfoga –, az ezen az Eb-n berobbanó Valentin Porte pedig hosszú távon megoldást jelenthet a balkezes pozíciókban.

NÉZŐCSÚCS, SÁPADT DÁN ARCOK

Az európai szövetség emberei elégedetten vonhattak mérleget a dániai Eb utolsó napján.

„Már az utolsó két mérkőzés előtt kijelenthetjük, hogy új nézőcsúcs született az Eb-k történetében 316 ezer fővel. Ez alkalomból gratulálnunk kell a dán szervezők itt megjelent két tagjának (Per Bertelsennek és Morten Stig Christensennek). Remek munkát végeztek, nézzék csak, milyen sápadtak, és ez nemcsak azért van így, mert aggódnak a döntő miatt, hanem a munkájuk miatt is” – mondta vigyorral az arcán Jean Brihault, az EHF elnöke, a torna záró sajtókonferenciáján.

A nézettség a szövetség főtitkára, Michael Wiederer szerint még tovább növelhető.

„Az utóbbi két hét bizonyította, hogy a kézilabda készen áll nagyobb csarnokok megtöltésére is – mondta Wiederer. – A televíziós adatok is azt mutatják, hogy a sportágunk remek termék. Elég csak megemlíteni a hetven százalékos nézettséget, amit Dániában mértek, vagy azt, hogy Lengyelországban hétmillióan figyelték a válogatott mérkőzéseit. Jó úton haladunk.”

JJ Rowland, az EHF médiafőnöke további sikerekről beszélt: több mint 35 ezren töltötték le az Eb-re kifejlesztett applikációt, több százezren követték az Eb történéseit a torna hivatalos Youtube-csatornáján és a közösségi oldalakon.

Két év múlva Lengyelországban találkoznak Európa legjobb válogatottjai.