Veszprém - balszerencsés tendencia vagy tendenciózus balszerencse?

 

Egy éve – a szezonnak ugyanebben a szakaszában – részletesen foglalkoztunk a magyar férfi kézilabdázás helyzetével annak kapcsán, hogy a Bajnokok Ligája negyeddöntőjére nem maradt állva honi csapat. Akkori cikkünkben azt a kérdést feszegettük, vajon törvényszerűség vagy balszerencse játszott nagyobb szerepet abban (olvasóink 61 százaléka szerint amúgy a balszerencse), hogy nemzetközi szintéren elfogytak a mieink – a korábbiakhoz képest mindenesetre korán. Újabb év elteltével a helyzet hasonló: következik a negyeddöntő sorsolása (lásd keretes anyagunkat) – magyar csapat nélkül.

Az egy évvel ezelőtti kérdés ma már aligha állja meg a helyét, hiszen a balszerencsére profi csapatok esetében legfeljebb egyszer ildomos hivatkozni – aligha vitatható, hogy sokkal inkább törvényszerűséget kell keresni a tendencia mögött.

A szegediekről esztendeje azt írtuk, hogy előrébbléptek a 2009–2010-es idényhez képest, és kétségtelennek tűnt, hogy a Flensburg elleni negyeddöntővel kihozták magukból a maximumot. Ha igazságosak akarunk lenni, megemlíthetjük: Skaliczki László és együttese a sorsolás miatt ezúttal nyugodtan mutogathatna, mert Fortuna valóban nem állt mellé a nyáron, de az ötödik kalapból nehéz jó ellenfeleket kapni. Mindenesetre a Tisza-partiaknak nem volt reális esélyük a továbbjutásra a bombaerős csoportból, amely egyedüliként küld három képviselőt a nyolc közé. Ugyanakkor azt is valljuk, egy Sävehof, egy Schaffhausen, de még egy Metalurg Szkopje sem feltétlenül erősebb a Szegednél – szóval remény az van .

A Pick esetében – mint az elmúlt években mindig – az a nagy kérdés, mennyire tudja megőrizni erősségeit, Lékai Máté már biztosan távozik, a szinte az egész szezonban kiemelkedőt nyújtó Frantisek Sulc ugyanakkor marad, a Mikler Roland, Tatai Péter, Zubai Szabolcs, Ancsin Gábor tengelyre pedig igenis BL-versenyképes csapatot lehet építeni. Szegeden tehát sok-sok türelemre és még több munkára van szükség, ez esetben joggal lehet bízni az előrelépésben.

Az MKB Veszprém esetében – akárcsak egy éve – ismét a szegedinél jóval árnyaltabb a kép. Az előző szezonban a jónak értékelhető csoportkör után a szokásos „spanyolos sorsolás”, benne a végül BL-csúcsig jutó Barcelonával, kifejezetten pechesnek volt mondható. Az aktuális szezon azonban – hogy is mondjuk? – meglehetősen hektikusra sikeredett a királynék városában.

Mert valljuk be, furcsa dolgok történtek annál a klubnál, amelyet éveken át – teljes joggal – használhattunk volna idehaza a profizmus szinonimájaként. Klasszikus görög drámába illőnek tűnik, hogy a nemzetközi szereplést végét jelentő León elleni második meccsen épp az a Pérez Carlos hibázott az utolsó pillanatokban, aki amúgy önmagához képest a legtöbbet hozta ki magából (na jó, Császár Gábor mellett) az egész addigi szezon során. Egy olyan találkozón, amelyen gyakorlatilag magát ejtette ki a csapat.

Akárhogy is volt, van – tényleg nagy volt-e baj? – Veszprémben a szezon előtt és során, leszögezhető, a bakonyiak ezúttal olyat tettek, amihez nem igazán szokhattak hozzá szurkolóik az elmúlt évtizedben: csalódást okoztak. Mert ebben a veszprémi játékoskeretben – benne a horvát és a magyar válogatott kapussal, a világ egyik legjobb jobbátlövőjével, világválogatott szélsővel, belső posztokon is több klasszis játékossal – feltétlenül több volt, s ezt nemcsak a névsor mutatja meg, hanem maguk a játékosok is megtették a szezon első felében.

Hogy az idény második felében, vagy ha úgy tetszik, az Európa-bajnokság után pontosan mi történt, arról alighanem még sok szó esik az elkövetkező időben fórumokon, blogokban, cikkekben. Mert nagyon úgy tűnik, Veszprémben megtört valami, szebben fogalmazva, megfáradt.

Márpedig a folytatás sem ígérkezik könnyűnek, mert lehet, hogy Marko Vujintól kevés labdát kaptak a szélsők, olykor túlvállalta magát – hogy a „csapatbomlasztásról” ne is beszéljünk –, de mégis ő volt a csapat legeredményesebbje, és ő a nyártól Kielben pattogtatja. S ahogy hírlik, a szerbnek lesznek még jócskán követői. Érkezők is lesznek bizonyára, de amit a veszprémi anyagi helyzetről tudni lehet, aligha világklasszisok.

Egy éve konklúzióként megfogalmazhattuk: egy erősebb bajnokság az egész magyar férfi kézilabdának jót tenne. Ha az NB I alapszakaszának tabelláját vesszük alapul, azt láthatjuk, a hézag megmaradt a két nagy és a többiek között, a két bajnoki csúcsrangadóból és a BL-eredményekből pedig úgy tűnik, inkább a Veszprém csúszik a Szeged szintje felé, mint fordítva.

Ha mégis pozitív felhanggal akarjuk zárni írásunkat, megjegyezhetjük: nemcsak a Veszprém nem jutott a nyolc közé, hanem olyan nagy klubok sem, mint a Hamburg vagy a Monpellier. Tehát az élet megy tovább. Ettől még persze egy korszak alighanem lezárult Veszprémben.