Csodás Dunaferr-parádé Marko Vujinnal az élen

Sportvároshoz illő, gazdag programból válogathattak a hét végén a dunaújvárosi szurkolók, akik a sikerhalmozó női kézilabdacsapat mellett egyre jobban - és okkal - figyelnek az átalakuló, fiatalodó férfigárdára. A Dunaferr a bajnokság élcsoportjában, az éremvadászok között található, és remek eredményekkel jutott az európai szövetség trófeájáért folyó küzdelemsorozat negyeddöntőjébe, amelynek első összecsapásán bravúros teljesítménnyel kerekedett (35-30) az esélyesebbnek tartott német Gummersbach fölé.

Az erőviszonyokat előzetesen mérlegre téve egyértelműnek látszott, hogy a továbbjutás várományosa a korábban ötször is BEK-et nyerő német együttes. A szerényen, de elszántan nyilatkozó hazaiak a kétszer harminc perc során azonban megmutatták, a papírforma arra való, hogy időnként felborítsák.

Mindegyik pályára lépő dunaújvárosi játékos határtalan hittel és akarattal játszott. Az első percekben a szurkolók mellett talán még a hazai játékosokat is meglepte a vendégek elképesztő magassági és súlyfölénye. A dunaújvárosiak azonban önmaguk számára is bebizonyították, hogy a már sokszor bevált - kiváló erőnlétet, hatalmas lendületet, önbizalmat és ötletgazdagságot kívánó - taktikájuk még az olyan klasszis gárda ellen is eredményes lehet, mint a Gummersbach. A hazai mezőnyből testméreteivel is kimagasló, ám a német, francia, koreai és szerb óriások között szinte elvesző Rosta Miklós és Kemény József remekül szervezte a védekezést, Richard Stochl pedig fantasztikus védéseivel önmagát és társait is szinte eksztázisba hozta. Támadásban egymást múlta felül a mezőny legjobbja, a szerb Marko Vujin (10 gól), valamint Milorad Krivokapics (6) és Császár Gábor (7). Krivokapics teljesítményének értékét növelte, hogy az első félidő közepén súlyosan megsérült a lövő keze (a vasárnapi orvosi vizsgálaton megállapították, a középső ujja eltörött és az első ujjpercében inszalagszakadást szenvedett), és így is kiválóan játszott.

Imre Vilmos edző rendkívül ügyesen osztotta be csapata erőtartalékait, igaz, a vendégek mestere, Richard Ratka is sokat cserélt. Mégsem találta meg a villámgyors hazai akciók ellenszerét. A balszárny - a francia Narcisse (8) és a német Mierzwa (5) - remek napot fogott ki, s az ő góljaik mentették meg csapatukat a nagyobb vereségtől.

"Csodát tettek a fiúk, minden elismerésem az övék - mondta Bene Gyula szakosztályigazgató. - Rengeteget vállaló meghatározó embereink mellett a kevesebb szerephez jutó fiataljaink - Zubai, Grebenár vagy a döntő pillanatban büntetőt hárító Mikler - is lenyűgöző teljesítményt nyújtottak. Ugyanakkor elkeserítő Krivokapics súlyos sérülése. Sándor is sérült, s a törött kézzel játszó Gúnya sem teljes értékű. Ekkora veszteséget a nálunk bővebb keretű csapatok sem bírnának el. Ez több mint aggasztó a visszavágóra, illetve a következő bajnoki mérkőzésekre."

Imre Vilmos is dicsérte csapatát. "Ritka alkalom, amikor egy edző elmondhatja, hét játékosa is extra teljesítményt nyújtott - vélekedett. - Jól be tudtuk osztani erőnket, és ez kulcsfontosságúnak bizonyult. Az első húsz percben a gyors indításos játékunk is sikerült. Kitűnően védekeztünk, és kapusteljesítményünk is parádés volt. Bíztam a győzelmünkben, de már az egygólos sikernek is örültem volna."

Skaliczki László szövetségi kapitány szerint nagyon jó iramú, olykor magas színvonalú összecsapást látott az újvárosi közönség. "A Dunaferrben a kitűnő egyéni teljesítményeknél csak a csapatmunka volt jobb - hangoztatta. - Jómagam két-három gólos hazai sikerrel is elégedett lettem volna, ám Császárék ezt megfejelték.

Férfi negyeddöntők, első mérkőzések
BL: Kiel (német)-Barcelona (spanyol) 30-25 (13-14), Lemgo (német)-Celje (szlovén) 29-33 (16-17), Montpellier (francia)-Flensburg (német) 36-22 (16-10)
KEK: V. Szkopje (macedón)-Medvescak (horvát) 36-20 (17-13), Velenje (szlovén)-Ljubuski (bosnyák) 37-31 (21-19), Hamburg (német)-León (spanyol) 25-29 (11-17)
EHF-kupa: Bregenz (osztrák)-Magdeburg (német) 28-30 (13-17), Granollers (spanyol)-TuSEM Essen (német) 29-29 (14-14), Dinamo Asztrahany (orosz)-IFK Skövde (svéd) 38-26 (21-13), Dunaferr SE-Gummersbach (német) 35-30 (18-15) ---- Az újvárosi csata néhány főszereplője röviden értékelte a találkozót, valamint csapata és önmaga teljesítményét.

Marko Vujin: - Nagyon nehéz, izgalmas mérkőzést vívtunk, amelyen előzetesen a döntetlennel is elégedett lettem volna, de így sokkal jobb. Alig hibáztunk támadásban, ráadásul a kapusunk teljesítménye fantasztikus volt. Igyekeztünk Stochlt hatvan percig jó védekezéssel támogatni. Ezért sikerült ötgólos győzelmet aratnunk, amely elegendő lehet a továbbjutáshoz. Mind a csapattal, mind a magam teljesítményével elégedett vagyok. A visszavágón bármi lehet.
Richard Stochl: - Jobban akartuk a győzelmet, mint ellenfelünk. Nehéz meccs volt, de minden csapatrészünk jól működött.

Császár Gábor: - Igazi csapatmunkát végeztünk, minden labdáért oroszlánként küzdöttünk. Jobban bírtuk a végjátékot is erővel, mint a németek. A Gummersbach taktikájából felkészültünk, és nem is ért bennünket nagy meglepetés. Mindenki, aki pályára lépett, hozzá tudott tenni valami pluszt a játékunkhoz.

Milorad Krivokapics: - Még a tervezettnél is jobb eredményt értünk el. A leginkább derűlátó Dunaferr-hívek sem remélték, hogy öt góllal győzünk. Mind a tizennégy bevethető játékosunkat neveztük, és noha nem volt mindenki teljesen egészséges, mégis végig tudtuk tartani a csata nagy iramát.

Frank von Behren: - Nem játszottunk jól, pedig nagyon igyekeztünk. Az ötgólos hátrány nem kevés, különösen a meglepően erős, gyors és agresszív Dunaferr ellen, de otthon jó esélyünk lesz a továbbjutás kiharcolására. ---- Veszprémben egyöntetű a vélemény, hogy Ciudad Realban nagy lehetőséget szalasztott el a magyar bajnok, mert még a BL-negyeddöntő első találkozójának utolsó percében is megvolt az esélye arra, hogy csupán ötgólos vereséget szenvedjen, vagyis maradjon reménye a szombati viszszavágón a továbbjutásra. Lazarov azonban kihagyta a Veszprém negyedik hétméteresét és Ciudad Real időntúli büntetőből hétre növelte a különbséget. Ez szinte behozhatatlannak tűnik.

"A mérkőzés előtti utolsó edzésen bizony láttunk néhány falfehér arcú játékost, ami megerősítette bennem azt az érzést, hogy ez a meccs már a fejekben eldőlt, mégpedig a kezdő sípszó előtt - monda Magyarády Péter, a veszprémi klub operatív elnöke. - Ez még párosult a Sterbik-fóbiával, amelyet lövőszázalékunk pontosan tükröz. Ezért azt mondom, saját magunkat vertük meg ekkora különbséggel. Ennek ellenére azt gondolom, hogy még nem teljesen lefutott a továbbjutás kérdése."

A veszprémiek nem tanultak tavalyi hibájukból. Az első negyedórát leszámítva, hitehagyottan kézilabdáztak. Jellemző adat, hogy a második félidőben 12 perces gólcsendet tartottak, és utána is csak ritkán találtak be.

"Megint sokat hibáztunk a támadások befejezésénél, hiszen rengeteg ziccert kihagytunk, nem is beszélve a négy hétméteresről - mondta Csoknyai István csapatkapitány. - Persze a védekezésünkben is volt üresjárat, de ha hosszú perceken keresztül képtelenek vagyunk gólt lőni, akkor nehéz szoros meccset játszani a két csapatra való világklasszist felvonultató spanyolok ellen. Mindent egybevetve, több lehetőség volt ebben az összecsapásban. Akár reményt adó négygólos vereséggel is megúszhattuk volna. Akkor most nem lennénk ilyen nehéz, kiszolgáltatott helyzetben."

Zdravko Zovko edzőt tegnap már csak a szombati visszavágó foglalkoztatta. "Csak kevés valósult meg abból, amit elterveztünk - mondta a horvát vezetőedző. - Védekezésben és támadásban is voltak kritikus pillanataink, s ez elsősorban a kishitűségünkből fakadt. Van egy hetünk arra, hogy a hibáinkat kiküszöbölve méltó riválisai legyünk a visszavágón a Ciudad Realnak. Szerintem nem vagyunk reménytelen helyzetben."