Már csak a legjobbak állnak

A továbbjutó 12 együttes (köztük az olimpiai ezüstérmes magyar) keddtől a középdöntőt kezdi Zágrábban (I. csoport, AB-ág) és Fiumében (II. csoport, CD-ág). A szombati elődöntőket Zágrábban rendezik meg, és ugyanitt küzdenek a legjobbak vasárnap az érmekért.
A magyar válogatott a csáktornyai D-csoportban bemelegítésként megverte Elefántcsontpartot, majd a németek elleni fiaskó és a szlovénokkal szemben aratott bravúros győzelem következett. A Kína ellen szerzett újabb két pont azt jelentette, hogy Mocsai Lajos szövetségi kapitány csapata a "halálcsoportban” is a kezében tartotta sorsa irányítását, mert az utolsó fordulóban "csak” az volt a dolga, hogy – a további variációk sorolásától most eltekintve – legalább egy pontot szerezzen az olimpiai és Európa-bajnok, kissé tartalékosan is erős Dániával szemben. Az egyből kettő lett, és fantasztikus hangulatú, varázslatos öszszecsapáson vágott vissza a Mocsai-csapat az elvesztett olimpiai döntőért.

A kapitány még a mérkőzés előtt azt kérte tanítványaitól, hogy Dánia ellen is tartsanak össze, küzdjenek egymásért, és akkor nem mások eredményétől függ majd a továbbjutásuk. Szóról szóra igaza lett Mocsainak, akinek a tanítványait a lelkesedéstől szinte izzó magyar szurkolótábor hosszan ünnepelte a vasárnapi újabb fantasztikus siker után.
Dánia parádés legyőzését (29–19) követően a kapitány azt mondta, hogy a csapat kezdettől bízott a sikerben, mert alaposan elemezte az ellenfél taktikáját. "Emellett a közönség varázslatos volt – mondta –, sokat segített a lányoknak a diadal kiharcolásában. Ilyen atmoszférában szinte nem is tudtunk hibázni. A védekezésünk magasabb hőfokú, ezért jobb volt, mint a dánoké. Pálinger kivételes tehetsége és szorgalmas felkészülésének eredménye újra megmutatkozott, de több remek egyéni teljesítményt is láttak a szurkolók. A legfontosabb, hogy a csapat érdeme a siker. A sydneyi olimpiai elődöntőben Norvégia ellen játszottunk ennél magasabb szakmai színvonalon, s nyertünk. A csáktornyai, Dánia elleni csata viszont érdekesebb volt.”
Közvetlenül a mérkőzés után Jan Pytlick edző még hajlandó volt annyit mondani, hogy tartalékos csapata nem bírta a magyarok diktálta ütemet, illetve egy-két szóval még dicsérte Radulovi-csékat, de a hivatalos sajtótájékoztatóra másodedzőjét, Kim Jensent küldte. Ô diplomatikusan fogalmazott. "Vesztettünk, de a jobbtól kaptunk ki – mondta. – Egy ideig jól sikerültek a gyors támadásaink, de aztán Pálingerben elakadt szinte minden lövésünk. A magyarok mind támadásban, mind védekezésben extra teljesítményt nyújtottak. Több új, illetve rutintalan játékossal kísérletezni érkeztünk Horvátországba, hogy az olimpiára ismét kimagasló tudású csapattal utazhassunk.”
S ha már a mieink dicséretéről esett szó, érdemes megemlíteni azt, amit Mocsai még a rajt előtt hagsúlyozott: a világbajnokságon először szereplő nyolc játékosa esett át a tűzkeresztségen, akiknek folyamatosan sikerült levetkőzniük kezdeti megilletődöttségüket. Igaz, ez még a németek elleni csoportmérkőzésen nem látszott, ugyanis az egységes, erős német csapat némi szerencsével legyőzte legjobbjainkat (30–27), akik a találkozó után verték a fejüket a falba, s azt mondták, megszerezhető két pontot hagytak veszni.

A magyarok igyekeztek a kínos fiaskó okait felderíteni. Akkor elsőként a védekezés hiányosságait említette a szövetségi kapitány, majd – és később még néhányszor – azt ecsetelte, hogy alacsony és vékony játékosai az idei kevés közös edzés után mekkora hátrányban voltak (vannak?) a németek és a többi vetélytárs remek testi adottságú csillagaival szemben. A kapitány hozzátette: "Csapatom becsülettel igyekezett felkészülni a vébére, így a németek ellen várható pokoli küzdelemre is, ám taktikai terveinkből csak keveset valósított meg, ezért kikapott.” A hatékony védekezést olyan típusú játékosokkal képzelné el a magyar szakvezetés, mint a kézsérüléssel bajlódó, debreceni Szűcs Gabriella, aki a felgyorsult, dinamikus játékban mind támadásban, mind védekezésben bevethető.
Szerencsére gyökeres változás tanúi voltunk a harmadik fordulóban: a magyarok játékában Szlovénia ellen nyoma sem volt azoknak a hiányosságoknak, amelyek miatt egy nappal korábban veszített. Ferling Bernadették biztosan nyertek (38–25), ezzel alátámasztották a női csapatok szeszélyességéről – pontosabban a férfiakénál gyakoribb, nehezen magyarázható formaingadozásáról –, szóló elméletet. Ez azonban mit sem vont le Pálinger, Radulovics, Ferling, Lovász, Kirsner és Pigniczki remeklésének értékéből. Kína ellen aztán Radulovics, Ferling és Pálinger vezérletével ismét sziporkázott az együttes, a dánokkal szembeni fantasztikus produkcióról pedig – igaz, erről nem lehet elégszer beszélni – már korábban szóltunk.
Ami a folytatást illeti, a középdöntő csoportellenfeleiről Mocsai Lajos csak annyit mondott, hogy nagyon magasra kell értékelni minden együttest, amely a C-csoportból jutott tovább. "Románia, Norvégia és Ukrajna ellen egyaránt ötven-ötven százalék esélyünk lesz a sikerre – latolgatta a lehetőségeket. – A románok egykori junior-világbajnokai beértek, tudtommal rájuk épül a csapatuk, amely jól kézilabdázik a nyitott védelem – vagyis a mi egyik fontos fegyverünk – ellen. A három-kettő-egyes variációt már két éve, az olaszországi vébén elkezdtem gyakoroltatni együttesemmel, és most vált hatékonyan használhatóvá. Ez annak is köszönhető, hogy jelentősen fokoztuk a játékunk dinamikáját.”
A magyar együttes csapatvezetője, Sinka László MKSZ-főtitkár elmondta, hogy hétfőn Csáktornyáról a tengerhez költözött a válogatott. "Új szálláshelyünk az Adria egyik gyöngyszeme, a télen is festőien szép, patinás Abbázia, horvát nevén Opatija lett, amely a hajdani osztrák és magyar előkelőségek kedvenc nyaralóhelye volt – mondta a főtitkár. – Játékosaink egészségesek és optimisták. A mérkőzéseinket a közeli Fiumében játszuk, ahol este már edzettünk. Kedden pedig következhet Románia!”

A középdöntő programja

II. csoport (CD-ág), Fiume. December 9., kedd: Ukrajna–Szlovénia (17.15), Norvégia–Németország (19.15), MAGYARORSZÁG–Románia (21.15). December 10., szerda: Németország–Ukrajna (17.15), MAGYARORSZÁG–Norvégia (19.15), Szlovénia–Románia (21.15). December 11., csütörtök: Románia–Németország (17.15), Norvégia–Szlovénia (19.15), MAGYARORSZÁG– Ukrajna (21.15)
I. csoport (AB-ág), Zágráb. December 9., kedd: Spanyolország–Ausztria (16.00), Szerbia-Montenegró–Oroszország (18.00), Franciaország–Dél-Korea (20.00). December 10., szerda: Oroszország–Spanyolország (16.00), Ausztria–Franciaország (18.00), Dél-Korea–Szerbia-Montenegró (20.00). December 11., csütörtök: Ausztria–Szerbia-Montenegró (16.00), Spanyolország–Dél-Korea (18.00), Franciaország–Oroszország (20.00).

A keddi ellenfél

A román női válogatottal 1961. június 30-án Belgrádban játszott először Magyarország, és kikapott 9–6-ra. A csapatok eddig 74-szer játszottak egymással. A mérleg magyar szempontból: 43 győzelem, 6 döntetlen és 25 vereség. Románia eddig valamennyi vb-n szerepelt, 1962-ben arany-, 1973-ban bronzérmet nyert. Legutóbb (2001, Dél-Tirol) a 17. helyen zárt. Az idén március 28-án Győrött 31–26-ra győzött Magyarország, amely így állt fel: Pálinger (Sirina) – Lovász 3, Benyáts, Ferling 6, Kulcsár 3, Farkas 3, Kirsner 3. Cs: Kindl 1, Pigniczki 2, Mehlmann 4, Szrnka 1, Görbicz 1, Tóth M. 2, Siti E. 2, Tóth T.