– Versenyzőként vagy szövetségi kapitányként könnyebb nekivágni egy világbajnokságnak, amelyet ráadásul hazai pályán rendeznek, és az olimpiai kvótaszerzés múlik rajta?
– A szurkolók és a nézők a versenyzőktől és az edzőktől várják a jó eredményeket, ami egyrészt jogos, másrészt viszont a végelszámolásnál engem vesznek elő, én kerülök előtérbe. Persze félre ne értsen, eszem ágában sincs hárítani a felelősséget, csak ha belegondol az ember, furcsa ez a kettősség.

– És sportolóként?
– Versenyzőként teljesen más volt, akkor csak magammal kellett foglalkoznom, csak magamra kellett figyelnem. Most mindenkiért én felelek, ami sokkal nagyobb felelősség.

– Izgul?
– Nem így mondanám, inkább várakozással tekintek az esemény elé. Kíváncsi vagyok, mi lesz a végeredmény, hány kvótát tudunk megszerezni, és egyáltalán, hogyan szerepelünk.

– Kikben bízhatnak a leginkább a szurkolók a kvótaszerzés szempontjából?
– A női csapatban mindenképp bízhatunk, megszerezhető a maximális, hat kvóta.

– És a férfi kajakosok közül ki a legbiztosabb befutó a kvótás helyekre?
– Az Európa-bajnokságon biztató teljesítményt nyújtott a csapat, ha az lett volna a vébé, egy kivételével minden kvótát elhozunk. Persze tudom, nem lehet az Eb-ből kiindulni, de ahogy néhány héttel ezelőtt mondtam, sokkal jobban állunk, mint tavaly ilyenkor, és a nyolcból hat kvótát mindenképp elhoznánk.

– Nem akar neveket mondani?
– Nehezen emelhető ki bárki is, de ha mindenképp ragaszkodik hozzá, a kajak ezer párost említeném legbiztosabb pontnak, persze a négyes is nagyon erős. Kétszáz méteren is remek egységeink vannak, őket kizárólag a táv sajátosságai miatt nem említettem, hiszen kétszázon egyetlen rossz húzás, és nem első, második, hanem hatodik, hetedik az ember, úgyhogy nehéz.

– Már csak a kenusaink maradtak.
– Vajda Attila jóval többet tud annál, mint ami az Eb-n kijött neki, úgyhogy az ő esetében megint csak nem lehet abból kiindulni, amit Belgrádban láttunk.

– Pulai Imre a párost is említette, mint olyan egységet, amelytől sokat várhatunk.
– Valóban, a Széles, Nagy kettős hatodik lett az Eb-n, de abszolút nem nevezhető sima ügynek ez sem, bár itt is elhoznánk a maximális, négy kvótát. Nem szabad elfelejteni, hogy egyre nő a kajakozni, kenuzni tudó nemzetek száma, így évről évre nehezebb a helytállás minden téren.

– Az elmúlt hetekben sorra járta az edzőtáborokat az ország különböző pontjain. Mit tapasztalt?
– Hogy egész pontosan mit lehet ebből levonni, arra három-négy napon belül pontos választ kapunk, de akárhol is jártam, amit láttam, bizakodásra ad okot. Amit az idénre elterveztünk, megvalósítottuk, és ez nagy valószínűséggel a versenyen is megmutatkozik majd, legalábbis nagyon remélem.

– Nem véletlen, ugyanis ez most olyan év, amikor elsősorban kvótákban gondolkodunk, és persze nagyon fontosak az érmek is, de a legfontosabb az ötkarikás indulás kivívása. Igaz, a kettő valamennyire együtt jár, ahogy jönnek a kvóták, úgy jönnek majd szerintem a dobogós helyezések is szépen sorban.

– Van a csapatunknak titkos favoritja, akitől meglepetésre számíthatunk?
– Ezt nem tudom megmondani.

– Azt viszont csak látta, hogy fiatal versenyzőink – merthogy vannak szép számmal – hogyan illeszkedtek be a vébécsapatba?
– Erre én is kíváncsi voltam, de teljesen észrevétlenül ment végbe ez a folyamat, ami jót jelent, hiszen az lett volna gond, ha bármi miatt előtérbe került volna a kérdés. Nyilván jobban keresik egymás társaságát, mint az idősebbekét, de velük is szót értenek, úgyhogy ilyen szempontból is jó, egységes csapatot alkotunk, amely kedden költözött be a hivatalos szálláshelyre Mórahalmon.