Tokaji Viktor úgy érzi, több volt a Volánban

Tokaji Viktorékat térdre kényszerítette a Vienna Capitals (Fotó: Mirkó István)

A fehérvári játékosok vasárnap reggelig kaptak pihenőt, mielőtt újra felvennék a munkát, és felkészülnének a magyar bajnokság rájátszására. Tokaji szerint azonban aligha akad a csapatból olyan játékostársa, aki kibírná mozgás nélkül a rövid szabadság alatt.

A Fehérvár a hatodik helyen végzett az EBEL alapszakaszában, és bár volt előkelőbb helyen is – egy időben még a rájátszásbeli hazai pályaelőny megszerzése sem tűnt irreális vágyálomnak –, senki nem szomorkodott emiatt, hiszen a harmadik idényben végre összejött a hőn áhított play off.

Ellenfele az alapszakaszban harmadik helyen végző Vienna volt, amely NHL-s légiósait felvonultatva papíron lényegesen nagyobb eséllyel pályázott az elődöntőre, de legyőzése nem tűnt eleve reménytelen feladatnak.

A Fehérvárnak sikerült is meglepetést okoznia: mindjárt az első, idegenbeli mérkőzésen túlórában nyert, ezzel első sikerét aratta Ausztriában. Nem a rájátszásban, hanem a szezon összes addig találkozóját figyelembe véve.

A második, fehérvári találkozón a bécsiek visszavették a pályaelőnyt – a meccs szintén a hosszabbításban dőlt el –, a harmadik és negyedik mérkőzésen azonban gólokban is megmutatkozott a két csapat közötti különbség. Előbbit Bécsben 5–1-re, utóbbit Székesfehérváron 4–1-re nyerte meg a Capitals, amely így igen nehéz helyzetbe, a kiesés szélére sodorta a Volánt. A magyar csapat azonban virtusból még odatette magát. Bécsben egy mérkőzésen több gólt lőtt, mint azt megelőzően három összecsapáson – azokon mindössze négy sikerült –, de a bravúros, öt gól is csupán a hosszabbításhoz volt elegendő.

Összességében aligha lehetnek boldogtalanok Fehérváron, az egyik bajnokesélyest nyílt csatára késztették. Az ötből három ütközetük túlórában dőlt el, amelyből egyet meg is nyertek, ráadásul idegenben. A tanulságokat azonban le kell vonni, a jövőt tekintve a mostani eredménysorra – úgy az alapszakaszt, mint a rájátszást tekintve – lehet építeni.

Azt a kapitány, Tokaji is önkritikusan elismerte, hogy a rájátszás olyan hullámzó volt, mint az egész szezonjuk. Ami novemberben, decemberben működött, azt januárra elveszítették. Így hiába voltak a play offban jó mérkőzéseik, nem tudták állandósítani a formájukat. Az első két mérkőzésük jól sikerült, utána viszont kétszer is gyenge formát mutattak. Ötödik fellépésükre megint összekapták magukat, de akkor már az elődöntő kapujába érkező Capitals Bécsben nagyon szerette volna dűlőre vinni a párharcot.

Tokaji szerint a kiállítások kulcsfontosságúak lehetnek a jövőre nézve, a mostani tapasztalatok alapján ebből okulniuk kell. A fölösleges kiállításokat nullára kell csökkenteni, hiszen azok egy ilyen fontos, kiélezett párharc során döntőek lehetnek. Miként a bíráskodás is, amelynek következetlensége többször is zavart okozott a fehérvári sorok között: amit szabad volt a dupla költségvetéssel működő egyik oldalon, azért büntetés járt a másikon.

„Azt érzem, hogy több volt bennünk, de mindig volt valami, ami felborította a rendszerünket. Egy kiállítás, egy hiba, balszerencse. Sosem tudtunk nyugodtan játszani, ezért amiben előnyünk lehetett volna – hogy hosszabb a kispadunk –, azt nem tudtuk kihasználni. Pedig öt az öt ellen jobbak voltunk" – értékelte a negyeddöntőt a válogatott védő.

Tokaji szerint kiesésüknek sok összetevője van. Úgy érzi, valóban szép eredmény, amit elértek, de amennyiben nem lesznek kritikusak önmagukkal szemben, akkor nem érezhetik magukat profiknak.

Viszont a magyar jégkorongból érkezve, ahogyan sportágunknak, úgy a benne lévő játékosoknak is vannak sajátosságai. Hovatovább hiányosságai. Elismeri, az ő generációjuk, amely nyitott pályán, fél éves felkészüléssel kezdte, olyan szintre ért el, amelyről aligha álmodtak, benne az A csoportos vb-szereplésssel, vagy éppen egy nívós bajnokságban való helytállással. Előrelépésre mindig van lehetőség, de ez esetükben már csupán csiszolgatás. A fehérvári fiatalok, a Sofron, Kóger, Nagy nevével fémjelzett korosztály ellenben az EBEL-ben kezdhette el a pályafutását – a reményteljes jövő az övék.