Pat Cortina a magyar férfiak után a nőkkel is csodát tenne

Vágólapra másolva!
2019.04.07. 09:24
null
Kölcsönös motiváció: Pat Cortina kimondottan élvezi, hogy a lányok sikeréhesek, tanulni akarnak, és isszák a szavait (Fotó: Dömötör Csaba)
Április 7-én Norvégia ellen kezdi el szereplését a magyar női jégkorong-válogatott a divízió 1/A-világbajnokságon, amelyet a káposztásmegyeri Vasas Jégcentrumban rendeznek. Mennyiben más a munka a hölgyekkel, mennyi esélyünk van az elitbe jutásra, kik alkotják a keretet – erről is beszélgettünk a rajt előtt Pat Cortina szövetségi kapitánnyal, aki férfiválogatottunkat tíz éve már felvitte a legjobbak közé.

 

– Alighanem a teljes magyar hokiközösség titkos vágya volt, hogy visszatérjen, és újra a nemzeti csapatunk kispadján lássuk. Végül is megtörtént, de kicsit másként, mint a legtöbben gondolták...
– Ez az én álmom is volt, és valóban meglepő fordulatok után alakult így, ahogy. Gyorsan zajlott le minden: a német klubomnál nehéz helyzetbe kerültem, és a végén itt kötöttem ki. Sajnálom, hogy a kollégának, az előző szövetségi kapitánynak, Jari Riskunak távoznia kellett – jól ismerem ezt az érzést –, annak viszont örülök, hogy itt lehetek.

A KLUBSZEZON TÖRTÉNETE
Akárcsak a férfiszakágban, a nőknél is „szanaszét” versenyeznek a klubjaink.
A KMH Budapest a hazai ob I mellett az osztrák első és másodosztályban is. Az I-es csapat az EBEL-nek megfelelő EWHL-t meg is nyerte, a II-es pedig a DEBL-ben szerepelt, amelyben azért nem lett bajnok, mert a Ferencváros legyőzte a fináléban. Vagyis a „sógornőéknél” tartoltak a női klubjaink, amelyek közül a hazai bajnokságot ugyancsak a KMH Budapest nyerte, de a MAC Marilyn előtt. Ugyanígy a Fradi, a KMH és a MAC végzett az U25-ös bajnokság élén, csak ott a zöld-fehérek diadalmaskodtak, méghozzá hibátlan teljesítménnyel.
Megemlítendő érdekesség, hogy a KMH vezetőedzője, a finn Jari Risku tavaly nyári érkezése óta a válogatott szövetségi kapitánya is volt, elfogadottsága mégsem verdeste az eget, úgyhogy a nemzeti csapatnál február 4-én mellé került mentoredzőnek Pat Cortina, akit március 7-én ki is neveztek a helyére…
A klubszezonban ugyanakkor nemcsak csapatszinten, egyéniben is akadtak sikereink a határokon túl: Tóth Enikő bronzérmes lett az osztrák állami bajnokságban, Jókai-Szilágyi Zsófia harmadszor is bajnok Svédországban!

– Mégis, hogyan kötött ki a női válogatottunk élén?
– Nem akarom túlbonyolítani: amikor elmentem innen sok évvel ezelőtt, megfogadtam, ha a magyar hokinak bármikor, bármiben szüksége lesz rám, jövök. Nagyon sokat kaptam az országtól, az emberektől, rengeteget jelentenek nekem, úgy voltam vele, ha bármit visszaadhatok, egy percig sem fogok habozni. S onnantól kezdve, hogy már nem álltam alkalmazásban a Schwenningennél, ha úgy tetszik, „felszabadultam”, megnyílt az út Magyarországra. Először februárban a mentorprogramhoz csatlakoztam, majd márciusban kerültem a lányok élére.

– Gyorsan meghozta a döntést?
– Egyáltalán nem. Alapjában nem volt egyszerű helyzet, mert a németországi státusom nem volt teljesen tiszta, így engedélyt kellett kérnem a klubvezetőségtől, hogy elvállalhatom-e ezt a munkát.

– Mi történt Németországban, pontosabban Schwenningenben?
– Őszintén? Nemigen tudom. Az eredményeink nyilvánvalóan gyengébbek lettek, de megvolt az oka annak, hogy miért, és ezzel tisztában voltam. A vezetőség még egy héttel a távozásom előtt is biztosított róla, nincs veszélyben az állásom, nem került szóba a menesztésem – aztán mégis meghozta a döntést. Hiába, a profi sportban már csak így megy ez.

Sok csatát megélt már
Sok csatát megélt már

– Dolgozott valaha nőkkel profi szinten?
– Nagyon régen igen, talán a két­ez­res évek elején az olasz női válogatott nyári felkészülését vezényeltem.

– Nem is gondolkodott azon, hogy visszatérjen a férfiválogatotthoz?
– Mint mondtam, nekem sokat jelent Magyarország, és a fejlesztési program, ami itt beindult a jégkorongban, és ebből a szempontból nem teszek különbséget: mindegy, hogy férfiakról beszélgetünk, nőkről, juniorokról vagy ifikről – ha hívnak, és úgy érzik, bármiben tudok segíteni, örömmel teszem. És nehogy azt higgyék, hogy ez bármelyik másik országgal ugyanígy működne, de Magyarország nagyon különleges helyet foglal el a szívemben. Ez a magyaros szív! (Teszi hozzá az utóbbi mondatot mosolyogva – magyarul.)

– Teljesen más hölgyekkel foglalkozni? Ők mégiscsak lelkisebbek, a fizikai felkészítés mellett legalább akkora figyelmet kell fordítani a mentális területre.
– Én nem gondolnám, hogy sokkal másabb. A mai, modern korban már a férfi és a női profi sportolók elég hasonlóak: mindenkinek szüksége van törődésre, mindenki szeretné azt érezni, hogy fontos. Tény, nem lehetek ugyanaz az edző, aki tizenöt éve voltam, mert az ma már nem működne. Viszont, hogy óvatosabbnak kell lennem a lányokkal, csak jó, mert nekem is segít fejlődni: kétszer is át kell gondolnom, mit mondok, mit teszek, ezáltal jobb edzővé és jobb emberré válok. Meg amúgy is, otthon négy nővel élek együtt, szóval megszoktam már, hogy nincs sok esélyem szóhoz jutni...

AZ ERŐSSÉGEINKRŐL…
„Az első tényező, hogy magyarokból áll a csapat: büszke, kitartó és lelkes játékosokból, akik szeretnek dolgozni. Amikor átvettem a válogatott irányítását, mindenki azt mondta, mennyire tehetségesek a lányok, és ez igaz, mégis jobban lenyűgözött, amilyen munkamorállal dolgoznak.”

– Ezt azért is kérdeztük, mert nem éppen a finomkodó stílusáról volt híres, erről bármelyik „szapporói hős” tudna mesélni.
– Igen, de annak a csapatnak akkor és ott arra volt szüksége – ezeknek a lányoknak viszont nem. Ha jó edző akarsz lenni, mindig alkalmazkodnod kell az aktuális helyzethez, a szerephez, amit az adott környezet, a kitűzött cél megkövetel. Ez mindig nagy kihívás, ám én kimondottan élvezem.

– Ha már cél: nagyon fontos megméretés előtt állnak, április 7. és 13. között hazai világbajnokságra kerül sor Budapesten. Egy „új Szapporo” az álma, azaz feljutni az elitbe a lányokkal is?
– Igen. De azt szögezzük le, hogy annak idején a srácokkal sem úgy indultunk el Szapporóba, hogy akkor ebből most „csoda” lesz. Hanem az volt a cél, hogy a saját játékunkat játsszuk, tartsuk a fejlődési ívünket, és kihozzuk magunkból a maximumot. Én inkább itt látom a párhuzamot a két csapat között. Mi is tisztában vagyunk azzal, mit kell játszanunk, hogy a lehető legjobbunkat kell nyújtanunk, aztán meglátjuk, mire lesz elég. Hasonlóság még, hogy ez a csapat is jó úton jár, nagy részében megvan a potenciál, ugyanakkor még nem veszített eleget ahhoz, hogy nyerhessen. Szóval az a cél, hogy ha a végén esetleg nem is jön össze az „új Szapporo”, elmondhassuk, hogy nagy lépést tettünk az irányába.

Fotó: TSH Photo
Fotó: TSH Photo
A LÁNYOKRÓL…
„A hoki hoki, de természetesen kicsit módosítani kell a hozzáálláson, és más az egész hangulat. Például a minap elmentem fodrászhoz, ami egy fiúcsapatnál fel sem tűnne, itt viszont azonnal észrevette mindenki, és véleményezte is… Úgy tapasztaltam, könnyebb a lányokkal, én legalábbis könnyebben megértem őket. Mert ha boldogok, akkor boldogok, ha meg nem, akkor nem, és ezt meg is mondják, ami egyszerűbbé teszi az edző életét. Rendkívüli módon tudnak koncentrálni, és gyorsan kapcsolnak, amikor pedig a jégre lépnek, csak azzal foglalkoznak, ami ott történik.”

– És milyen a közös munka a lányokkal? Gondoljuk, a motiválással nincs gond.
– Eddig nagyszerű! Persze, roppant motiváltak – én is az vagyok, ők motiválnak engem! Nekem ez terápia is: miután október végén elküldtek a Schwenningentől, hónapokig ültem otthon semmit sem csinálva, most pedig belecsöppentem egy olyan környezetbe, amelyben mindenki sikeréhes, tanulni akar és újdonságokat megismerni. Ez nagyban megkönnyíti a feladatomat. A stáb is nagyszerű, sokat segít, szóval tényleg szuper – kicsit olyan érzés, mint a nászúton, amikor még minden szép és jó.

– Az elmúlt években nagyon magas szinten dolgozott Németország­ban: három éven keresztül irányította a világelitben szereplő férfiválogatottat, volt a Red Bull München és a Bartalis Istvánnal felálló Schwenninger Wild Wings vezetőedzője, a következő idénytől pedig a Grizzlys Wolfsburgot irányítja. Más világ?
– Ha edzői szemmel nézem, hatalmas kihívás, mert a DEL topliga, amelynek hihetetlenül magas a színvonala, akár a játékot, a játékosokat nézem, akár a profizmust. Egyszerűen rá voltam kényszerítve, hogy napról napra fejlődjek, jobb edző legyek – igazából nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen bajnokságban gyűjthetek tapasztalatokat.

Fotó: TSH Photo
Fotó: TSH Photo
A FELJUTÁSRÓL…
„Napról napra és meccsről meccsre kell haladnunk; eleinte a folyamat érdekesebb is, mint az eredmény. Nem aggódhatunk amiatt, hogy nyerünk-e vagy veszítünk, csakis a teljesítménnyel foglalkozunk, ha az rendben van, akkor sikeresek is leszünk. A csapat fiatal, és ugyan biztos vagyok abban, hogy jól teljesít majd, igyekszem elérni, hogy csak a jégkoronggal törődjön – hiszen azért hazai világbajnokságra készülünk, hasonló élményben nem sok lánynak volt része.”

– Örült a németek szenzációszámba menő tavalyi olimpiai ezüst­érmének?
– Ó, nagyon is! Hatalmas tettet vittek véghez, legtöbbjükkel évekig dolgoztam együtt, nagyon jó és különleges érzés volt látni a sikerüket. Nem mindennap nyer az ember olimpiai ezüstérmet, főleg jégkorongban, és semmit sem von le az érdemükből, hogy tudjuk jól, az NHL-játékosok nem lehettek ott Pjongcsangban.

– Nem gondolt rá, hogy mi lett volna, ha korábban szövetségi kapitányként ön is egy ilyen német aranycsapattal dolgozhatott volna?
– Én azt vallom, nincs értelme hátrafelé tekingetni, és azon lamentálni, mi lett volna, ha... Tehát nem, nem gondolkoztam rajta, egyszerűen csak örültem, hogy ismerhetem őket, hogy gratulálhattam nekik, ez elég volt nekem. Ha csak egy vagy két százalékkal hozzájárultam ehhez a szenzációs sikerhez, már boldog vagyok.

Néhányan a „szapporói hősök” közül: balról Palkovics Krisztián, Vas János, Ladányi Balázs, Pat Cortina, Kangyal Balázs, Szuper Levente és a 2009-ben elhunyt ifjabb Ocskay Gábor 
(Fotó: Nemzeti Sport)
Néhányan a „szapporói hősök” közül: balról Palkovics Krisztián, Vas János, Ladányi Balázs, Pat Cortina, Kangyal Balázs, Szuper Levente és a 2009-ben elhunyt ifjabb Ocskay Gábor (Fotó: Nemzeti Sport)

– Tartja a kapcsolatot a szapporóiakkal is?

HÖLGYEK A PALÁNKON TÚL
Alapvetően férficentrikus sportág a hoki, de a nemzetközi jégkorongban a legmagasabban pozícionált sportpolitikusunk nő: Kolbenheyer Zsuzsanna 2012 óta a Nemzetközi Jégkorongszövetség, az IIHF elnökségi tagja, továbbá a női bizottság elnöke. Idehaza ő volt az első regisztrált női jégkorongozó, a kilencvenes években kezdődő pályafutása 55 magyar válogatottságot számlál, következésképpen ő az IIHF történetének első olyan női vezetője, aki játszotta is e sportágat, tavaly ráadásul ő volt az elnöke a téli olimpia női jégkorongtornájának Pjongcsangban.
Viszont nincs egyedül akkor sem, amikor Zürichben, az IIHF-központban tartózkodik, mert Elekes Szentágotai Blanka az IIHF női bizottságának a titkára. Ő idősebb Ocskay Gábor mellett dolgozott sok-sok éven át a Fehérvár AV19 irodájában, amikor a klub sorra nyerte a magyar bajnoki címeket, aztán benevezett az EBEL-be, Elekes Szentágotai Blanka intézte az összes nemzetközi ügyet, mígnem tényleg nemzetközi vizekre evezett.

– Még szép! Kangyal Balázs, Benk András, Palkovics Krisztián, Ladányi Balázs, Vas Márton, Vas Jankó, Toki, és a többiek... Ez is az egyik ok, ami miatt annyira szeretek visszajárni. Minden alkalommal, amikor csak találkozunk, jönnek és szélesen vigyorogva rám köszönnek, a mai napig így (és magyarra váltva): „Szia, edző!” Nem azt mondják, hogy „Szia, idióta bohóc...!” Ez nagy dolog.

– Eddig is szinte hazajárt Magyarországra, tavaly is itt volt az emlékezetes világbajnokságon Budapesten. Vegyes érzései voltak, hogy az olaszok végül feljutottak, a mieink pedig nem?
– Köztudott, hogy a szüleim olaszok, és félig olaszként nevelkedtem, de nem okoz nehézséget kimondanom, hogy Magyarországtól sokkal többet kaptam. Persze, dolgoztam Olaszországban tizenhat évet, a feleségem és a gyerekeim is olaszok, de érzelmileg teljesen másként kötődöm a magyarokhoz.

– Mit szólt, amikor az utolsó meccsen 15.8 másodperccel a vége előtt buktuk el a feljutást?
– Nyilván nagyon fájó így veszíteni. Ugyanakkor, ha a szívemre teszem a kezem és a torna egészét nézem, ki kell mondanom, hogy a brit csapat jobban megérdemelte a feljutást. Viszont itt visszakanyarodnék ahhoz, amit már említettem: a fontos sikerek előtt fájdalmas vereségek szükségesek, mert ezek teszik erősebbé az embert. Őszintén remélem, hogy az a tavalyi vereség lecke volt, amely erősebbé tette a magyarokat, hogy még inkább készen álljanak arra, hogy megtegyék a következő lépést. Ha a szapporói csapatunkra visszatekintek, érték szívszaggató vereségek, de ezek vezettek odáig, hogy a végén az történt, ami.

U18-ASKÉNT MÁR SIKERÜLT
Hazai világbajnokságon magyar hokis reflex, hogy a cél – kicsit realistábban: az álom – a feljutás, és így vagyunk ezzel most is, noha nem a férfiak, hanem a hölgyek versenyeznek majd.
A nemeken túl különbség, hogy míg a férficsapatunk a 19. a világranglistán, a női 14., továbbá más a „lánykori nevén” A-csoportnak hívott elit létszáma is: a férfiaknál a legjobb 16-ba igyekszünk, a nőknél viszont csupán 10 csapatos az elit, két éve még csak nyolcas volt… Magyarán: hölgyeink esetében még nagyobb tett lenne, ha a két feljutó hely valamelyikén végeznének, kiváltképp, mert női válogatottunk még sosem szerepelhetett a legjobbak között, a legjobb eredményünk a tavalyi divízió 1/A-világbajnokságon elért 3. hely.
Az U18-as hölgycsapatunk azonban már véghez vitte a bravúrt, sőt rá is tett egy lapáttal: a 2011 és 2012 fordulóján Tromsőben megrendezett korosztályos vb-t megnyerte, feljutott a nyolcas elitbe, 2013-ban Vierumäkiban pedig bent is maradt! Végül 2014-ben Magyarországon, közelebbről Budapesten, még közelebbről a mostani vb helyszínén, Káposztásmegyeren pottyant ki a csapat, amelyből mára sokan a felnőttválogatott tagjai, úgyhogy most felülírhatnák az akkori rossz emléket.

A DIVÍZIÓ 1/A-VB PROGRAMJA
Április 7., vasárnap
13.30:
Szlovákia (világranglista-15.)–Dánia (12.)
17.00: MAGYARORSZÁG (14.)–Norvégia (13.)
20.30: Olaszország (17.)–Ausztria (11.)
Április 8., hétfő
13.30:
Dánia–Olaszország
17.00: MAGYARORSZÁG–Szlovákia
20.30: Ausztria–Norvégia
Április 10., szerda
13.30:
Olaszország–Norvégia
17.00: MAGYARORSZÁG–Dánia
20.30: Ausztria–Szlovákia
Április 12., péntek
13.30:
Norvégia–Szlovákia
17.00: MAGYARORSZÁG–Olaszország
20.30: Dánia–Ausztria
Április 13., szombat
12.30:
Szlovákia–Olaszország
16.00: Dánia–Norvégia
19.30: MAGYARORSZÁG–Ausztria



 

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Hosszabbítás 2019. április 6-i lapszámában jelent meg.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik