Gröschl Tamás: Már nem számítottam a meghívóra

A másfél órás tréning – amelybe néhány kíváncsi csíki játékos is belepillantott – célja a fáradt izmok átmozgatása volt elsősorban, de azért a játékosok végigiskolázták az ilyenkor szokásos sportági alapokat. Úgy, mint kapura lövés, lőtt passzok, támadásvezetés, taktikai elemek gyakorlása. Mivel rolba nem zavarta meg a sok mozgással turbózott edzést, a másfél óra végeztével a jég minősége nem kis kívánnivalót hagyott maga után.

A jégről fáradtan lekorcsolyázó játékosok viszont kellő helyet készítettek elő a vacsorához – egész nap csupán szendvicsekhez jutottak –, illetve a szerdai folytatáshoz, amikor Lengyelország ellen válogatottunk megkezdi szereplését a tornán. Csütörtökön majd Ukrajna, pénteken pedig a házigazda román együttes lesz az ellenfelünk. Utóbbi – a sportág helyi hagyományait ismerve nem meglepően – döntően romániai magyar játékosokból áll, a keretben éppen annyi honosított ukrán játékost találunk, mint Bukarestből érkező színtiszta román származásút. Egyet. A magyar válogatott hivatalos mérkőzésen legutóbb 1972-ben lépett pályára Csíkszeredán.

„Nem számítottam rá, hogy meghív a kapitány, sőt, arra sem nagyon, hogy valaha játszok még a válogatottban" – mondta Gröschl Tamás a Nemzeti Sport Online-nak. Az újvárosiak centere először 1998-ban, legutóbb pedig a 2008-as, feledhetetlen szapporói divíziós vb-n játszhatott a legjobbak között.

„Úgy gondolom, hogy sok a jó képességű fiatal, akiket a kapitány teljesen érthető okból próbál ki. Így közel sem biztos, hogy nekem most itt lenne a helyem. Természetesen, ha már megkaptam a lehetőséget, akkor próbálok élni vele. Megteszek minden tőlem telhetőt a folytatás érdekében, és ha legközelebb is számítana rám, annak nagyon tudnék örülni. Ahogy korosodik az ember, úgy látja egyre inkább máshogy a dolgokat. Természetes folyamat, ami most zajlik, Palkovics Krisztián és Ladányi Balázs sem húzhatja örökké a szekeret, az ő utódjaikat is meg kell találni."

„Nekem hasznomra vált, hogy sok poszton számítottak rám az elmúlt években, különféle taktikai feladatokat kellett ellátnom. A Vasasban első számú letámadó voltam, igazi ütköző center, Dunaújvárosban két támadó szellemű csatár mellett elsősorban védekező támadó lettem. De ez csak a javamat szolgálta, más szemszögből látom a játékot, így tudok belőle minél többet."

„Most rengeteg ügyes fiatalt látok magam mellett, akik bizonyítani akarnak a kapitánynak. Annál is inkább, mert többük eddig még nem dolgozott vele. Ez a torna eredményessége szempontjából elsülhet jól, de akár rosszul is. Kölcsönös tapasztalatszerzésnek és ismerkedésnek viszont éppen megfelelő."