1. HARMAD

A hatodik perc páros kiállítása alatt pörögtek fel először az események, akkor az addig is veszélyesebb finnek több ígéretes lövéssel és egy kapuvassal jeleskedtek. A norvégok a kontrákig jutottak, de nem zárkóztak vissza saját térfelükre, sok mozgással, kemény ütközésekkel bátran megzavarták a finneket és felvállalták a letámadást. A hajrá a norvégoké volt, akik egy emberelőnytől kaptak lendületre. Szépítettek ugyan a kapura lövési mutatójukon, de az eredmény nem változott. (0–0)

2. HARMAD

A második harmadot is a norvégok kezdték jobban, egy kontraziccer utáni szabálytalanságot követően büntetőt kaptak, amit Ken Andre Olimb gyönyörű mozdulattal – finom lövőcselt követte a fonák – váltott gólra. Ettől kaptak csak igazán észbe a finnek, akik sorra kapták az előnyöket, amit elképesztő hatékonysággal váltottak gólra. Jarkko Immonen például kétszer eladta ugyanazt a figurát, a bal oldalon visszafelé mozgott, majd a keresztpasszt kapásból vágta hat méterről a kapu jobb oldalába. Két gólja között Tuomo Ruutu egy kapu előtti kavarodás végén kotort be egy korongot, a hajrában pedig Jani Lajunen egyéni akciót fejezett be góllal.

A norvégok kétgólos hátrányban játszva még tudtak újítani, komoly gólhelyzetet is kialakítottak, de mindez tiszavirág életű fellángolásnak bizonyult. A negyedik bekapott gól végképp padlóra küldte a már egyébként is fáradni látszó, eleve esélytelenebb norvégokat. Érdekes statisztikát hozott a második harmad, amely messze nem tükrözte a látottakat, főleg nem az eredményt. A norvégok jó kezdésükkel és picit megnyomott hajrájukkal 16 kapura lövést könyveltek el, a döntő részben mezőnyfölényben játszó finnek mindössze kilencig jutottak, előnyük mégis behozhatatlannak tetszett. (4–1)

3. HARMAD

Dolgos-szorgos mezőnymunkával telt a harmadik felvonás eleje, a finnek mezőnyfölényt harcoltak ki, a norvégok megint kiállításokat szedtek össze, a két csapat között egyre nagyobb volt a sebességbeli különbség. A fórokra ekkor már nem koncentrált annyira oda a finn válogatott, mint szoros állásnál. A második harmad emberelőnyeit 19, 32 és 30 másodperc alatt használták ki. A játékrészbe több durva törlesztés fért bele, gyakorlatilag ez emésztette fel a jégen lévők minden energiáját és figyelmét. A hajrában még odafért egy norvég kapuvas – igazából szerencséjük sem sok volt a meccsen –, majd az utolsó percre lehívták a kapusukat, de hiába, semmi nem segített. (4–1)