Jégkorong: „Az a célom, hogy magyar edző legyen az utódom” – az új kapitány

– Az idény végéig szól a megbízatása szövetségi kapitányként, ez volt az eredeti terv is?
– Nem, szerettünk volna találni egy edzőt, aki teljes állásban szövetségi kapitányként dolgozik, ahogy Kevin Constantine is magyarországi munkája elején, vagy valakit, aki részmunkaidőben vezeti a válogatottat, ahogy Constantine, mielőtt távozott. Én határozott időre lettem a válogatott edzője, mégpedig a játékosok és az edzői stáb számára is átmeneti időszakra.

– Miért nem valósulhatott meg végül egyik variáció sem?
– Az egyik kiszemeltünktől már augusztusban pozitív visszajelzést kaptunk, de aztán nem tudtuk véglegesíteni a szerződtetését; majd újabb jelölt után kutattunk, akivel szintén tárgyaltunk, ő egy erős ligában játszó csapat vezetőedzője, és megosztva dolgozott volna a klubjában, illetve a magyar válogatottban, de a csapatának általános igazgatója olyan feltételekkel engedte volna csak el, amelyeket nem akartunk és nem is tudtunk volna teljesíteni – így ez a lehetőség is meghiúsult. Ez múlt héten történt, és gyorsan kellett cselekednünk, hiszen hamarosan itt az első felkészülési viadal, a Sárközy Tamás-emléktorna, így lépett életbe a harmadik opció, hogy én legyek a szövetségi kapitány.

– Elmondja, kik voltak a jelöltek, és hogy pontosan mi gátolta meg a szerződtetésüket?
– Nem oszthatom meg, kik voltak ezek az edzők, de annyit mondhatok, az első jelöltet saját döntésünkből nem véglegesítettük, a másodikat pedig egyszerűen az észszerűtlen anyagi igények miatt. Sajnálom, hogy nem mondhatok többet, de ezek bizalmas információk.

– Tekintve, hogy csak az idény végéig marad, az ön utódját már keresik? Van egyértelmű favorit a pozícióra?
– Nekem az a célom, hogy minden pozíciót, amelyet betöltök a magyar jégkorongban, utánam magyar szakember vehessen át. Nagyon izgatottá tenne, ha a szövetségi kapitányi tisztség sorsa is így rendeződne, mint ahogy sport- és fejlesztési igazgatót is a hazai közegben szeretnék találni.

– Ez az oka, hogy az önnel dolgozó válogatott stáb sem végleges, hanem változni fog az idényben?
– Igen. Szeretnék lehetőséget adni nekik, és közelről megismerni azokat a magyar edzőket – sokan vannak ilyenek –, akik képesek lehetnek vezetni a férfiválogatottat. Amikor eljön az ideje, készen kell állniuk. Úgy gondolom, többen már most is ott tartanak, néhányuknak még szükségük van némi tapasztalatra. Sok nagyon jó magyar tréner dolgozik kül- és belföldön magas szinten, bízom azokban, akik az idény végéig velünk tevékenykednek a nemzeti csapat mellett. Ugyanakkor nehéz a szövetségi kapitányi munka, a tapasztalat sokat nyom a latban, amikor azt vizsgáljuk, ki lehet alkalmas rá.

– Rengeteg tapasztalata van vezetőedzőként, de 2018 óta nem volt ilyen szerepben. Késznek érzi magát a válogatott irányítására?
– Egyáltalán nem aggódom. A vezetőedzői tapasztalataimat magasabb szintről szereztem, mint amilyen szinten itt edző leszek, és ezt egyáltalán nem tiszteletlenségből mondom. Az amerikai ligák, az NHL, az AHL és az ECHL mind magasabb színvonalúak. Az is megnyugtat, hogy kiváló edzőkkel, szakemberekkel dolgozunk együtt a válogatottnál a közös célokért.

– Hamarosan kezdődik a Sárközy Tamás-emléktorna, november kilencedikén játssza következő meccsét a válogatott. Mit vár a csapattól?
– Ki kell bővítenem, amit az előbb mondtam, mert nemcsak a magyar edzőkben, hanem a játékosokban is hiszek. Ez az ötödik évem Magyarországon, láttam a srácokat az elitben is játszani, ráadásul több fiatal, tehetséges hokis kopogtat a válogatott ajtaján. Az elsődleges célja a tornának, hogy megmutassuk a szurkolóknak, hogyan akarunk játszani. Természetesen, mivel profik vagyunk, minden meccset meg akarunk nyerni, de ez sosem könnyű. Szeretnénk, ha a nézők látnák, milyen jók a magyar jégkorongozók és az edzőik.

– Mit nyerhet a csapat a kialakult helyzetből?
– Mivel átmeneti időszakról van szó, nagyszerű alkalom, hogy felmérjük, kik azok a fiatalok, akik alkalmasak lehetnek a hamarosan visszavonuló társak pótlására a válogatottban. A legjobb játékosaink közül néhány nem lesz ott velünk a Sárközy-tornán, ami lehetőség az újaknak, hogy megmutassák magukat, és azt, hogyan tudnak csapatként küzdeni a válogatott sikeréért.

– Sport- és fejlesztési igazgatóként hogyan látja a magyar jégkorong helyzetét? Valós cél lehet az A-csoportba jutás a bolzanói vébén?
– A második kérdésre a novemberi és decemberi felkészülési tornák után már könnyebben tudok válaszolni, ugyanakkor azt gondolom, a magyar jégkorong még sosem volt ilyen jó helyzetben. Igen, a női és a férfiválogatott is kiesett az elitből az előző világbajnokságon, de mindkettő ott volt, és mindkettő ott is lesz. Az U18-as és az U20-as férfiválogatott egyaránt a divízió 1/A-ban szerepel, a női programunk pedig sziklaszilárd, a világ legjobbjai közé tartozik, hála a nagyszerű munkának, amit Kolbenheyer Zsuzsanna, az edzők és a stáb végez. Soha ennyi edzői továbbképzést nem tartottunk, mint a közelmúltban. A játékosok mentális, fizikai és technikai felkészítésére is nagy hangsúlyt fektetünk, jó irányban haladunk, de természetesen mindig arra kell törekednünk, hogy még jobbak legyünk.