„Teljesen le vagyok sújtva, borzasztó volt látni, amint sírnak a játékostársaim az öltözőben. Bocsánatot kell kérnem a brazil szurkolóktól! Életem legnehezebb pillanata. Azt hittük, nyerünk. Ez az első vereségem a brazil válogatottal, egy olyan vereség, amibe nagyon nehéz belenyugodni. Egy–nulla után, a szünetig szerezhettünk volna még egy gólt. Megvan a magam felelőssége, de csapat vagyunk, azaz mindenki részes a vereségben. Mindenki követhet el hibákat" – mondta a brazil gól előtt gólpasszt adó, később két végzetes hibát elkövető Felipe Melo.
„Ketten mozdultunk ugyanarra a labdára, és az történt, ami történt... – tette hozzá könnyes szemmel Júlio César, a brazilok kapusa, felidézvén Felipe Melo öngólját, amellyel Hollandia egyenlített. – Erre az eredményre egyáltalán nem számítottunk. Egységesek voltunk, magabiztosak, és mégis... Ez a kisiklás nagyon hosszú ideig elkísér bennünket. Ilyen a futball. Most már csak egyre tudok gondolni: hogy minél előbb hazatérhessek, és viszontlássam a családomat, a feleségemet, a gyerekeimet. Kétezer-tizennégy (a brazíliai világbajnokság) egyelőre nem vigasztal. Hollandia és Brazília két nagy futballnemzet, ma csak az egyik csapata nyerhetett, sajnos nem a miénk volt az."
