Sokadszor mutatkoznak be a délszláv legények

A szerb labdarúgó-válogatott világbajnoki történelmét egyszerre igen hosszadalmas és egyszerre igen kevés karaktert igénybe vevő feladat taglalni (mi utóbbi mellett tettük le a garast), lévén a jelenlegi államalakulat Jugoszlávia egyik tagköztársaságaként veretes vb-múltra tekint vissza, másrészt a maiak elődei az 1992-es véres változások után Jugoszláviaként, majd 2003 és 2006 között Szerbia-Montenegró néven állítottak ki nemzeti tizenegyet, hogy aztán manapság Szerbiaként „fussanak" tovább (eleddig két vb-részvétellel hátuk mögött).

DICSŐ ÉS DICSTELEN MÚLT

A második világháború után Európa pechesebbik felére kerülő Jugoszlávia futballválogatottja nyolcszor is megfordult a világbajnokságon, kontinenstornákon pedig két ezüstöt szerzett. Az 1980-as évektől egyre több jugoszláv játékos csaphatott fel idegenlégiósnak, miközben egy elképesztő tehetségekkel fémjelzett generáció gyülekezett a nagyok mögött, ám az 1992-es véres délszláv háború mindezt szinte teljesen lenullázta.

Azóta is sokan és sokszor polemizálnak azon, mire ment volna egy (a neveket „jugoszlávul" írva) Jarni, Brnovics, Suker, Mijatovics, Proszinecski, Szavicsevics, Boban, D. Sztojkovics, Mihajlovics, Jugovics, Aszanovics, Boksics, Stimac, Sztanics, Pancsev, Zahovics, Sz. Milosevics féle „plávi" gárda a kilencvenes években...

BOJKOTTAL KEZDŐDÖTT AZ ÚJ ÉRA

Nem éppen ideálisan kezdődött az újkori jugoszláv válogatott sztorija, hiszen az 1992-es Európa-bajnokságra hiába jutott ki, a háború miatt diszkvalifikálta az UEFA (a tornát éppen a beugró Dánia nyerte meg), majd a FIFA cselekedett hasonlóképpen vele az 1994-es világbajnokság selejtezői előtt.

1992-ben mindenesetre lejátszották első, nem hivatalos válogatott mérkőzésüket a jugók, amelyen Omerovics – Najdoszki (Novak, 64.), Hadzsibegics, Sztanojkovics, Vujacsics – Jugovics, Bazsdarevics, Brnovics – Sztojkovics (Milanics, 46.), Kodro, Szavicsevics (Mijatovics, 17.) összeállításban 2–0-ra kikaptak a hollandoktól, két évvel később pedig az aktuális vb-aranyérmes brazilokhoz látogattak (0–2).

1997: EGY-HÉTRE JÖTTEK BUDAPESTRE

Az első torna, amelynek selejtezőin indulhattak, az 1998-as vb volt, és csoportjukban a spanyolok mögött másodikként végeztek. Bár ne tették volna, hiszen a „rájátszásban" éppen a magyarokkal akadtak össze, és Budapesten 7–1-re, otthonukban 5–0-ra kitömték a Csank-fiúkat.

Franciaországban a Kralj – Mirkovics, Djorovics, Mihajlovics, Petrovics – Jugovics, Jokanovics, Sztojkovics (Kovacsevics, 68.), Brnovics (Sztankovics, 50.) – Milosevics (Ognjenovics, 58.), Mijatovics legénység Szinisa Mihajlovics találatával legyőzte az irániakat, majd döntetlenezett a németekkel, és az Egyesült Államokon is felülkerekedett.

Az egyenes kieséses szakaszban Szlobodan Szantracs európai sztárklubokban edződő menői a hollandokkal már nem bírtak (persze ki tudja, mi a vége, ha Predrag Mijatovics nem a felső lécet lövi szét büntetőből).

DÉLSZLÁV BELHARCOK

A 2000-es kontinenstornán, miután a selejtezők során a horvátokat és a macedónokat is megelőzték, a szlovénekkel vívott 3–3 után (0–3-ról egyenlítve!) továbbléptek a csoportjukból, de a társházigazda hollandok könnyed 6–1-gyel küldték haza őket.

Néhány nagy öreggel (továbbra is) a fedélzeten a 2002-es vb kvalifikációi során az oroszok mellett a szlovének is előttük végeztek, majd a 2004-es Eb-t is ki kellett hagyniuk (a selejtezőket még Jugoszláviaként kezdték el, de Szerbia-Montenegróként fejezték be).

A németországi nagy tornára Ilija Petkovics mester elképesztően magabiztosan vezette ki választottjait, hiszen a „mesés négyes" (Dragoszlav Jevrics kapus előtt Nemanja Vidics, Mladen Krsztajics, Goran Gavrancsics és Ivica Dragutinovics alkotott védelmi kvartettet) mindössze egyetlen gólt engedélyezett az ellenfeleknek.

A kapitány a nem sokkal a torna előtt megsérült Mirko Vucsinics helyett a saját fiát, Dusant nevezte be a keretbe, de nem ez volt a legnagyobb problémája: a versengésen kezdésként a hollandoktól szokásuk szerint vereséget szenvedtek (0–1).

Ezek után a szerb (és montenegrói) média jóval offenzívabb futballt követelt a kapitánytól, ehhez képest a következő körben az argentinok súlyos, 6–0-s csapást mértek rájuk. Zárásként az addig szintén két vereséget szenvedő elefántcsontpartiak is legyőzték őket, ráadásul 0–2-ről fordítva.

IMMÁR „ÖNÁLLÓAN"

Már a vb előtt szétvált Szerbia és Montenegró, így a 2008-as Európa-bajnokságra már Szerbiaként nem jutottak ki Dejan Sztankovicsék. A spanyol Javier Clemente, majd az egykori remek bekk, Miroszlav Djukics után az egykoron az Atlético Madriddal duplázó Radomir Antics ült a kapitányi székbe, négyéves „előnyugdíjat" követően.

Szerződése félmillió eurós vb-részvételi bónuszt irányzott elő a mesternek, aki nem is hagyta a summát a kasszában, hiszen a románok és az osztrákok mellett a franciákat is megelőzve elsők lettek selejtezőcsoportjukban.

A már 61 éves Radomir Antics jó érzékkel nyúlt (kéretik nem félreérteni) a fiatalokhoz (Nenad Milijas, Zoran Tosics, Ivan Obradovics, Milos Kraszics, Miralem Szulejmani), bízott meg korábbi kiegészítő emberekben (Marko Pantelics) és csábított el kettős állampolgársággal rendelkező labdarúgót (Neven Szubotics).

Szerencséjére felbukkant egy újabb gólerős szerb támadó, Milan Jovanovics és egy fiatal karmesterígéret, Zdravko Kuzmanovics, de mi tagadás, jelentősen növelte volna vb-esélyeiket, ha Bojan Krkic nem a spanyol válogatottat választja...