Slaven Bilic (Forrás: Action Images)

Az egykori Jugoszláviában, a Sibeniket kinőve a Hajduk Splitben lett ismert labdarúgó, és hat évet húzott le a kiváló hajdukos társak (Aljosa Asanovic, Robert Jarni, Alen Boksic, Milan Rapaic, Ivica Mornar) között. 1993-ban félmillió mai euróért a Karlsruher SC-hez igazolt, majd két és fél idény múlva a West Ham akkori menedzsere, Harry Redknapp 2.3 millió euróért Angliába csábította. A megbízható középhátvéd 1992 óta a válogatott tagja volt, és az 1996-os kontinenstornán az egész világnak (de minimum Európának) megmutatta magát. Két év múlva a France 98-on hét mérkőzésen kőkemény és lelkes védőmunkával járult hozzá a világbajnoki bronzéremhez, ekkor már az Everton játékosaként. A tornán egyébként miatta nem játszhatott a fináléban a francia Laurent Blanc, aki a Biliccel történő ütközése után kapott egy sárga lapot – mint később kiderült, jogtalanul, hiszen hozzá sem ért a horváthoz.

A „stolverkosok" 6.6 millió eurót adtak érte, de a bekk csak akkor volt hajlandó elhagyni a WHU-t, amikor már biztossá vált a kiesés (akkoriban még idény közben is lehetett igazolni). A kőkemény játékos hamarosan a „The Toffees" fanjainak első számú kedvence lett, és olyan régi vágású középhátvédekkel alkotott duót, mint Richard Gough, Marco Materazzi vagy David Unsworth. Azonban 31 esztendős korára be kellett látnia, hogy ágyékproblémái és gyakori sérülései miatt már soha nem lesz olyan jó formában, mint egykoron volt. A vb után kikopott a válogatottból, és szép lassan az Evertonból is, ezért hazatért levezetni a Hajdukhoz. Az angolok egyébként nemcsak hogy ingyen elengedték, de egymillió fontos végkielégítést is fizettek számára, hogy felbonthassák még két és fél évig élő szerződését. Megérte így is: korábban ugyanis csak a nemzetközi kupamérkőzésekre nevezték, heti 27 ezer fontos bérért Zágrábban élt és edzett...

Valamit tudhattak az angolok, mert Horvátországban Bilicnek mindössze kilenc bajnoki után végleg szögre kellett akasztania cipőjét. Visszavonulása után megkezdte edzői karrierjét. Ennek első állomásaként beugrott a Split kispadjára, majd első igazi megbízatása az U21-es horvát válogatott volt (régi cimborájával, Aljosa Asanoviccal dolgozhatott élükön együtt), akikkel szerencsésen elbukta az Eb-selejtezőket, ráadásul éppen a szerbek ellen. 2006 nyarán, a középszerű horvát mutatvánnyal lezajló világbajnokság után mégis átülhetett a felnőttek kispadjára a kiváló metal-gitáros hírében álló mester, aki sikerrel kivezette legénységét a 2008-as Európa-bajnokságra.

Itt nem vallottak szégyent, hiszen az elődöntőbe jutásért csak tizenegyesekkel estek ki a törökök ellen, így még az is belefért Bilic reputációjába, hogy a dél-afrikai világbajnokság selejtezőit elbukja övéivel (csoportjukban az angolok és az ukránok mögött végeztek).

A 2012-es Eb-n ismét ott voltak, de már a torna előtt bejelentette, hogy annak végén feláll a kispadról, és a Lokomotiv Moszkvához igazol. Az Eb előtt igen optimista volt, hiszen a végső győzelmet vette célba a kockás mezsekkel...