Ej, becsúszik... – a sorsdöntő pillanat a fináléban (Fotók: Imago, Action Images)

A futballtörténelem egyik legnagyszerűbb francia válogatottja (a szerzőnek eme gall társulat a szíve csücske, de ez maradjon titokban) nyerte meg az 1984-es labdarúgó Európa-bajokságot Franciaországban – 1964 (Spanyolország) és 1968 (Olaszország) után harmadszor lett a házigazda együttesé az arany. Jól jegyezzük meg ezt az évszámot, mert azóta egyetlen rendező ország válogatottja sem tudott diadalmaskodni az Eb-n!

Platini: gólkirály, a torna legjobbja, Eb-győztes

Az 1984-es dátum mellé voltaképp megjegyezhetnénk az egész kék mezes garnitúra névsorát is Joel Bats kapustól kezdve a balszélsőn, Bruno Bellone-on át egészen az egyszer becserélt Daniel Bravóig, elvégre kevés ilyen kreatív, egyszersmind célratörő focit játszó nemzeti alakulat tette-vette a labdát a zöld gyepen az idők folyamán. „Ha le tudjuk vetkőzni a magas elvárás kiváltotta görcsösséget, akkor nyerünk" – mondta még a nyitó meccs előtt Michel Hidalgo szakvezető.

Nos, le tudták vetkőzni.

Hiba lenne azonban csak 1984-re és az Eb-győztes csapatra fókuszálnunk, határainkat kiterjeszthetjük 1982-re és 1986-ra és a vonatkozó évi vb-ket megjáró, azokon rendre elődöntőt játszó együttesekre is. A Raymond Kopa és Just Fontaine nevével fémjelzett éra után e négy esztendő volt a Les Bleus történetének második aranykora – a három nagy Michel: Michel Hidalgo, Michel Platini és az új szövetségi kapitány, az 1984-től hivatalban lévő Henri Michel korszaka.

ANGOL ÉS OLASZ ELHASALÁS A SELEJTEZŐBEN

A TORNA NAGY HIÁNYZÓJA

Nem tudtuk eldönteni, kinek adományozzuk a címben szereplő titulust, ezért holtversenyt hirdettünk 1984-re: Eric Gerets, a belga válogatott csapatkapitánya és Bernd Schuster, a nyugatnémetek szervező középpályása lett az Eb nagy hiányzója.   Mindkét játékosra nagy szüksége lett volna együttesének, hisz Eb-ezüstérmes létére Belgium és címvédő létére az NSZK sem tudta beverekedni magát a legjobb négy közé.   A Wikipedia szerint a belga jobbhátvéd sérülés miatt mulasztotta el az Euro '84-et, de mi tudjuk, hogy nem (csak) ez volt a háttérben. Gerets a torna előtt ugyanis bundabotrányba keveredett hazájában, és – másik három meghatározó válogatott futballistával, Walter Meeuwsszel, Jos Daerdennel és Guy Vandersmissennel együtt – eltiltották. 1984 után visszatért a „vörös ördögökhöz”, s szerepelt az 1986-os (4. hely!) és az 1990-es világbajnokságon is. Csak 37 évesen, 1991-ben, 86 fellépéssel a háta mögött búcsúzott a nemzeti csapattól, teljesen pedig egy évvel később hagyott fel a játékkal.   A szőke üstökű Schuster, azaz a Szőke Angyal a nyolcvanas évek egyik legnagyobb középpályás-talentuma volt. Nemcsak hazájában számított annak, világviszonylatban is, öntörvényű természet lévén azonban szinte mindenkivel összerúgta a port. A német szempontból 2. hellyel záruló 1982-es vb előtt például Jupp Derwall-lal és Paul Breitnerrel akasztott tengelyt – le is maradt a Mundialról. 1982 novemberében ugyan visszatért a Nationalelfbe, de már csak 1984 februárjáig játszott benne. Derwall bukása után az új szakvezető, Franz Beckenbauer teljesen lemondott róla – „Nekem ő csak egy önfejű kisfiú” –, így lemaradt még egy vb-ezüstről (1986), és lemaradt az 1988-as Eb-bronzról, valamint az 1990-es világbajnoki címről is, miközben Barcelonában és a Real Madridnál félistenként tekintettek rá...

A torna előtt – a rendező Franciaországot természetesen nem számítva – 32 válogatott vágott neki a selejtezőnek, a hét csoport közül Magyarország a harmadikba kapott besorolást. Válogatottunk kezdésként oda-vissza legyőzte (mindkétszer 6–2-re) Luxemburgot, majd négy vereséget szenvedett zsinórban (kétszer az angolok, egyszer-egyszer a görögök és a dánok verték meg), s mire hetedik csoportmérkőzésén visszavágott Dániának a koppenhágai 1–3-ért, már eldőlt, hogy nem juthat ki Franciaországba.

A Népstadionban lézengő nyolcezer néző ezzel együtt nagy tettnek lehetett a szemtanúja 1983. október 26-án: Mezey György alakulata az angolokat egy hónappal korábban Londonban két vállra fektető dánokat gyűrte le Kiss Sándor találatával – azokat a dánokat, akik a következő, novemberi játéknapon ki is jutottak az Európa-bajnokságra. Amelyen szenzációs játékkal, vezérük, az aranylabdás Allan Simonsen nyitó meccsen történt szerencsétlen kiválása ellenére, a harmadik helyet szerezték meg végül.

Anglia mellett az 1982-es világbajnok Olaszország is elhasalt a kvalifikációs szakaszban (de még hogy, csupán öt pontot kapart össze csoportjában), csakúgy, mint a megelőző két Eb-ről éremmel távozó Csehszlovákia, vagy az aktuális vb-bronzérmes lengyel válogatott meg a remek Szovjetunió, utóbbi kettőt a portugálok tették jégre. Portugália (ej, Nené, ej, Jordao, ej, Chalana!), a „dán dinamitokhoz" hasonlóan, elődöntőt játszott 1984-ben.

A 6. és a 7. csoportban utolsó pillanatig zajló kiélezett csatában csak a gólkülönbség döntött a franciaországi repülőjegyek sorsáról. A vb-döntős, Eb-címvédő NSZK nagy bajban volt a csoport utolsó meccsén, a 23. percben vesztésre, a 79. percben pedig döntetlenre állt a teljes második félidőben tíz emberrel futballozó Albániával szemben Saarbrückenben, holott győznie kellett a kvalifikáció kiharcolása érdekében. Aztán a 80. percben Gerhard Strack az Eb-re fejelte a nyugatnémeteket, egyszersmind elszomorította az őket mindkétszer (!) felülmúló és ugyancsak 11 ponttal záró, de összességében rosszabb gólkülönbségű északíreket. Milyen a sors, az Eb-n kerettagként még számításba vett kölni liberó ezt követően már sohasem szerepelt a Nationalelfben.

ÍGY TIPPELTEK A BUKIK

Az angol bukmékerek a torna előtt – ha lehet ezt mondani – francia–nyugatnémet döntőt vártak, a házigazdáknak adták ugyanis a legkisebb oddsot (5/8), az NSZK-nak meg a második legkisebbet (5/2). Utánuk következtek a belgák 7/1-gyel, majd a dánok és a spanyolok egyaránt 8/1-gyel. A portugál válogatottra 14 az egyhez lehetett fogadni, Kelet-Európa két reprezentánsára, Jugoszláviára és Romániára pedig egyformán 16/1-es oddsszal. A jugók ehhez képest hatalmas önbizalommal érkeztek Franciaországba, a rajt előtt néhány nappal legyőzték a portugálokat Lisszabonban, és eltökélt szándékuk volt, hogy az első csoportmeccsükön elverik a belgákat is. Ehhez képest rájuk és a franciákra is jól tippeltek a bukik: a plávik pontot sem szereztek a tornán, a Hidalgo-társulat pedig megnyerte az Eb-t.

A hetedik csoportban még ennél is meghökkentőbben alakult a hajrá. Miután a generációváltást a selejtezők során sikeresen levezénylő hollandok 5–0-ra megverték Máltát, elégedetten dőltek hátra, mondván, a spanyolok úgysem fognak 11 gólos különbséggel nyerni a mediterrán szigetország ellen az utolsó meccsükön. Tévedtek, az ibériaiak ugyanis „véletlenül" éppen 11 góllal (12–1) zúzták porrá Máltát, és – azonos pont plusz gólkülönbség mellett – több szerzett góljuknak köszönhetően kijutottak az Európa-bajnokságra.

PLATINI LŐ, ARCONADA BEVÉDI

Az Eb-n egészen a döntőig nyúlt a spanyolok mázlisorozata: előbb Antonio Maceda bólintott utolsó perces továbbjutást érő gólt a nyugatnémet válogatott ellen annak kárára a csoportkörben, majd a dán Preben Elkjaer-Larsen rontott 11-est az elődöntő szétlövésének utolsó sorozatában, minek nyomán Miguel Munoz együttese a Parc des Princes-ben találta magát.

Ott azonban elhagyta a szerencséje. Az első játékrészben még jól állt a lábán az ezúttal Ricardo Gallego által vezényelt spanyol hátsó alakzat (Maceda nem játszott a fináléban, el volt tiltva), ám a szünet után egyre inkább érett a hazai gól. Az 57. percben szabadrúgáshoz jutottak a franciák, és a tornán végig szédületes formában futballozó, addig nyolcszor eredményes – nem mellesleg szabadrúgás-specialista – Platini állt a labda mögé.

Mintegy tizennyolc méteres lövése nem volt jól helyezve, ám a vetődő Luis Arconada bevédte a földközelben balra tartó labdát, amely – átcsúszva a hasa alatt – szépen átvánszorgott a gólvonalon túlra. Megszületett a Les Bleus vezető találata, megszületett a kilencedik Platini-gól is.

Válaszolniuk kellett az ibériaiaknak, akik mentek előre becsülettel, de nemhogy egyenlíteniük nem sikerült, ők kaptak gólt az utolsó utáni percben (ellenattak végén Bellone emelt a kapuba; a Tigana, Fernandez, Platini, Giresse „varázslatos négyszögre" építkező franciák 14 találatából ez volt az egyetlen csatárgól a tornán...). Akkor már hat perce tíz emberrel játszott a Hidalgo-gárda, Yvon Le Roux-t ugyanis a játékvezető kiállította – mindmáig ez az egyetlen piros lap az Eb-k fináléiban.

PLATINI GÓLJA A DÖNTŐBEN

7. EURÓPA-BAJNOKSÁG, FRANCIAORSZÁG (1984. JÚNIUS 12–27.)

Csoportkör

1. csoport

Franciaország–Dánia 1–0 (Platini 78.)

Belgium–Jugoszlávia 2–0 (Vandenbergh 28., Grün 45.)

Franciaország–Belgium 5–0 (Platini 4., 74., 89. – a másodikat 11-esből, Giresse 33., Fernandez 43.)

Dánia–Jugoszlávia 5–0 (Arnesen 8., 69. – a másodikat 11-esből, Berggreen 16., Elkjaer-Larsen 82., Lauridsen 84.)

Franciaország–Jugoszlávia 3–2 (Platini 59., 62., 77., ill. Sesztics 32., D. Sztojkovics 84. – 11-esből)

Dánia–Belgium 3–2 (Arnesen 41. – 11-esből, Brylle-Larsen 60., Elkjaer-Larsen 84., ill. Ceulemans 26., Vercauteren 39.)

A végeredmény: 1. Franciaország 6 pont, 2. Dánia 4, 3. Belgium 2, 4. Jugoszlávia 0

2. csoport

NSZK–Portugália 0–0

Spanyolország–Románia 1–1 (Carrasco 22. – 11-esből, ill. Bölöni 35.)

NSZK–Románia 2–1 (Völler 25., 66., ill. Coras 46.)

Portugália–Spanyolország 1–1 (Sousa 52., ill. Santillana 73.)

Spanyolország–NSZK 1–0 (Maceda 90.)

Portugália–Románia 1–0 (Nené 81.)

A végeredmény: 1. Spanyolország 4 pont (3–2), 2. Portugália 4 (2–1), 3. NSZK 3, 4. Románia 1

Elődöntő

Franciaország–Portugália 3–2 (1–0, 1–1, 1–2) – h. u.

Marseille, 55 000 néző. V: Bergamo (olasz)

G: Domergue (24., 114.), Platini (119.), ill. Jordao (74., 98.)

Spanyolország–Dánia 1–1 (0–1, 1–1, 1–1) – 11-esekkel 5–4

Lyon, 47 500 néző. V: Courtney (angol)

G: Maceda (67.), ill. Lerby (7.)

Döntő

Franciaország–Spanyolország 2–0 (0–0)

Párizs, 47 368 néző. V: Christov (csehszlovák)

Franciaország: Bats – Battiston (Amoros, 73.), Bossis, Le Roux, Domergue – Tigana, Fernandez, Platini, Giresse – Lacombe (Genghini, 80.), Bellone

Spanyolország: Arconada – Urkiaga, Salva (Roberto, 85.), Gallego, Camacho – Julio Alberto (Sarabía, 77.), Senor, Victor, Francisco – Santillana, Carrasco

G: Platini (57.), Bellone (91.)

K: Le Roux (85.)

Gólkirály: Platini (francia) 9 gól

A torna csapata: Schumacher (NSZK) – Joao Pinto (Portugália), Kh. Förster (NSZK), M. Olsen (Dánia), Brehme (NSZK) – Tigana (Franciaország), Arnesen (Dánia), Platini (Franciaország), Giresse (Franciaország), Chalana (Portugália) – Völler (NSZK)

NSO EB-TÖRTÉNETI SOROZAT

1960, FRANCIAORSZÁG

1964, SPANYOLORSZÁG

1968, OLASZORSZÁG

1972, BELGIUM

1976, JUGOSZLÁVIA

1980, OLASZORSZÁG

1984, FRANCIAORSZÁG

1988, NSZK

1992, SVÉDORSZÁG

1996, ANGLIA

2000, BELGIUM ÉS HOLLANDIA

2004, PORTUGÁLIA

2008, AUSZTRIA ÉS SVÁJC