HIRDETÉS
HIRDETÉS
HARMATH ÁKOS
HARMATH ÁKOS
2018.06.09 13:59 Frissítve: 2018.06.13 22:20

Messiék ellen újra „mennydöröghet a taps” a halálcsoportban

Argentína az 5., Horvátország a 20., Izland a 22., Nigéria a 48. – a csapatok FIFA-világranglistás helyezése alapján azt gondolhatnánk, az első és az utolsó hely kérdése elég egyértelmű. Ha így teszünk, igazunk is van, meg nem is, tévedünk is, meg nem is. Az előzetesen „halálcsoportnak” titulált négyes kapcsán még Rózsa Györgyöt, az ismert tévés műsorvezetőt is megidézzük. Jöjjön a D-csoport ismertetője!

HIRDETÉS
Két évvel ezelőtt lenyűgözték a világot, most újra megpróbálhatják (Fotó: AFP)

 

 


ARGENTÍNA: MESSI ÉS TÁRSAI ÚJRA MEGPRÓBÁLJÁK

A csoport egyértelmű favoritja. A dél-amerikaiak négy évvel ezelőtt a döntőig jutottak, és leszámítva a 2002-es fiaskót, amikor a csoportkörben búcsúztak, az 1970-es hiányzásuk óta rendre túljutottak a torna első szakaszán. Ne legyenek kétségeink, ez most sem lesz másképp, már csak azért sem, mert az argentin keret még úgy is bombaerős, hogy kimaradt Mauro Icardi, aki 29 találattal – holtversenyben – olasz gólkirály lett.

JORGE SAMPAOLI

Akadtak korszakok az argentin labdarúgás történelme során, amikor kimondottan nyugdíjas állásnak számított a válogatott szövetségi kapitányi posztjának ellátása: Guillermo Stábile, az első, 1930-as vb gólkirálya 21 esztendeig irányította az albicelestét, melynek aztán egy zűrzavaros szűk 15 éve alatt tíz szakvezetője is volt, majd a következő 30 évben öt. Marcelo Bielsa 2004-es távozása után átlagban kétévente váltották egymást a kapitányok, míg el nem jutottunk a 2018-as világbajnoki selejtezők rajtjáig.

A pocsék kezdés után előbb Gerardo Martino repült, és négy meccsel a selejtezősorozat vége előtt Edgardo Bauzának is mennie kellett. A választás pedig arra az emberre esett, akinél jobban 2015. július 4-én este talán egyetlen argentint sem gyűlöltek a hazájában: Jorge Sampaolit, alig másfél évvel azt követően, hogy megnyerte Chilével az Argentína elleni Copa América-döntőt, kinevezték szövetségi kapitánynak.

Beiktatásakor Sampaoli azt kérte, rögtön 2022-ig szerződtessék, így nyugodtan láthatott neki az egészen hosszú távú csapatépítési folyamatnak. Lehet, hogy ő a 2022-es vb-t szeretné megnyerni, ám közbejött, hogy sikerült kijutni a 2018-asra is, így a rengeteg és folyamatos változtatással alapos zavart okozott a fejekben.

Ugyanakkor ne legyenek kétségeink afelől, hogy a szakvezető tudja, mit csinál, és a Haiti ellen 4–0-ra megnyert felkészülési mérkőzésen már láthattuk, nagyjából mire számíthatunk Argentínától a vb-n. Ez nem más, mint egy „forradalmain" új felállás, a 2–3–3–2. Ebben a szisztámában négy pozíció tekinthető viszonylag fixnek: a két középső védő (Otamendi és Fazio), a védekező középpályás (Mascherano), valamint a középcsatár (Higuaín). Persze ez a rendszer várhatóan csak argentin labdabirtoklásnál működik, labdavesztés esetén a Mascherano melletti két szélső visszaléphet egy sort, így egy jóval hagyományosabb 4–1–3–2-re, további átrendeződésekkel pedig akár 4–3–1–2-es hadrendre is lehet váltani.

 Hogy aztán mennyire működik a vb-n Sampaoli „találmánya”, illetve annak sikertelensége esetén kap-e időt, hogy a 2022-es tornáig tökéletesítse, majd elválik.

Ebben a négyesben a csoportelsőség még úgy is elvárható Argentínától, hogy csak pokoli szenvedések végén, az utolsó kvalifikációs körben Ecuadort Lionel Messi mesterhármasával legyőzve harcolta ki az egyenes kijutást.

A selejtezősorozat tehát nem nevezhető fényes diadalmenetnek, főleg annak ismeretében, hogy Argentína elfogyasztott két szövetségi kapitányt.

Mindez egyben azt is jelenti, hogy a gárdának nincs kiforrott arculata, olyan felismerhető játéka, amelyhez bármikor magabiztosan nyúlhatna és hozhatná a mérkőzéseket vele.

Van ugyan egy rakás roppant tehetséges támadójuk – Dybala, Agüero, Di María, Higuaín meg társaik –, és Messi személyében van egy korszakos zsenijük (akinek ahhoz, hogy Maradonát végleg elhomályosítsa, már csak a világbajnoki aranyérem hiányzik a kollekciójából), ám egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy Argentína igazi nagybetűs csapattal nem rendelkezik.

Ennek legnagyobb oka, hogy amíg támadásban bő, nemzetközi klasszisokból álló merítési lehetősége van Sampaoli kapitánynak, addig hátul a védelemben jócskán akadnak gondok.

Ismerik a mondást, ami a jó csapat összeállításának első lépéséről szól? Végy egy jó kapust.

Na most dél-amerikai barátaink éppenséggel a vb előtt vesztettek el egyet – sőt, talán az egyetlen, nemzetközi szinten jegyzett kapuvédőjüket, Sergio Romerót.

A Manchester United játékosa térdsérülés miatt dőlt ki a sorból a vb-keret kihirdetésének másnapján, így helyére a hatszoros válogatott, 32 éves Nahuel Guzmán került, aki 2015 szeptembere óta egyszer lépett pályára a nemzeti együttesben.

Várhatóan nem is ő, hanem a Chelsea veteránja, a 36 éves Willy Caballero lesz az első számú választottja Sampaolinak a tornán.

A helyzet a háló előtt tehát messze áll az ideálistól, és a hátsó alakzat sem nevezhető éppen annak.

A védelemben talán csak Nicolás Otamendi nevezhető olyan kiemelkedő kvalitású labdarúgónak, mint amilyenek hemzsegnek a támadószekcióban.

A védők összeszokásán nem segített sokat, hogy gyakorta változott az alakzat összetétele, s többször is előfordult, hogy egyes tagjai számukra teljesen idegen poszton találták magukat.

A középpályán ketten akadnak, akik szimbolizálják a hangulatot, ami Argentínában övezi a nemzeti csapatot és a 2018-as világbajnokságot.

Az egyik Javier Mascherano, aki 34 évesen egyértelműen túljutott pályája csúcsán, és az, hogy a gyengécske kínai élvonalból is kerettag lehet, hűen tükrözi a válogatott szorult helyzetét.

A másik játékos Giovani Lo Celso, aki egyre nagyobb szerepet követelhet magának a gárdában, közvetlen vetélytársainál jóval jobban lát a pályán.

Mascherano a múlt, Lo Celso a – lehetséges – fényes jövő, a válogatott pedig jelenleg a köztük lévő átmenet állapotában leledzik.

Messiék Haiti ellen zárták a felkészülést (Fotó: AFP)

Persze nem csak gondok és problémák akadnak az argentinoknál: a támadóválasztékot például elég sok rivális fogadná örömmel. A csapatkapitány Lionel Messi míg klubszinten mindent megnyert, amit csak lehetett a Barcelonával, addig a hazáját képviselve, „csupán” egy olimpiai bajnoki címet tud felmutatni 2008-ból. Legutóbbi három döntőjét elbukta a válogatottal: a rossz sorozat a brazíliai világbajnokságon kezdődött, aztán a 2015-ös, majd a 2016-os Copa América fináléjával folytatódott – ráadásul még csak gólt sem szerzett ezeken az albiceleste

Elöl Gonzalo Higuaín és Sergio Agüero jó játékkal – s gólokkal – tehermentesítheti Messit. Lehet, hogy erre szükség is lesz, mert Messinek a nagy tornákon valahogy nem igazán ment úgy, ahogy a Barcelonában, az eddigi 15 vb-meccsén szerzett öt gólja – és a 21 Copa América-mérkőzésén elért 8 találata – elmarad a tőle a klubjában megszokott gólátlagtól. Ha Oroszországban javul, Argentína messzire juthat, ha nem, akkor kell az extra a társaktól.

Ettől függetlenül a realitás talaján maradva azt az argentin válogatott drukkerei is érzik, ettől a csapattól a legjobb négy közé kerülés is óriási fegyvertény lenne, tekintve, hogy az elmúlt évek koncepciómentes munkája nem múlt el nyom nélkül.

ARGENTÍNA
KAPUSOK
: 12 Franco Armani (River Plate), 23 Wilfredo Caballero (Chelsea – Anglia), 1 Nahuel Guzmán (Tigres)
VÉDŐK: 8 Marcos Acuna (Sporting CP – Portugália), 4 Cristian Ansaldi (Torino – Olaszország), 6 Federico Fazio (Roma – Olaszország), 2 Gabriel Mercado (Sevilla – Spanyolország), 17 Nicolás Otamendi (Manchester City – Anglia), 16 Marcos Rojo (Manchester United – Anglia), 3 Nicolás Tagliafico (Ajax – Hollandia)
KÖZÉPPÁLYÁSOK: 7 Éver Banega (Sevilla – Spanyolország), 5 Lucas Biglia (Milan – Olaszország), 11 Ángel Di María (Paris Saint-Germain – Franciaország), 20 Giovani Lo Celso (Paris Saint-Germain – Franciaország), 14 Javier Mascherano (Hopej China Fortune – Kína), 13 Maximiliano Meza (Independiente), 22 Cristian Pavón (Boca Juniors), 15 Enzo Pérez (West Ham United – Anglia), 18 Eduardo Salvio (Benfica – Portugália)
TÁMADÓK: 19 Sergio Agüero (Manchester City – Anglia), 21 Paulo Dybala (Juventus – Olaszország), 9 Gonzalo Higuaín (Juventus – Olaszország), 10 Lionel Messi (Barcelona – Spanyolország)
Szövetségi kapitány: Jorge Sampaoli


IZLAND: AZ EGYSÉGESSÉG JEGYÉBEN

Az északi szigetország labdarúgása a 2010-es években őrületes fejlődésbe kezdett, s a szűkebb futballszerető közönség már négy évvel ezelőtt is felkapta a fejét: a 2014-es vb előtt csoportjában Svájc mögött a második helyen végzett, s kiharcolta a részvételi lehetőséget a pótselejtezőn, de végül Horvátország jutott el Brazíliába.

HEIMIR HALLGRÍMSSON

Nem sok fogorvos mondhatja el magáról, hogy miután délelőtt betömött pár lyukas fogat és elvégzett néhány gyökérkezelést, délután a válogatott tagjainak tart tréninget mint a kapitány segítője. Merthogy az izlandi szakvezető így élt a 2016-os Eb-ig. Heimir Hellgrímsson ugyanis már hét éve, 2011 októbere óta dolgozik a válogatott mellett.

Kezdetben, öt éven át még Lars Lagerbäck segítőjeként, majd társaként dolgozott a válogatottnál, s miután az Európa-bajnokság után távozott a svéd szakember, immár egyedüli szövetségi kapitányként vezeti a brigádot. S hogy jön ide a fogorvosi hivatás? Úgy, hogy az 51 éves szakembernek ez a végzettsége, s amíg az Eb-t követően „egyeduralkodó” nem lett a válogatottnál, fenntartotta a praxisát és gyakorolta a civil munkáját szülővárosában, Vestmannaeyjarban.

Ennél azonban sokkal fontosabb számunkra, hogy már ennyi ideje a csapat mellett van, és miután átvette az irányítást, sikeresen fejlesztette tovább Lagerbäck rendszerét.

A svéd szaki eljegyezte magát a 4–4–2-es felállással, míg Hallgrímson úgy változtatott ezen, hogy közben megmaradt mellette. Izland a vele egy súlycsoportban lévő gárdák ellen ugyan még mindig a klasszikus 4–4–2-vel áll fel, ám erősebb ellenfelekkel szemben – sőt olykor a mérkőzés közben is – már könnyen tud váltani 4–5–1-es hadrendre. Ezzel ugyan a belső középpályásokra valamivel több védekezési feladat hárul, cserébe viszont Gylfi Sigurdsson szabad kezet kap a játék szervezésében.

Hallgrímsson kapitány kimondottan jól gazdálkodott Lagerbäck örökségével, a fontos alappilléreket – a masszív védekezést és az arra épülő gyors kontrajátékot – megtartva tudott javítani a hatékonyságon.

A világ figyelmét aztán a 2016-os Eb-n hívta fel magára a válogatott, amikor fennállása során először jutott ki nagy nemzetközi tornára.

Sőt, a csoportjából továbbjutva is folytatta a menetelést: Anglia búcsúztatása a torna egyik legnagyobb meglepetése volt, s végül a franciáktól elszenvedett vereséget követően a 8. hely jelentette a végállomást.

Bátran kijelenthetjük, a két évvel ezelőtti Eb-szereplés nem a véletlen műve volt: Izland ugyanis selejtezőcsoportját magabiztosan megnyerve megszerezte a jogot, hogy az Európa-bajnokság után a világbajnokságon is bemutatkozhasson.

És csak azért nem írjuk, hogy imponáló magabiztossággal, mert ugyan hazai pályán hibátlan volt a gárda, de idegenben csak 50 százalékos mérleget produkált Heimir Hallgrímsson csapata.

Az a csapat, amely alapjaiban azért nem sokat változott a két évvel ezelőtti Európa-bajnoksághoz képest, az északiak 23-as vb-keretében 14 olyan játékos szerepel, aki az Eb-n is ott volt.

Ez pedig azt jelenti, hogy az izlandi válogatott korántsem nevezhető nyeretlen kétévesek gyülekezetének, sőt, az Eb óta csak még több tapasztalattal gyarapodott.

Éppen ez az egységesség, s az ebből fakadó egészséges önbizalom az együttes legnagyobb erőssége, amit jól illusztrál a szövetségi kapitány kerethirdetéskor tett nyilatkozata:

„A célunk világos és viszonylag egyszerű: tovább akarunk jutni a csoportból.”

„Ha ezt megtettük, utána már senkitől nem kell tartanunk a lehetséges ellenfeleink közül, hiszen az Argentína, Nigéria, Horvátország hármasból legalább kettőt magunk mögé utasítottunk" – s ezzel valóban nehéz is vitatkozni, főleg úgy, hogy a legjobb 16 között a C-csoportból jön az ellenfél, amely bárki is lesz, Franciaországot leszámítva nem tűnik legyőzhetetlennek.

Persze azért nehézségek is hátráltatják Izlandot: ott van például Kolbeinn Sigthórsson esete.

A 44 válogatott meccsén 22 gólt szerző csatár a franciaországi Eb-n volt utoljára eredményes címeres mezben.

Azóta a 2016 szeptemberében elszenvedett makacs térdsérülése miatt kétszer is operálták, s az elmúlt szezonban mindössze 23 percet játszott.

Biztos, ami biztos, a tartalékok között ott van a Nantes csatára, de ez a torna aligha róla fog szólni.

A Ghána elleni utolsó felkészülési meccsükön kétszer örülhettek az izlandiak (Fotó: AFP)

Hanem – izlandi szempontból – Gylfi Sigurdssonról, vagy még inkább az ő térdének állapotáról. Az Everton irányítója ugyanis viszonylag jó szezont futott egészen március elejéig, amikor megsérült, s három hónapig nem léphetett pályára. A norvégoktól elszenvedett 3–2-es vereség alkalmával aztán góllal tért vissza, nagy kérdés azonban, hogyan bírja majd a térde a rendszeres sorozatterhelést az oroszországi tornán. Ha jól, nem elképzelhetetlen az izlandi továbbjutás, ha nem, akkor sokkal rövidebb ideig élvezhetjük a vb-n az izlandi drukkerek jelenlétét.

Merthogy ők azok, akik két év után újra megmutathatják magukat a világnak. A hatalmas szakállú vikingsisakos drukkerek és a csinos arcfestett lányok idén is a tévés operatőrök kedvencei lesznek, a lelátói hangulat fokozásáról pedig a „Mennydörgő Taps” – azaz a 2016-os Eb-n megismert izlandi szurkolási forma gondoskodik majd.

IZLAND
KAPUSOK:
1 Hannes Thór Halldórsson (Randers – Dánia), 13 Rúnar Alex Rúnarsson (Nordsjaelland – Dánia), 12 Frederik Schram (Roskilde – Dánia)
VÉDŐK: 14 Kári Árnason (Aberdeen – Skócia), 15 Hólmar Örn Eyjólfsson (Levszki Szófia – Bulgária), 3 Samúel Kári Fridjónsson (Valerenga – Norvégia), 5 Sverrir Ingi Ingason (Rosztov – Ororszország), 18 Hördur Björgvin Magnússon (Bristol City – Anglia), 2 Birkir Már Saevarsson (Valur), 6 Ragnar Sigurdsson (Rosztov – Oroszország), 23 Ari Freyr Skúlason (Lokeren – Belgium)
KÖZÉPPÁLYÁSOK: 8 Birkir Bjarnason (Aston Villa – Anglia), 19 Rúrik Gíslason (Sandhausen – Németország), 17 Aron Einar Gunnarsson (Cardiff City – Wales), 7 Jóhann Berg Gudmundsson (Burnley – Anglia), 20 Emil Hallfredsson (Udinese – Olaszország), 10 Gylfi Thór Sigurdsson (Everton – Anglia), 16 Ólafur Ingi Skúlason (Karabükspor – Törökország), 21 Arnór Ingvi Traustason (Malmö FF – Svédország)
TÁMADÓK: 22 Jón Dadi Bödvarsson (Reading – Anglia), 11 Alfred Finnbogason (Augsburg – Németország), 4 Albert Gudmundsson (PSV Eindhoven – Hollandia), 9 Björn Bergmann Sigurdarson (Rosztov – Ororszország)
Szövetségi kapitány: Heimir Hallgrímsson


HORVÁTORSZÁG: A SAHOVNICA ÚJRA TÁMAD

Déli szomszédainkról a futballrajongóknak általában két dolog ugrik be elsőnek: a piros-fehér kockás abrosz, valamint az 1998-as világbajnokságon elért bronzérme az akkor újonc csapatnak – esetleg elvetemültebb futballrajongókról lévén szó, talán Davor Suker, Zvonimir Boban, Robert Prosinecki, netán Dario Simic, Slaven Bilic, vagy éppen Robert Jarni neve hangozhat még el.

ZLATKO DALIC

A hercegovinai Livno városka talán leghíresebb szülöttje, Zlatko Dalic tavaly október elején egyik pillanatról a másikra került a nemzetközi figyelem középpontjába, amikor mindössze négy nappal az utolsó vb-selejtező előtt elfoglalta a menesztett Ante Cacic helyét a horvát válogatott szövetségi kapitányi posztján. Dalic 2–0-s győzelemre vezette csapatát Ukrajnában, a Görögország elleni pótselejtezőn aztán az első meccsen eldöntötték a továbbjutás kérdését: 4–1-re nyertek Modricék és a visszavágón játszott 0–0 után kijutottak a tornára.

Horvátországban 2005 és 2010 között dolgozott, majd az arab világba tette át a székhelyét, s itt érte el sikereit: az Al-Ainnal 2016-ban eljutott az ázsiai BL döntőjéig.

A kapitányt rutintalannak nem nevezhetjük, ám kérdés, hogy a szaúdi csapatoknál szerzett tapasztalat mennyire lesz elegendő a világbajnokságon. Az biztos, hogy kinevezése után Dalic egy jelentős változtatást azonnal végrehajtott a válogatottnál: Luka Modricot átpakolta a klasszikus tízes posztjára, oda, ahol pályafutása korai szakasza óta nem nagyon szerepelt. Ezzel egy csapásra megoldotta a feladatot, ami elődjeinek nem sikerült: Modric és Ivan Rakitic együttes szerepeltetését a csapatban – hatékonyan.

Noha általános vélekedés a horvátok elemzése kapcsán, hogy a 4–3–3-as felállás jobban feküdne a keretnek, az alapformáció jó ideje a 4–2–3–1, amely könnyen gyémántalakzatú 4–4–2-vé alakítható.

A horvátok játéka hosszú évek óta és egyre inkább Modrictól függ. Korábban olykor már a saját tizenhatosa előterében megkezdte a szervezést, ami mellett rengeteg védekező feladatot is el kellett látnia. Dalic az előbb említett változtatással elérte, hogy a horvátok futballja ne abból álljon, hogy a szélekről próbálkoznak beívelésekkel, amikor a középpálya közepén jóval erősebb játékosanyaggal bírnak.

Rögtön tisztázzuk is, a piros-fehér kockás abrosz egy teljesen helytelen, sőt a horvátokra nézve már-már sértő kifejezés, ugyanis a horvátok piros-fehér (sőt heraldikailag precízen: piros-ezüst) nemzeti szimbólumának valójában sakktábla – horvátul: sahovnica – a neve, az ország címerének nagy részét kiteszi, és Európa egyik legrégebbi címermotívuma.

Ami a modern kort illeti: a jelenleg hatályos horvát címert ugyanaz a Miroslav Sutej tervezte, aki a klasszikus horvát mezt is megalkotta, melyet világbajnokságon először 1998-ban láthatott a nagyérdemű.

Akkor viszont jó sokáig: az 1987-ben U20-as világbajnokságot nyerő jugoszláv válogatottban szereplő horvát játékosokra építve a legendás Miroslav „Ciro” Blazevic a világbajnoki bronzéremig vezette a nemzeti csapatot.

Nem sok más válogatott mondhatja el magáról, hogy az első vb-szereplése alkalmával rögtön dobogós lett – ha persze leszámítjuk az első, 1930-as tornát: mindössze 1934-ben a végső győztes Olaszország, valamint 1966-ban a harmadikként záró Portugália szerzett érmet első nekifutásra.

A horvátok a fényes első alkalom óta próbálják – ha nem is feltétlenül megismételni, de – legalább megközelíteni az aranygeneráció sikerét.

Hiába szerepeltek azonban 2010-et leszámítva után az összes világbajnokságon, 1998 óta még a csoportból sem tudtak továbbjutni, sőt, mindössze két mérkőzést nyertek meg.

A fogadkozás persze megint óriási, hiszen, mint 20 éve, a válogatott legfontosabb futballistáit ismét európai élklubok adják: Luka Modric és Mateo Kovacic a Real Madrid, Ivan Rakitic a Barcelona, Dejan Lovren a BL-döntős Liverpool tagja, míg Mario Mandzukic a Juventusból, a kapus Danijel Subasic meg a Monacóból érkezik.

Ami az összeállítást illeti: a kapuban biztos pont az utóbb említett Subasic, 33 évesen a legjobb kapuskorban van, helyettesei viszont viszonylag rutintalanok válogatott szinten.

Stabil teljesítmény jellemző rá, jobb napjain ihletett formáját bravúrokkal párosítja, s ilyenkor nem nagyon lehet gólt lőni neki.

Apróbb probléma, hogy efféle napjai aránylag ritkán voltak mostanában…

A védelemben Sime Vrsaljko helye a jobb oldalon biztos, középen a Domagoj Vida, Dejan Lovren, Vedran Corluka hármas csatázhat a két helyért.

A középpályán Modric és Rakitic helye biztosnak mondható, támadásban pedig Mandzukic lehet az első számú választás, akit a két szélről Ivan Perisic és Andrej Kramaric támogathat.

A rutinos, sokat megélt alappal tehát nincs is különösebb probléma, ami gondot okozhat Dalic kapitánynak, az a némileg rövidnek tűnő kispad, és hogy Mandzukic kivételével nincs igazi gólfelelőse a csapatnak. Ha ő esetleg kiesik, vagy nem megy neki a játék, nem tudni, kitől lehet üzembiztosan várni a gólokat.

 
AMIT A VILÁGBAJNOKSÁG RÉSZTVEVŐIRŐL TUDNI KELL
A 2018-AS VILÁGBAJNOKSÁG TELJES PROGRAMJA! 

„Bármi megtörténhet a kieséses szakaszban” – hangzott a mantra minden világbajnokság előtt a horvát válogatott tagjaitól. Horvátország ugyanis jobb napjain bárkit legyőzhet, a rosszabbakon ugyanakkor bárkitől vereséget is szenvedhet. Noha a legjobb 16 között 1998 óta nem járt a gárda, az elmúlt húsz év legtehetségesebb játékosaiból álló jelenlegi horvát csapattal szemben ez a minimum követelmény.

HORVÁTORSZÁG
KAPUSOK: 12 Lovre Kalinic (Gent – Belgium), 1 Dominik Livakovic (Dinamo Zagreb), 23 Danijel Subasic (Monaco – Franciaország)
VÉDŐK: 5 Vedran Corluka (Lokomotiv Moszkva – Oroszország), 13 Tin Jedvaj (Bayer Leverkusen – Németország), 6 Dejan Lovren (Liverpool – Anglia), 22 Josip Pivaric (Dinamo Kijev – Ukrajna), 3 Ivan Strinic (Sampdoria – Olaszország), 21 Domagoj Vida (Besiktas – Törökország), 2 Sime Vrsaljko (Atlético Madrid – Spanyolország)
KÖZÉPPÁLYÁSOK: 19 Milan Badelj (Fiorentina – Olaszország), 14 Filip Bradaric (HNK Rijeka), 11 Marcelo Brozovic (Internazionale – Olaszország), 15 Duje Caleta-Car (Red Bull Salzburg – Ausztria), 8 Mateo Kovacic (Real Madrid – Spanyolország), 10 Luka Modric (Real Madrid – Spanyolország), 7 Ivan Rakitic (FC Barcelona – Spanyolország)
TÁMADÓK: 16 Nikola Kalinic (AC Milan – Olaszország), 9 Andrej Kramaric (Hoffenheim – Németország), 17 Mario Mandzukic (Juventus – Olaszország), 4 Ivan Perisic (Internazionale – Olaszország), 20 Marko Pjaca (Schalke 04 – Németország), 18 Ante Rebic (Eintracht Frankfurt – Németország)
Szövetségi kapitány: Zlatko Dalic 


NIGÉRIA: RÓZSA GYÖRGY KEDVENCEI

A harmincas éveik elején járó olvasóink talán, idősebbek biztosan emlékeznek, a fiatalabbak pedig esetleg hallomásból ismerik a '90-es évek eleje egyik legbugyutább tévés vetélkedőjének szlogenjét: „Ha kedd, ha szerda, zsákbamacska!” 

GERNOT ROHR

A német szakember egy percet sem edzősködött a hazájában, neve leginkább Franciaországban volt ismert, ám 2010-től Afrikában dolgozik, így már a galloknál sem biztos, hogy emlékeznek rá.

Sokáig úgy tűnt, a 64 éves szakvezető nem alkot maradandót a fekete kontinensen – Gabon után Niger, majd Burkina Faso válogatottját vezette különösebb eredmények nélkül –, mígnem 2016 augusztusában kinevezték a Szuper Sasok szövetségi kapitányává.

Tizennégy hónappal később pedig, elsőként Afrikából, világbajnoki kijutásnak örülhetett.

Rohr szeret kísérletezni, gyakorta váltogatja a különböző formációkat, kipróbálta a 3–5–2-t, 4–4–2-t, és 4–3–3-t is, ám rendre visszatért a 4–2–3–1-hez, melynek segítségével megbízható, stabil védelmet tud felépíteni és játékosai hatékony kontratámadásokat képesek vezetni.

„Nincsenek olyan kiváló játékosaink, mint Nwankwo Kanu vagy Jay-Jay Okocha voltak. Az erősségünk a csapat egységében rejlik. Legjobbjainkban nincs meg az a képesség, ami a '90-es évek sztárjaiban megvolt, hogy eldöntsenek egyedül egy mérkőzést. Van viszont fegyelmezettségünk és rendszerünk, amiben bízhatunk” – jellemezte csapatát Rohr.

A jelmondatot némileg megváltoztatva Nigéria válogatottjára is ráhúzhatjuk: "Ha vébé és Nigéria, akkor Argentína!"

A talán nem is olyan botcsinálta párhuzam alapjául pedig az az egyszerű tény szolgál, hogy az afrikaiak egyetlen kivételtől eltekintve minden alkalommal összekerültek a dél-amerikaiakkal, amikor kijutottak a világbajnokságra.

Nincs ez másképp most sem, és vélhetően az afrikai országban csalódottan legyintettek, amikor a csoportbeosztás tavaly decemberi sorsoláskor Fabio Cannavaro és Diego Forlán az utolsók között előkerülő Szuper Sasokat a D-csoport négyes helyére sorolta.

Ezzel ugyanis Nigéria az eddigi hat vb-szerepléséből immár ötödször találkozik majd Argentínával, s ennek – saját szempontjából – még sosem lett jó vége.

Amikor ugyanis egy kvartettbe került a két válogatott, a csoportmeccsek mindig a dél-amerikaiak sikerét hozták.

Az afrikaiak eddigi legjobb vb-szereplése az első részvételükhöz köthető: 1994-ben a hat éve elhunyt, 1993-ban az év afrikai labdarúgójának választott csatár, Rashidi Yekini és a kiváló kapus, Peter Rufai fémjelezte csapatban olyan fiatal tehetségek kaptak szerepet, mint Daniel Amokachi, Jay-Jay Okocha, Finidi George, vagy éppen Emmanuel Amunike.

A nigériaiak jelenlegi keretében koránt sincsenek ennyire kiemelkedő tudású futballisták, ám Victor Moses és John Obi Mikel személyében rutinos, tapasztalt játékosok köré szervezhette Gernot Rohr kapitány a megfiatalított együttest.

Nagyon úgy fest, hogy a fiatalítás első jeleit a világbajnokságon a kapuban vehetjük észre: Francis Uzoho a keret legifjabb tagjaként, mindössze 19 éves és 17 napos korában mutatkozott be a válogatottban az argentinok ellen 4–2-re megnyert felkészülési mérkőzés félidejében pályára lépve – róla bővebben lejjebb.

A védelem közepén Leon Balogun és William Troost-Ekong a szakvezetőtől elvárt fegyelemmel oldja meg a feladatát, míg a középpálya a csapatkapitány John Obi Mikel „felségterülete”: ő koordinálja a játékot és adja meg annak sebességét középről; mögötte Ogenyi Onazi és Wilfred Ndidi a két labdaszerző. Az ő személyük képezi a nigériai válogatott egyik negatív pontját: nagyon keveset tudnak hozzátenni a gárda támadójátékához. 

A Szuper Sasok bevetésre készen (Fotó: AFP)

 

Elöl elméletileg Odion Ighalo az első számú csatár, akit a két szélről a csapat két, talán legnagyobb sztárja, az Arsenalban futballozó Alex Iwobi, illetve a Chelsea-ben domborító Victor Moses támogathat alapesetben.

Ön szerint melyik két válogatott jut tovább a D-csoportból?
Összes szavazat:1783
Szavazás kezdete: 2018. 06. 09
Argentína és Horvátország - 63%
Argentína és Izland - 19%
Horvátország és Izland - 8%
Nigéria és Argentína - 5%
Izland és Nigéria - 1%
Horvátország és Nigéria - 1%
 

Hogy mire lehet képes Nigéria a csoportkörben, azt nem könnyű megjósolni. Miközben tavaly novemberben még nyertek Argentína ellen, és Izland, valamint Horvátország legyőzésére szintén képesek lehetnek, könnyen előfordulhat az is, hogy pont nélkül zárják a négyest – így előzetesen azért ennek van a nagyobb esélye. Sok függ az első, Horvátország elleni mérkőzéstől...

NIGÉRIA
KAPUSOK: 16 Daniel Akpeyi (Chippa United – Dél-Afrika), 1 Ikechukwu Ezenwa (Enyimba), 23 Francis Uzoho (Deportivo Fabril – Spanyolország)
VÉDŐK: 20 Chidozie Awaziem (Nantes – Franciaország), 6 Leon Balogun (Mainz – Németország), 21 Tyronne Ebuehi (ADO Den Haag – Hollandia), 3 Elderson Echiejile (Cercle Bruges – Belgium), 5 William Troost-Ekong (Bursaspor – Törökország), 2 Brian Idowu (Amkar Perm – Oroszország), 22 Kenneth Omeruo (Kasimpasa – Törökország), 12 Shehu Abdullahi (Bursaspor – Törökország)
KÖZÉPPÁLYÁSOK: 8 Oghenekaro Etebo (Las Palmas – Spanyolország), 10 John Obi Mikel (Tiencsin Teda – Kína), 4 Wilfred Ndidi (Leicester City – Anglia), 15 Joel Obi (Torino – Olaszország), 19 John Ogu (Hapoel Beer-Seva – Izrael), 17 Ogenyi Onazi (Trabzonspor – Törökország)
TÁMADÓK: 14 Kelechi Iheanacho (Leicester City – Anglia), 9 Odion Ighalo (Csangcsun Jataj – Kína), 18 Alex Iwobi (Arsenal – Anglia), 11 Victor Moses (Chelsea – Anglia), 7 Ahmed Musa (CSZKA Moszkva – Oroszország), 13 Simeon „Simy” Nwankwo (Crotone – Olaszország)
Szövetségi kapitány: Gernot Rohr (német) 

A CSOPORT LEGÉRDEKESEBB FIGURÁJA

A világbajnokság legfiatalabb kapusa, egyben a negyedik legifjabb benevezett játékosa a nigériaiak immár hatszoros válogatott hálóőre, Francis Uzoho, aki ifjú kora ellenére  eddigi rövid karrierjével is kiérdemelte a megkülönböztetett figyelmet. Már önmagában az sem megszokott, hogy egy 19 éves kapus felnőttválogatottnak mondhassa magát, az meg aztán végképp nem az, hogy úgy álljon valaki egy világbajnoki meccsen hazája nemzeti csapatának gólvonalán, hogy pontosan háromszor annyi válogatott mérkőzése van (6), mint felnőtt élvonalbeli bajnokija (2).

Csatárnak lassú volt, kapusnak jó lett (Fotó: AFP)
Az ifjú Uzoho a mögöttünk hagyott idény során két alkalommal szerepelhetett a Deportivo La Coruna felnőttgárdájában a spanyol élvonalban, amivel a legifjabb légiós kapus lett a La Liga történetében, s a szezon második legfiatalabb pályára lépő futballistája a Real Madrid marokkóija, Asraf Hakimi mögött.

Ahogy az lenni szokott, nem sokon múlott, hogy Uzohót a labdarúgópályák másik végén, a csatársorban láthassuk. Amikor hazájában elkezdte űzni a sportágat, ő is arra vágyott, mint minden gyerek, hogy gólokat lőjön. Ő akart lenni a következő Nwankwo Kanu, vagy Obafemi Martins.

Nem az lett, miután a 12 éves srácnak az edzői azt mondták: hiába magas, csatárnak túlságosan lassú. Viszont kortársaihoz képest feltűnően hosszúak voltak a karjai, ezért hátraküldték a kapuba védeni, s onnantól kezdve eldőlt a sorsa, két év múlva már Katarban, a dohai Aspire Academy növendékei között találta magát, miután 14 esztendősen részt vehetett a 2013-as U17-es világbajnokságon – pályára ugyan nem lépett, de ott volt a három évvel idősebbek között.

A Deporhoz – annak ifjúsági csapatához – 2016-ban került, miután kiszúrták őt egy barcelonai ifjúsági tornán, s tavaly januárban alá is írták vele az első profi szerződését. Az első csapatban, s így a spanyol élvonalban is tavaly október 15-én, az Eibar ellen mutatkozott be, majd a következő héten a Girona ellen is védett, aztán visszakerült a második csapathoz.

Ez a két találkozó viszont elegendő volt számára, hogy felhívja magára Gernot Rohr kapitány figyelmét, s egy hónappal az első élvonalbeli bajnokija után már felnőttválogatottnak mondhatta magát, mivel az argentinok ellen 4–2-re megnyert felkészülési mérkőzésen a szünetben pályára lépett. Bemutatkozása aztán olyan jól sikerült, hogy azóta Nigéria mind az öt idei válogatott meccsén szerepelt, így nagy meglepetés volna, ha nem a 19 éves kapus lenne az első számú választottja Rohrnak a tornán.

NSO-VERDIKT A CSOPORTRÓL

Az biztos, hogy az argentinok továbbjutásához nem férhet kétség – legalább akkora meglepetés lenne, ha Messiék három találkozó után nem folytatnák, mint az, hogy az olaszok vagy a hollandok nem jutottak ki. A dél-amerikaiak mögötti másik továbbjutó hely sorsa azonban megjósolhatatlan.

Ha a horvátok jó napot fognak ki, bárkit le tudnak győzni, ugyanakkor ennek ellenkezője is igaz rájuk, de amíg a mérkőzés el nem kezdődik, még ők maguk sem tudják, hogy ez most melyik napjuk... Izland is odaérhet a második helyre, mert egy meccsen szintén bárkire veszélyesek lehet.

Nigéria – bármily szimpatikus társaság – a négyes leggyengébbjeként három fellépés után hazautazik.

D-CSOPORT
Argentína (D1)
Izland (D2)
Horvátország (D3)
Nigéria (D4)
Június 16., 15.00
Moszkva
Szpartak Stadion
Argentína (D1)Izland (D2)
Június 16., 21.00
Kalinyingrád
Kalinyingrád Stadion
Horvátország (D3)Nigéria (D4)
Június 21., 20.00
Nyizsnyij Novgorod
Nyizsnyij Novgorod Stadion
Argentína (D1)Horvátország (D3)
Június 22., 17.00
Volgográd
Volgográd Arena
Nigéria (D4)Izland (D2)
Június 26., 20.00
Szentpétervár
Kresztovszkij Stadion
Nigéria (D4)Argentína (D1)
Június 26., 20.00
Rosztov
Rosztov Arena
Izland (D2)Horvátország (D3)

 

 

HIRDETÉS

A Nemzeti Sport digitális formában - az e-újságért kattintson ide!

HIRDETÉS
2018.07.23 20:28:23

Foci vb 2018 nemzetisport.hu

Igazán lírai: Wendell Lira majdnem öngyilkos lett, de a trófea megváltoztatta az életét, majd Oroszországban...

2018.07.17 16:53:30

Foci vb 2018 MAROSI GERGELY

A rugalmasság, a pragmatizmus és a reaktív futball nyert, az unalomba dermedő labdabirtoklás vesztett a vb-n.

2018.07.16 23:30:24

Foci vb 2018 VINCZE ANDRÁS

NS-VÉLEMÉNY. A kulijátékosoknak a perisici szintet kellene karcolgatniuk.

2018.07.16 23:28:31

Foci vb 2018 SZELI MÁTYÁS

ALAPVONAL. Ezért is írom le immáron sokadszorra, a most véget érő torna, a válogatott futball »állapota« újabb bizonyítéka annak, hogy minőségileg rosszat tesz a világbajnokságnak a négy vagy nyolc év múlva esedékes létszámemelés.

2018.07.16 10:56:29

Foci vb 2018 nemzetisport.hu

Maradona beindul, a japánok kitakarítanak, Anglia egyik továbbjutása pedig a végítélet jele.

HIRDETÉS
HIRDETÉS