Nem engednek a negyvennyolcból – pedig kellene

SZELI MÁTYÁSSZELI MÁTYÁS
Vágólapra másolva!
2018.07.01. 12:03
null
Nem olcsó mulatság kiutazni, és a különböző helyszínekre vándorolni, a szurkolóknak azonban megéri, ha sok meccset láthatnak (Fotó: AFP)
Ha az ember abban a kiváltságos helyzetben van, hogy a helyszínről követhet egy labdarúgó-világbajnokságot, sokkal jobban átérzi, mit jelent egy ország szurkolóinak, hogy résztvevő a csapatuk. Azokra különösen érvényes ez, akiknek a válogatottjuk még soha vagy nagyon régen nem szerepelt nagy tornán. Ezt a két évvel ezelőtti Európa-bajnoki részvétel fényében – persze, elcsépelt példa – én is jól tudom.

Nem mindenki engedheti meg magának, hogy elutazzon Oroszországba. Vannak, akiknek a pénztárcájuk meg sem érzi az útiköltséget, mások hónapokig gyűjtögettek, s időt pénzt és energiát sem sajnálva, kisebb-nagyobb áldozatok árán jutottak el a világbajnokság színhelyére. Az örömében pocsolyába vetődő mexikói drukker, a szállodában az addig merev és udvarias, de egy gólnál majdnem a nyakamba ugró orosz pincér, a sajtóközpontban csapata első vb-gólja láttán pityeregni kezdő perui újságíró és még sok más példa mutatja a világbajnokság, valamint a futball erejét.

Ennek ellenére vissza-visszatérő kérdés: miért kell negyvennyolc csapat a jövőben a világbajnokságra?

Demográfiai vagy futballszakmai alapon szervezzék meg a kijutást? A kettő együtt nem megy. A jelenlegi nyolcaddöntő mezőnye szerintem többé-kevésbé reális képet ad a labdarúgás erőviszonyairól. Ha a létszámemelés azért van, hogy több embert „vonjunk be” a játékba (mint egy általános iskolai testnevelésórán), érthető is lenne a törekvés – még ha nem is ez a legmegfelelőbb eszköz hozzá. Az ember érzése viszont inkább az, hogy a FIFA legfőbb célja ez: legyen több potenciális vásárló, lehessen több pénzt elkérni a közvetítési jogokért, és még több hivatalos ajándéktárgy cserélhessen gazdát.

Nem állítom, hogy a 2026-os vb-rendezés odaítélésekor az volt a döntő tényező, hogy Marokkóban 35 millióan élnek, az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó lakossága pedig összesen 490 millió körüli, ám ne áltassuk magunkat, piac és piac között is van különbség. Két fiatal mexikói-amerikai srác elmondta, Los Angelesből utazott Oroszországba, hogy jegyüzérektől vásároljon belépőket. Mindketten aláhúzták, mindenképpen szerették volna világbajnokságon látni a csapatukat, mert attól tartanak, hogy a 2026-os torna annyira drága lesz (a jóslatok szerint az átlagos jegyárat tekintve a világ legdrágább sporteseménye), hogy nem jutnak majd beugróhoz.

Nyolc év múlva tizenhat európai csapat szerepel a tornán, ha a nem feltétlenül tűpontos FIFA-világranglistát vesszük alapul, akkor Ausztria a tizenhatodik együttes kontinensünkről. Ázsiából nyolcra emelkedne a kijutók száma, ott most az Arab Emírségek a nyolcadik.

Ettől jobb, élvezetesebb lesz a futball, mint amit most látunk?

Nyilván a bővítés a kisebb országoknál ahhoz a nem sportszerű kérdéshez is vezethet, hogy „Jó világbajnokságot szeretnél látni, vagy olyat, amelyiken ott van a csapatod?” A válasz persze egyértelmű, és lehet, hogy a bővítés csakugyan a szurkolók érdekeit szolgálja. De azért ne legyenek kétségeink.

Ők is megfizetik az árát.

 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik