Nemzetisport.hu 2010.03.12 13:15 Frissítve: 2013.12.20 01:07

Ritka eset: négy világelső a mezőnyben

Alig öt hónappal az után, hogy Jenson Button megszerezte pályafutása első világbajnoki címét, a hétvégi Bahreini Nagydíjjal kezdetét veszi a 61. Formula–1-es világbajnokság. Az új idény számos változást hoz: régóta nem látott mértékű mozgás volt a pilótapiacon, új istállók jelentek meg a rajtrácson, módosult a pontrendszer, betiltották a tankolást, visszatért Michael Schumacher – hogy csak a legjelentősebbeket említsük. A Nemzeti Sport Online hatrészes beharangozó sorozattal vezeti fel a szezont; az ötödik részben történeti visszapillantásunk következik, melyből kiderül: évről évre hány bajnok viaskodott egymással az autósport elitszériájában.

Világbajnokok egymás között: Villeneuve, Schumacher és Häkkinen a dobogón (Fotó: Action Images - archív)
Világbajnokok egymás között: Villeneuve, Schumacher és Häkkinen a dobogón (Fotó: Action Images - archív)

Fernando Alonso, Jenson Button, Lewis Hamilton és Michael Schumacher. Négy, korábban világbajnoki címet szerző pilótával a soraiban startol el a Formula–1-es világbajnokság idei mezőnye. Négy világelső egy rajtrácson – a száguldó cirkusz hívei 1999 óta vártak erre a felemelő pillanatra.

KATTINTSON A 2010-ES ADATBANK MEGTEKINTÉSÉHEZ!
KATTINTSON A 2010-ES
ADATBANK MEGTEKINTÉSÉHEZ!

Rögvest csapjunk is le egy „poént". A világbajnokok neve – címük megszerzését követően – összesen 161-szer bukkant fel a gyorsasági autósport első számú sorozatának éves pilótalajstromaiban, más szavakkal: ez ideig 161 világbajnoki részvételt regisztrálhattunk a Formula–1-es vb idényeiben 1950 óta.

(Első) világbajnoki diadala után legtöbbször, 13-szor, Graham Hill állt rajthoz a világbajnokságon – a visszatérő rekordhalmozó, Michael Schumacher órák múlva ezt a csúcsot is beállíthatja. Az angol, német kettőst a legidősebb élő F1-es világbajnok, az 1926-os születésű ausztrál Jack Brabham (11), valamint a brazilok első háromszoros világelsője, Nelson Piquet (10) követi a sorban.

Említettekkel ellentétben azonban akadt sajnos olyan világbajnok is – Mike Hawthorn –, aki azt sem érte meg, hogy címvédőként aszfaltra gördüljön, de sajnos olyan is – Jochen Rindt –, aki még az elsőségét sem tudta megünnepelni... Utóbbi a szakág történetének mindmáig egyetlen posztumusz világbajnoka.

A mellékelt táblázat nem csupán statisztikai lajstrom, jól is szemlélteti a Formula–1 egyes korszakainak erőviszonyait.

Az első évtized jelentős részét az argentin Maestro, a négy csapat színeiben is győzedelmeskedő Juan Manuel Fangio uralta, igaz, legnagyobb riválisai közül az egyaránt világbajnoki címig jutó Alberto Ascari és Giuseppe Farina sem tartott ki olyan sokáig (1958), mint ő. Mindkét olasz 1955-ben távozott a száguldó cirkuszból: előbbi szerencsétlenségére az élők sorát is elhagyta fatális monzai tesztbalesete nyomán, míg Nino csupán az F1-től vett búcsút (jóllehet 1966-ban őt is utolérte a vég négykerekűjében, csak éppen nem a pályán, hanem közúton).

Négy világelső egy rajtrácson – a száguldó cirkusz hívei 1999 óta vártak erre a felemelő pillanatra (Fotó: Action Images)
Négy világelső egy rajtrácson – a száguldó cirkusz hívei 1999 óta vártak erre a felemelő pillanatra
(Fotó: Action Images)

Melyik éra számít a Formula–1 aranykorának? Alkalmasint a hatvanas és az azt követő évtized, éspedig azért, mert soha annyi világbajnoki szereplés nem halmozódott fel a vb-n, mint abban a két dekádban (33, illetve 34) – tetszik vagy sem: a világbajnoki elsőséget akkor mérték a legnagyobb súllyal! (Némi túlzással azt is írhatnánk, a legnagyobb értéke azokban az években volt a címnek...)

A legendás Juan Manuel Fangio
A legendás Juan Manuel Fangio

A vb színvonalát, egyszersmind kiélezettségét, kiegyensúlyozottságát ugyanis az említett szereplési mutató határozza meg nem kis mértékben. Meg persze, lévén mégiscsak autósportról van szó, a technikai tényezők összessége.

A bajnokok szereplési mutatóját figyelembe véve az 1964-től 1973-ig terjedő időszak tekinthető a csúcsnak, idényenként legalább négy világbajnok rajthoz állásával. A legtöbb világelsőt, 5-öt, az 1966-os, az 1968-as és az 1970-es szezon vonultatta fel; amíg a végső győztes '66-ban (Brabham) és '68-ban (G. Hill) is az „ötök" közül került ki, az 1970-es év már új bajnok sikerét hozta, miután az ifjú Rindt – mások mellett – Jack Brabhamet, Graham Hillt, Denny Hulme-ot, John Surteest és a címvédő Jackie Stewartot is lepipálta. (Érdekesség, hogy említett évben Jacky Ickx és Clay Regazzoni is megelőzte valamennyi világbajnokot.)

Az utóbbi két évtizedben alaposan visszaesett a világbajnokok részvételi indexe (mind a két dekádban 23), ami a következő fő okokkal magyarázható: 1. a legjobb pilótákat felszippantó nagycsapatok „bántóan" kiugró technikai fölényével, 2. Michael Schumacher (s részben a Ferrari) hegemóniájával és 3. az azt megelőző (kiváltó?) „nagyvad-kihalással".

 A KORÁBBI RÉSZEK
Visszatér a Senna név és a Lotus
A Ferrari, McLaren páros visszaveszi az uralmat?
Megváltozott pontrendszer, betiltott tankolás
Schumacher, avagy a (gép)állatok királya

Anélkül ugyanis, hogy elvitatnánk Schumi életművét vagy kétségbe vonnánk a zsenialitását, látni kell: Kerpen büszkeségének csillaga akkor kezdett el ragyogni igazán, amikor a nyolcvanas évek nagymenői gyakorlatilag kiszálltak a Formula–1-ből. Piquet 1991 végén, Alain Prost – közvetlenül a negyedik vb-címe megnyerése után – 1993-ban fejezte be, s másfél év múlva már Ayrton Senna és Nigel Mansell sem volt sehol...

Schumi épp Senna halálának évében, 1994-ben nyerte meg az első világbajnoki címét, amelyet a tengerentúlról visszarándult Mansell Formula–1-ből való gyors (a brit oroszlán alig két futamot bírt ki minden idők egyik legtragacsabb McLarenjében) és ezúttal végleges távozásának évében, 1995-ben sikerült megvédenie.

Mire beköszöntött az 1996-ös évad, a világbajnokokból csak a német maradt meg hírmondónak.

BAJNOKOK RÉSZVÉTELE AZ F1-ES VILÁGBAJNOKSÁGON ÉVRŐL ÉVRE
ÉVAD BAJNOKOK SZÁMA NÉV SZERINT
1950 0
1951 1 Farina
1952* 1 Farina
1953 3 Ascari, Fangio, Farina
1954 3 Ascari**, Fangio, Farina**
1955 3 Ascari**, Fangio, Farina**
1956 1 Fangio
1957 1 Fangio
1958 1 Fangio**
1959* 0
1960 1 Brabham
1961 1 Brabham
1962 2 Brabham, Ph. Hill
1963 3 Brabham, G. Hill, Ph. Hill
1964 4 Brabham, Clark, G. Hill, Ph. Hill
1965*** 4 Brabham, Clark, G. Hill, Surtees
1966 5 Brabham, Clark, G. Hill, Ph. Hill**, Surtees
1967 4 Brabham, Clark, G. Hill, Surtees
1968 5 Brabham, Clark**, G. Hill, Hulme, Surtees
1969 4 Brabham, G. Hill, Hulme, Surtees
1970 5 Brabham, G. Hill, Hulme, Stewart, Surtees
1971* 4 G. Hill, Hulme, Stewart, Surtees
1972 4 G. Hill, Hulme, Stewart, Surtees**
1973 4 E. Fittipaldi, G. Hill, Hulme, Stewart
1974* 3 E. Fittipaldi, G. Hill, Hulme
1975 2 E. Fittipaldi, G. Hill**
1976 2 E. Fittipaldi, Lauda
1977 3 E. Fittipaldi, Hunt, Lauda
1978 3 E. Fittipaldi, Hunt, Lauda
1979 4 Andretti, E. Fittipaldi, Hunt, Lauda
1980*** 3 Andretti, E. Fittipaldi, J. Scheckter
1981*** 2 Andretti, Jones
1982*** 3 Andretti**, Lauda, Piquet
1983 4 Jones**, Lauda, Piquet, Rosberg
1984*** 3 Lauda, Piquet, Rosberg
1985 4 Jones**, Lauda, Piquet, Rosberg
1986 4 Jones, Piquet, Prost, Rosberg
1987 2 Piquet, Prost
1988 2 Piquet, Prost
1989 3 Piquet, Prost, Senna
1990 3 Piquet, Prost, Senna
1991 3 Piquet, Prost, Senna
1992*** 1 Senna
1993* 2 Prost, Senna
1994* 2 Mansell**, Senna**
1995 2 Mansell**, M. Schumacher
1996 1 M. Schumacher
1997 2 D. Hill, M. Schumacher
1998 3 D. Hill, M. Schumacher, J. Villeneuve
1999 4 Häkkinen, D. Hill, M. Schumacher, J. Villeneuve
2000 3 Häkkinen, M. Schumacher, J. Villeneuve
2001 3 Häkkinen, M. Schumacher, J. Villeneuve
2002 2 M. Schumacher, J. Villeneuve
2003 2 M. Schumacher, J. Villeneuve
2004 2 M. Schumacher, J. Villeneuve**
2005 2 M. Schumacher, J. Villeneuve
2006 3 Alonso, M. Schumacher, J. Villeneuve
2007*** 1 Alonso
2008*** 2 Alonso, Räikkönen
2009*** 3 Alonso, Hamilton, Räikkönen
2010 4 Alonso, Button, Hamilton, M. Schumacher

*Év, amelyben a világbajnoki címvédő nem versenyzett
(1952: Fangio, júniusig nem volt szerződése, aztán súlyosan megsérült; 1959: Hawthorn, januárban meghalt közúti balesetben; 1971: Rindt, halálos balesetet szenvedett az előző évi Olasz GP-n; 1974: Stewart, visszavonult; 1993: Mansell, a CART-ban szerepelt; 1994: Prost, visszavonult).
**Év közben kapcsolódott be, és/vagy csak néhány GP-n vett részt.
***Ph. Hill (1965) és Prost (1992) egy-egy, Lauda (1980–81) és Jones (1982, 1984) két-két, M. Schumacher (2007–09) három szezont hagyott ki világbajnoki címe(i) begyűjtése után.
Megjegyzés: a pilótákat minden idényben alfabetikus sorrendben tüntettük fel; a címvédőket dőlt betűvel jelöltük.

Írta és a cikkhez kapcsolódó táblázatot készítette: HEGYI TAMÁS

2020.05.12 20:26:37

F1 ZSOLDOS BARNA

NS-VÉLEMÉNY. Már nem megváltóként, csupán megtűrt emberként tekintenek rá.

2020.05.09 14:17:03

F1 ZSOLDOS BARNA

NSOktatás, 1. RÉSZ. Böngéssze át velünk a 2020-as F1-es sportszabályzat legérdekesebb, legmeghökkentőbb részeit.

2020.05.06 07:26:33

F1 TÓTH ANITA

Megújul a Hungaroring, felépül a MotoGP-pálya, ideális esetben tíz éven belül lehet versenyzőnk az F1-ben.

2020.04.29 17:16:00

F1 I. SZ.

F1-ES TOPLISTA. Alonso az esőben lekörözte Schumachert, de kerékcseréje balul sült el.

2020.04.14 12:33:36

F1 I. SZ.

F1-ES TOPLISTA, EXTRA. A húsvétkor elhunyt legenda legnagyobb futamgyőzelmére emlékezünk.