Itt van Amerika
ZSOLDOS BARNA 2020.01.21 16:56

Mérnöki kreativitás, hosszú pályák, őrült tempó, feláldozható pilóták

A csúcskategória a hetvenes években lenyűgöző technológiai fejlődésen ment keresztül – fájdalom, ennek ütemét a gyerekcipőben járó biztonsági intézkedések nem követték, így az évtizedre a tragédiák árnyéka vetül. A Formula–1 hét évtizedéről szóló, a Nemzeti Sport szombati, Hosszabbítás-mellékletében indított sorozatunk harmadik része.

Az 1978. szeptember 10-i monzai Olasz Nagydíj volt Ronnie Peterson utolsó versenye: a Gilles Villeneuve, Niki Lauda és Mario Andretti rajtnál kilövő autója mögötti óriási balesetben a svéd pilóta Lotus-Fordja kigyulladt, s miután versenyzőtársai kihúzták a lángoló roncsból, lábtöréssel a milánói kórházba szállították, ahol embóliát kapva másnap meghalt (Fotó: AFP)

 

Mi jellemezhetné jobban az F1 harmadik évtizedét, mint a megrázó tény: rögtön 1970-ben úgy avattak világbajnokot, hogy az idény legjobbja, Jochen Rindt már nem volt az élők sorában.

Az osztrák klasszis monzai időmérőn bekövetkező tragédiája híven tükrözte az akkori állapotokat, hiszen az eszeveszett tempóhoz elenyésző biztonság párosult. Noha főként Jackie Stewart szívós munkájának köszönhetően az 1960-as évek közepétől legalább a szándék látszott a helyzet javítására, a technológiai fejlődés és a sebesség mániákus hajszolása sajnos messze-messze háttérbe szorított minden törekvést.

Bár ebben az időszakban is szinte minden évben hoztak néhány kötelező érvényű biztonsági módosítást a pályák korlátainak kialakításától kezdve a tűzálló overallokon át a szervizutak megépítéséig, mindez összességében nagyon kevésnek bizonyult.

Az eredményesség mindenekfelett állt, így a mérnöki kreativitás gyakran csapott át szinte „emberkísérletbe”, és a veszélyes technoló­giákat, aerodinamikai megoldásokat vagy könnyű, sérülékeny anyagok felhasználását gyakran csak egy-egy tragédia után tiltották be. F1-es nagydíjhétvégén vagy teszten a számtalan súlyos, maradandó sérülés mellett kilencen veszítették életüket, köztük olyan szépreményű tehetségek, mint a már említett Jochen Rindt, Francois Cevert vagy Ronnie Peterson.

A körülményekről mindent elmond, hogy az óvintézkedések ellenére még az évtized végén, 1977-ben is előfordulhatott olyan fatális tragédia, amelyet egy verseny közben a pályán átrohanó sportbíró okozott a Dél-afrikai Nagydíjon. A nagy tempóval érkező Tom Pryce autója cafatokra szaggatta a felelőtlen pályamunkást, akinek a kezében lévő tűzoltókészülék agyonvágta a versenyzőt is.

Hatalmas balesetek és végzetes bukások kellettek ahhoz is, hogy a kategória irányítói belássák, az olyan végeláthatatlanul hosszú pályákon, mint például a nürburgringi vagy a spái, a legalapvetőbb biztonsági normák sem tarthatók be. A több mint húsz kilométeres német aszfaltcsík nem véletlenül érdemelte ki a „zöld pokol” elnevezést, és sikerei ellenére Jackie Stewart is úgy utazott el évente az ottani versenyre, hogy „utoljára” még vetett egy pillantást otthonára és családjára.

A történelem egyik legnagyszerűbb versenyzője, Niki Lauda kis híján a lángokban lelte halálát a Nürburgringen, 1976-os balesete után aztán végre nem rendeztek több nagydíjat a hosszú szakaszon.

A nagydíjversenyzés ekkoriban egyfajta modern kori gladiátorharc volt, ami természetesen százezrével vonzotta a nézőket a helyszínre, a televízióban világszinten is egyre többen követték az eseményeket. Az embereket lenyűgözték mind a bivaly­erős gépszörnyek, mind az őket megzabolázó versenyzők, akiknek sikerei értékét tényleg növelte, hogy az autóba beülve minden egyes alkalommal az életüket kockáztatták.

Persze a tragédiák ellenére is csodálatra méltó, milyen leleményes mérnöki megoldásokkal próbáltak előnyt kovácsolni az istállók. A Lotust vezető Colin Chapman zseniális ötletek sorával kápráztatta el a világot, köztük a szívóhatású autókkal, amelyek 1978-ban földbe döngölték az ellenfeleket.

De a háromliteres Ford Cosworth szívómotorok egyeduralmának idején kezdte tökélyre fejleszteni a Renault is a turbó erőforrását, amely a következő évtized meghatározó technológiája lett. Niki Lauda nyers, kíméletlenül őszinte kritikái a Ferrari mérnökeit is olyan megoldásokra sarkallták, amelyek fellendítették a csapatot, vagyis kétségtelen, a fejlődés szempontjából lebilincselően érdekes volt a hetvenes évek időszaka.

Ezért is kár, hogy a tragédiák ennyire beárnyékolják ezt a nagyszerű évtizedet.

 

AZ EGYÉNI BAJNOKSÁG ELSŐ HÁROM HELYEZETTJE

1970: 1. Jochen Rindt (osztrák, Lotus-Ford) 45 pont, 2. Jacky Ickx (belga, Ferrari) 40, 3. Clay Regazzoni (svájci, Ferrari) 33
1971: 1. Jackie Stewart (brit, Tyrrell-Ford) 62 pont, 2. Ronnie Peterson (svéd, March) 33, 3. Francois Cevert (francia, Tyrrell-Ford) 26

Ronnie Peterson (Fotó: AFP)

1972: 1. Emerson Fittipaldi (brazil, Lotus-Ford) 61 pont, 2. Jackie Stewart (brit, Tyrrell-Ford) 45, 3. Denny Hulme (új-zélandi, McLaren-Ford) 47
1973: 1. Jackie Stewart (brit, Tyrrell-Ford) 71 pont, 2. Emerson Fittipaldi (brazil, Lotus-Ford) 55, 3. Ronnie Peterson (svéd, Lotus-Ford) 52
1974: 1. Emerson Fittipaldi (brazil, McLaren-Ford) 55 pont, 2. Clay Regazzoni (svájci, Ferrari) 52, 3. Jody Scheckter (dél-afrikai, Tyrrell-Ford) 45
1975: 1. Niki Lauda (osztrák, Ferrari) 64.5 pont, 2. Emerson Fittipaldi (brazil, McLaren-Ford) 54, 3. Carlos Reutemann (argentin, Brabham-Ford) 37
1976: James Hunt (brit, McLaren-Ford) 69 pont, 2. Niki Lauda (osztrák, Ferrari) 68, 3. Jody Scheckter (dél-afrikai, Tyrrell-Ford) 49
1977: 1. Niki Lauda (osztrák, Ferrari) 72 pont, 2. Jody Scheckter (dél-afrikai, Wolf-Ford) 55, 3. Mario Andretti (amerikai, Lotus-Ford) 47
1978: 1. Mario Andretti (amerikai, Lotus-Ford) 64 pont, 2. Ronnie Peterson (svéd, Lotus-Ford) 51, 3. Carlos Reutemann (argentin, Ferrari) 48
1979: 1. Jody Scheckter (dél-afrikai, Ferrari) 51 pont, 2. Gilles Villeneuve (kanadai, Ferrari) 47, 3. Alan Jones (ausztrál, Williams-Ford) 40

A KONSTRUKTŐRI BAJNOKSÁG ELSŐ HÁROM HELYEZETTJE
1970: 1. Lotus-Ford (brit) 59 pont, 2. Ferrari (olasz) 52, 3. March-Ford (brit) 48
1971: 1. Tyrrell-Ford (brit) 73 pont, 2. BRM (brit) 36, 3. Ferrari (olasz) 33
1972: 1. Lotus-Ford (brit) 61 pont, 2. Tyrrell-Ford (brit) 51, 3. McLaren-Ford (brit) 47
1973: 1. Lotus-Ford (brit) 92 pont, 2. Tyrrell-Ford (brit) 82, 3. McLaren-Ford (brit) 58
1974: 1. McLaren-Ford (brit) 73 pont, 2. Ferrari (olasz) 65, 3. Tyrrell-Ford (brit) 52
1975: 1. Ferrari (olasz) 72.5 pont, 2. Brabham-Ford (brit) 54, 3. McLaren-Ford (brit) 53
1976: 1. Ferrari (olasz) 83 pont, 2. McLaren-Ford (brit) 74, 3. Tyrrell-Ford (brit) 71
1977: 1. Ferrari (olasz) 95 pont, 2. Lotus-Ford (brit) 62, 3. McLaren-Ford (brit) 60
1978: 1. Lotus-Ford (brit) 86 pont, 2. Ferrari (olasz) 58, 3. Brabham-Alfa Romeo (brit) 53
1979: 1. Ferrari (olasz) 113 pont, 2. Williams-Ford (brit) 75, 3. Ligier-Ford (francia) 61
AZ ÉVTIZED SZTÁRJAI

 

A hatvanas évek brit-szász uralma után döbbenetes figyelni azt a nemzetközi sokszínűséget, ami a mezőny összetételét a következő évtizedben jellemezte. A futamgyőztes sztárok listájára osztrák, brazil, svéd, dél-afrikai és egy sor más nemzet képviselője is feliratkozott, ami újabb egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a világ kapuja kinyílt a sportág előtt. A rajongók a hetvenes években olyan izgalmas tehetségek kibontakozását figyelhették testközelből, mint Niki Lauda (fent), Emerson Fittipaldi (lent), James Hunt vagy Jody Scheckter, de a már korábban is bizonyító Jackie Stewart domináns idényei is magával ragadóak voltak. Az éra kiemelkedő pilótáiban a vezetői képesség, a bátorság, a tehetség olyan különleges elegye ötvöződött, ami teljes joggal emeli őket az autósport legendái közé.

 

Az 1973. július végi Holland Nagydíj után a győztes Jackie Stewart mellett balra az Egyesült Államok október eleji nagydíján halálos balesetet szenvedő, filmsztár külsejű francia tehetség, Francois Cevert (Fotó: AFP)
Niki Lauda 1976-os, csaknem tragédiába forduló balesete kellett ahhoz, hogy több versenyt ne rendezzenek a Nürburgring 22.835 kilométer hosszú vonalvezetésén
A Lotus-Ford mindent vitt 1978-ban, a korszakos autóban Mario Andretti (5) és Ronnie Peterson (6) (Fotó: Getty Images)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Hosszabbítás 2020. január 18-i lapszámában jelent meg.)

2020.02.25 19:32:16

F1 H. L.

Az utolsó pillanatokban Verstappen és Kvjat alatt egyszerre állt le az autó a harmadik szektorban.

2020.02.20 18:47:46

F1 BÖRZÖLI BERNADETT

Vettel alatt délelőtt leállt az autó, amelyben utána motor cseréltek, de így sem működött tökéletesen.

2020.02.19 22:44:30

F1 H. L.

A finn az utolsó órában állt az élre, majd nem sokkal később az első piros zászlós szakaszt is előidézte a 2. tesztnapon.

2020.02.17 17:16:27

F1 ZSOLDOS BARNA

Hogyan lehet felpezsdíteni a sportágat, miután a másfél órás monoton körözgetés már a kemény vonalas rajongókat sem érdekelte?

2020.02.18 21:27:13

F1 BÖRZÖLI BERNADETT

A leggyorsabb és legtöbb kört is a W11-es teljesítette • A Ferrarinál többször is technikai gond adódott.